Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

140 560. országos ülés 191b Julius 23-án, csütörtökön. Novák János : T. képviselőház ! Nem szándékozom ugyan hosszasan foglalkozni a 68. §-szal, de kötelességem néhány szót szólni a kisemberek érdekeinek megvédése szempontjából, (Helyeslés hal/elől.) mert azt mondja a közmondás : A munkás méltó a jutalmára ! Méltóztatnak tudni, hogy az állami költségvetésben a községek adminisztratív költségeire semmi sincs felvéve. A községi biró tiszteletdíját, azt a 80—100 koronát a községek maguk fizetik. Micsoda szempont vezeti a kormányt tehát arra, hogy a községek folyó pereket, amelyeket az a községi biró anyagi áldozat árán, munkájának szünésével végez el, a kincstár javára akarja kamatoztatni. Ez nem felel meg az igazságnak. A városok adminisztratív költségeihez az állam hozzájárul: a városi tisztviselő fizetését kiegészíti. Itt helyes, hogy bélyeg alá kerül az eljárás, de igazságtalan, jogtalan és méltánytalan, hogy bélyeg alá kerül ott is, ahol az állam egy fillérre] sem járul hozzá annak a bírónak a fizetéséhez. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Hisz az a szegény falusi ember még csak bélyeghez sem jut, mert a falusi trafiknak rendszerint nincs bélyegengedélye ; 20—30 kilométerről kellene bélyeget beszereznie annak a szegény embernek, akinek rendesen 30 fillérje sincs bélyegre. Azt jegyezte meg erről az előadó ur, hogy az ilyen szegény ember miért nem perel szegényjogon. Látszik, hogy nem ismeri a falusi életet, mert nem tudja, hogy a körjegyzők díjazását a vármegyék szabják meg és hogy a szegénységi bizonyítványt, amely bélyegmentes, a jegyzők csak 1 korona dij ellenében állítják ki. Akkor pedig az a szegény ember mégis csak inkább megfizeti a 30 fillért, mint az 1 koronát. Tehát mégsem perelhet díjtalanul, mert íme nagyobb dij alá van szorítva, mint amennyit kitesz a bélyegilleték maga. Azonban appellálok a t. háznak arra a humánus gondolkozására, hogy azt a népet, amely államfentartó elem, nemcsak adóval, valamint katonai kötelezettséggel kell megróni, hanem, ahol méltányos és igazságos, a terhek alól is fel kell menteni. (Helyeslés a baloldalon.) Az igazságügyminister ur, valamint a pénzügyminister ur hivatkoztak arra, hogy a bélyegilleték emelésére azért van szükség, mert a birák számát szaporítják. De ezek a birák a községekben semmiféle szolgálatot nem teljesítenek, tehát ebből a szempontból sem méltányos ez az illeték. Viszont az államkincstár annyira lojális és annyira áldozatkész, hogy a bélyegilleték jövedelméből kész az ügyvédi nyugdijalapra évenként 500.000 K-át adni. Ha tud ilyen ajándékot adni, akkor mi, államfentartó polgárok, joggal elvárhatjuk attól a kincstártól, hogy mitőlünk ne zsaroljon 20—30 filléres bélyegeket. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát csatlakozom ez alapon Springer Ferencz, valamint Platthy György képviselőtársaim azon indítványához, hogy a községi bíróság előtti eljárásban a pörlekedés bélyegmentes legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Feljegyezve több szónok nincs. Kivan még valaki szólni ? (Kovácsi Kálmán szólásra jelentkezik.) Kovácsi Kálmán képviselő ur ! Kovácsi Kálmán : T. ház ! A szakaszok tömkelegéből és nagy halmazából az ember mégis azt kell, hogy kikeresse, amelyik legközelebb érinti. Az én szempontomból ez- a 68. §., mert hiszen ismerve az életet, a nép között élvén, ismerve a községi bíráskodást, részemről ezt a szakaszt a legkegyetlenebbnek tartom. Ellenmond mindannak, amiért én egy hosszú életen át fáradtam és küzdöttem, ellene mond annak az ideálizmusnak, amelylyel kell, hogy minden ember szolgálja a nagy tömeget, annak sebesültjeit, különösen annak legszegényebb rétegeit. Ha az ember a községházán végighallgat egy bagatelltárgyalást, elvonul előtte ez a leplezhetetlen, megdöbbentő nyomor, amikor azt látja, hogy 1—2 K ára kenyeret, élelemczikket, a foltozó iparosoknak krajczárokra menő kis . .. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, most nem a községi bíróság . . . Kovácsi Kálmán : Kérem az igazság . . . Elnök : Mikor az elnök szól, tessék meghallgatni ! (Ugy van I Ugy van! a jobboldalon.) Kovácsi Kálmán: Kérem, nem hallottam. (Derültség a baloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most nem általánosságban a községi bíráskodásról, hanem a községi bíróság előtti eljárásban fizetendő illetékekről van szó ! (Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon : Arról beszél f) Kovácsi Kálmán: Arra akarok kilyukadni. Tessék nyugodtan megvárni, mindjárt ott leszek. Kérem a t. ház figyelmét, hogy ennél a kérdésnél néhány szóval mondanivalóimat előterjeszthessem. Olyan nagy a nyomor, különösen a főváros közelében levő községekben, hogy az ember nem tud méltatlankodás nélkül gondolni arra az intézkedésre, amely még ezen bíráskodást is megilletékeli. Az igazságszolgáltatás méltóságának rovására megy itt minden fizetség, amint az egyházi funkczióknak is mindig rovására szolgál, ha fizetnek érte. Az volna a legideálisabb, ha az igazságszolgáltatást is végig az egész vonalon teljesen díjmentessé lehetne tenni. (Ugy van ! a baloldalon.) Ez felelne meg legjobban és leginkább méltóságának ; de ha már ezidőszerint meg nem valósitható, a legalsó fokozaton, ott, hol az állam tényleg nem végez munkát, az élet csatatereinek sebesültjei között ne játssza a csatatér hiénáinak szerepét, ne szedje le a gyürüt a sebesültek ujjáról és ne éljen a nyomorultak ezen küzdésében az alkalommal, ne zsarolja meg, ne adóztassa meg őket. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen a szegénység ugy a kulturális kérdésekben, az iskoláztatásban ... Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a képviselő urat másodszor is figyelmeztetni, hogy a községi bírói eljárásban lerovandó illetékekről, amelyek a most tárgyalt szakaszban vannak meghatározva, van joga beszélni, de ilyen általános jellegű fejtegetésektől, amelyek az általános vita keretébe tartoznak, most már méitóztassék tar-