Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés Í91í }\ tózkodni. (Felkiáltások a baloldalon : Hol az előadó? Elnök csenget.) Kovácsi Kálmán: Én a községi bírósági eljárást az illetékek aló mentesíteni kívánom. Azok az emberek, akik ezt a bíráskodást igénybeveszik, megérdemlik az állam elnézését és jóindulatát és megérdemlik, hogy komolyan foglalkozzék a kormány a mi ezirányu aggodalmainkkal. (Helyeslés a haloldalon.) Szeretném, ha az illetékmentesség itt az egész vonalon végig megadható volna, de ha már pénzügyi viszonyaink nem engedik meg, legalább a legalsó fokon azt feltétlenül megkívánom. Hozzájárulok Szmrecsányi György képviselőtársam indítványához és kérem a pénzügy' és igazságügyi minister urakat, legyenek szívesek a szegény népnek ezt a kívánságát teljesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Posgay Miklós képviselő urat illeti a szó. Posgay Miklós: T. ház ! Midőn a 68. §-hoz hozzá akarok szólni, nem azért teszem, mintha előttem szóló t. képviselőtársaim nem világították volna meg eléggé a szakasz tarthatatlanságát, (Zaj. Elnök csenget.) de látom az egész eljárásból a türelmetlenséget, hogy alig várja a túloldal, hogy ezt a 68. §-t módosíthassa és a mi indítványunkat elfogadja, mert különben az elnök ur nem volna ilyen türelmetlen. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Posgay Miklós: Az elnök ur bizonyára értesülve van már róla, hogy itt módosításokat adnak majd be, azért aztán sietteti a do got, hogy ne beszéljünk annyit hozzá. Hát én örömmel veszem azt a módosítást, amelyet remélem hogy az előadó ur meg fog tenni, hogy az egész szakaszt mellőzni fogják és ahelyett azt iktatják be, hogy a községi bírósági eljárásban nem jár a 30 fillér bélyeg. Azt hiszem, az előadó ur ezt a kívánságot fogja is honorálni és a ház ezeket a bélyegeket el fogja törölni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Szalay László: T. képviselőház ! Csakis e szakasz rendelkezéseinek fontosság azzal összekötött valóban nagy szocziális érdek teszi érthetővé azt, hogy annyi sok értékes felszólalás után, amely felszólalásokban ennek a 68. §-nak rendelkezései, mondhatom, minden oldalról fényesen meg lettek világítva és ki lett mutatva, hogy ezen intézkedések valóban tarthatatlanok, én most, a vita előrehaladott stádiumában, ennél a kérdésnél felszólalok. Ha a 68. §. intézkedéseit látom és ha tudom azt, hogy az itt az illeték alá vont eljárási cselekményeket nem állami közegek, hanem autonóm községi alkalmazottak fogják végezni, valóban gondolkozóba ejt az a kérdés,^ hogy az igazságszolgáltatás tulajdonképen rni. Én eddig azt tanultam és azt hittem, hogy ez királyi felségjog, most azonban, amikor látom, hogy itt a községi lius 23-án, csütörtökön. 147 autonóm közegek által végzett igazságügyi funkczióknak a diját az állam kívánja beszedni, gondolkodom felette, hogy vájjon nem állami monopolium-e, mert csak igy érthető meg az, hogy az állam semmi ellenszolgáltatást nem nyújt az idevonatkozó jogi, igazságügyi kérdéseknek, pereknek és ügyeknek elintézésénél és mégis jelentékeny illetéket szed, amelyeket nem a községek élveznek, pedig az igazságszolgáltatás terheit azok viselik. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, valóban nem tudom megtalálni a jogi, még kevésbbé morális alapját annak, hogy a községi bíráskodása alá tartozó ügyekért kincstári illetékeket fizessenek a jogkereső felek. Ebből a szempontból a magam részéről csatlakozom t. képviselőtársam által tett azon indítványhoz, amely az idevonatkozó pereknek és ügyeknek feltétlen illetékmentességét kívánja biztosítani. Ha ettől a szemponttól eltekintek is és ha azon álláspontra helyezkedem, hogy miként a múltban, ugy a jövőben is szedhetők ezen törvénykezési illetékek, még akkor is meg kell állapitanom, hogy ezen szakasz rendelkezései a jogkereső közönség érdekét tekintve a múlttal szemben még a kilátásba helyezett módosítások után is jelentékeny terhet jelentenek. Nem akarok Csermák Ernő t. képviselőtársam nyomdokain haladni, aki itt a különbségeket tételről-tételre felsorolva kimutatta, hogy nagyban és egészben e szakasznak pénzügyi hatása a múlttal szemben 90% emelést jelent, nem is véve számításba azt, hogy az ügyeknek egyes kategóriái és a beadványok egyes nemei, amelyek az előbbi bélyegtörvény uralma alatt — szóval jelenleg is — teljes bélyegmentességet élveztek, most ismét bélyegkötelesekké tétetnek. Mondom, nem akarom ezt részletesen felsorolni, hiszen Csermák t. barátom ezen eltéréseket részletesen kimutatta. A magam részéről csak azt kívánom kiemelni, hogy ennek a 68. §-nak negyedik pontja azt mondja, hogy az egyesség után, amennyiben külön illeték alá tartozó uj jogügyletet nem tartalmaz, a tárgyalás berekesztésekor — a mostan kilátásba helyezett módosítások figyelembe vételével — ugyancsak az a 30 filléres illeték fizetendő, amely most az előadó ur által kilátásba helyezett módosítás alaj>ján az Ítélet után is fizetendő lesz. Ha végigmegyünk ezeknek a most tárgyalt szakaszoknak intézkedésein, látjuk, hogy az az általános elv érvényesül mindenütt, hogy az egyesség után mindig csak felényi illeték fizetendő . . . Springer Ferencz: Sőt negyedrész! Szalay László : . . . sőt vannak esetek, ahol a mérséklés még nagyobbfoku. Micsoda értelme van annak, hogy ettől épen ezekben az ügyekben tér el a kormány, amelyekben pedig a legszegényebb néposztály érdekeiről van szó ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Meg kell még állapitanom azt is, hogy ennek a 68. §-nak utolső előtti bekezdése a közönségre nézve szintén hátrányosan szünteti meg az eddigi 19*