Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés 19íí nek népe legnagyobbrészt a falvakban él, fontos, hogy a községi bíráskodás illetékmentes legyen. Van ez olyan fontos szocziális kérdés, mint a másik vagy akármely más. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es szeretném, ha ebben a törvényhozásban valami olyat csinálnának, ami specziálisan a falusi nép érdekét szolgálja, amelyre az a falusi nép is büszkén mondhatná, hogy ime valami mégis történt értem, mert hiszen csak annyit tud erről a törvényhozásról és az államról, hogy a város a falunak minden erejét elszívja, de nem ad neki vissza semmit. (Igás! ügy van! a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. ház! JSÍem tehetek róla, de igazán nem nyomhatom el lelkemnek azt az érzését, hogy a most tárgyalt javaslatnak tartalmát és rendelkezéseit nem elég a törvényhozónak és a népképviseletnek hideg, számító észszel mérlegelni és hogy ugy mondjam, egészen a fináncz álláspontjára helyezkedni. Az én meggyőződésem ennél a kérdésnél az, hogy a szív melegével kell ezeknek a kérdéseknek részleteibe behatolni, (ügy van! balfelöl.) Épen azért lelkemnek egész melegével csatlakozom azokhoz a fejtegetésekhez, melyek a szomszéd padokról hangzottak el e szakasz tárgyalásánál és igazán csak őszinte örömömnek adhatok kifejezést, hogy ezekhez csatlakozva, egyetérthetek egyúttal azzal az elismeréssel is, mely imént szólt t. képviselőtársaim részéről a t. igazságügyminister ur irányában is felhangzott. Becsületére válik az ő jó szivének, — megelégedéssel ós teljes tárgyilagossággal kell megállapítanunk, hogy így van — hogy közeledett a mi álláspontunkhoz épen ezen a területen és hozzáteszem, hogy ez az elismerés még annál melegebben is nyilatkozhat meg, mert az egész kérdésnek épen legérzékenyebb pontján történt ez a közeledés, az eljárásnak abban a stádiumában, hol annak súlyát épen a legszegényebb, a legkisebb ember a legnehezebben érzi: a végrehajtási eljárásban, az árverési stádiumban. De ne végezzünk félmunkát ebben a kérdésben, t. képviselőház! Igazán, emelkedjünk ennél a kérdésnél a népképviselő feladatának magaslatára. (Helyeslés a baloldalon.) Milyen szép volna, ha egyszer túltéve magunkat minden itt lehajlott viharon, abban keresnők egymás megértését, hogy oda nyúlhatnánk a szenvedő nép lelkéhez, annak sebeit igyekeznénk közös egyetértéssel, vállvetve gyógyítani! Menjünk tovább ebben a gyógyító eljárásban ós igazán nem lesz alkalmuk panaszkodni, hogy a segitő kezet megtagadtuk önöktől, sőt kész örömmel nyújtjuk azt önöknek. Méltóztassék elhinni, hogy igazán nem közömbös ez a kérdés és nem vész kárba az az idő, melyet ennek tárgyalására fordítunk. Nagyon mély tartalma, messzemenő háttere és perspekjulins 23-án, csütörtökön. 143 tivája van ennek a kérdésnek. Egészen igazuk van a szomszéd padokról felszólalt t. képviselőtársaimnak, hogy le kell nyúlnunk az életnek azon mélységeibe, hol a szenvedő népnek ezer és ezer baja, szenvedése tusakodik előttünk. Azok az ügyek, melyek a községi bíráskodás körébe tartoznak, mint nagyon helyesen és igazán nemes, szép hevülettel fejtegette Springer t. barátom, a legprimitívebb életszükségletek körül zajlanak le, annak a népnek körében, amelynek ellenálló képessége gazdasági gyengeségénél és kulturális hátramaradottságánál fogva épen a legcsekélyebb. Bizony nagyon sok támadásnak van kitéve és nekünk e támadások visszaverésében védelmére kell sietnünk. Felemiitette pl. Springer t. barátom a részletügyletek kérdését. Hogy mennyi visszaélés van ezen a téren, azt épen a községi bíráskodás menetének szorgos figyelemmel való kisérése utján tudnók megállapítani. Már most méltóztassék venni annak a szegény embernek az elkeseredését, aki magát becsapva érzi, •— hogy ezzel az egészen triviális kifejezéssel éljek, de a nép ügyét tárgyaljuk s talán nem hiba itt a népies kifejezés használata —• aki el van keseredve, mikor azt az igazságtalan támadást érzi, amely őt a maga egzisztencziájának kezdetleges feltételeiben éri. Tessék csak az államrezon szempontjából •— mert ez is államrezon — vizsgálni a kérdést. Ez az ő elkeseredése valósággal felháborodássá növekszik amiatt, hogy akkor, amikor ő legjobb meggyőződése szerint igaztalan támadásnak következményeit kénytelen elviselni, még azzal is sujtatik, hogy az állam is megsarczolja, még ő is vámszedővé lesz nyomorúságának kihasználásában. Semmi túlzás nincs benne, ha azt mondom, hogy nemcsak nem illik, de ki kell zárni az állam tevékenységének köréből annak lehetőségét, hogy félretéve a maga etikai feladatainak nagyságát, vájkáljon a legszegényebb nép nyomorúságában és ebből merítsen magának busás hasznot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez nem méltó az államhoz, nem méltó a nép dolgait intéző kormányhoz és kötelességünk nekünk, népképviselőknek ott, ahol alkalmunk nyilik, ezzel szemben való legmesszebbmenő és leghangosabb tiltakozásunknak kifejezést adni. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon sajátságos a helyzet ebben a kérdésben. Kern titok, hogy a társadalom minden rétegében, hála Istennek, üdvös visszahatás kezd kifejlődni az eddig nagyon is felburjánzott ügyvédellenes érzéssel szemben, ennek legalább már jelei mutatkoznak, le is kell, hogy vonja a magyar közélet a tanulságokat az ügyvédi karnak abból a küzdelméből . . . ! Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok . . . (Zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu: Méltóztatik meggyőződni mindjárt róla, hogy ez ide tartozik. : Elnök : Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy ezek az általános fejtegeté-