Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
140 560. országos ülés Í91U Julius 23-án, csütörtökön. illetéket 30 fillérre szállítja le, némi enyhítést okoz, azt azonban hangsúlyoznom kell, — amint előttem már mások is hangsúlyozták, — hogy ez ennél a kis egzisztencziákra annyira fontos kérdésnél csak fellépés. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A mi országunkban épen az a baj, hogy a legtöbbször csak ilyen félrendszabályokkal szoktak dolgozni, kormányozni és közigazgatni, amikor aztán nem csoda, ha ebben az országban tulajdonképen csak igen kevesen vannak, akik elégedettnek érezhetik magukat, t. i. azok, akik a hatalom védszárnyai alatt sütkéreznek, a többiek pedig kénytelenek meghúzódni, csendben lenni. Ez a csend azonban nem azt jelenti, hogy az ilyenek nem elégedetlenek, hanem jelenti azt, amit a tenger nagy viharai előtt jelent a tenger színének nagy simasága: hogy még nem jött el az az idő, mikor az általános elégedetlenség kitörésre jut. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 68. §-hoz szólni. Sághy Gyula: Hiszen azt teszem. (Derültség jobbfelöl. Halljuk! Halijait! a baloldalon.) Megjegyzem, nagyon igaza volt az előttem szólott Szabó István képviselőtársamnak abban, hogyha elfogadnák itt az illetékmentességet, ezzel csak maguknak használnának és az ellenzéknek ártanának, mert az ő érdemüknek tulajdonítanák, hogy a nép terhein könnyitettek. De természetesen, minthogy mindenből pénzt akarnak sajtolni, erre az álláspontra nem tudnak helyezkedni. Az előadó ur és, gondolom, a minister ur is azt vitatta, amit elismerek, hogy az a tervezett leszállítás, amelylyel az ítéleti illetéket az eddig fennálló, érvényben levő 40 fillérről 30 fillérre szállították le, némi könnyítést okoz. De ezzel is ugy állunk, hogy itt nem az az elv uralkodik, hogy amit a jobb kéz tesz, azt a bal ne tudja, hanem ellenkezőleg az, hogy amit az egyik kéz ad, azt a másik kéz elveszi. Ezt a leszállítást ugyanis nagyon erősen ellensúlyozza az, hogy a javaslat az eddigi 24 fillér bélyegilletéket pedig egész általában felemeli 30 fillérre és hogy mig előbb a szóbeli, valamint az egyességi tárgyalások illetékmentesek voltak, most azokra is kiterjeszti a javaslat az illetéket, ami a beszedés nehézségeit, a leletek felvétele és kutatása folytán beálló zaklatásokat csak még fokozza. (Ugy van! a baloldalon.) Az előadó urnak az az ellenvetése, hogy a legkisebb egzisztencziák szegényjogon perelhetnek majd, ha méltóztatnak azt is nézni, hogy mennyi utánjárással van az egybekötve és mennyi időt és munkamulasztást vesz igénybe, akkor tökéletesen értéktelenné lesz ilyen esetben, ahol különben nem is igen nagy illetékről van szó. De meg hozzáteszem: ha Budapesten 3 K is a legkisebb napszám, ami átlagul van felvéve, de már más képviselőtársaim is kifejtették, hogy bizony Budapesten sem valami nagyon sok az. A legtöbb vidéken, az ország nagy részében azonban a napszám minimuma csak 1 —1'20 K. Akik pedig ezután következnek, akik valamivel többet keresnek még, azok sincsenek abban a helyzetben, hogy azt az illetéket, amely 5 pontban van felsorolva, amely tehát a per végén négyszeresére, ötszörösére emelkedik, olyan könnyen megbírhatnák. (Ugy van! a baloldalon.) Tökéletesen megáll az is, amit az előttem szólott t. képviselőtársam, Szabó István hozott fel, hogy ha azzal indokolják az illetékemeléseket, hogy az állam igazságszolgáltatási működése kiadásokat okoz és hogy ennek folytán ezen kiadások fedezhetésében csökkenés, vagy hiány támadhat azon változások által, melyeket az uj perrendtartás pénzügyi kihatása e tekintetben okoz, akkor erre a községi bíráskodásra csakugyan nem lehet ráfogni, hogy annál ez be fog következni. Itt az államnak egyetlenegy krajczár kiadása sincs, ez a községeket terheli s ennélfogva csakugyan nem jogosult az, hogy az állam a községi bíráskodásban illetéket szedjen, pláne felemelt illetéket. Az sem elegendő indok, hogy eddig is igy volt; hiszen akkor, mint már máskor is mondtam, egyáltalában semmit se változtassunk. Azt is felhozza indokul az előadó ur, de az indokolásban is benne van, nevezetesen a 68. és 69. §-hoz fűzött indokolásban, hogy azért is megokolt ez az emelés, mert hiszen a községi bíróság hatásköre 40 K értékről 50 K értékig lett kiterjesztve. Hát ez az a rendkívül súlyos ok? Csak méltóztassék összehasonlítani azt az értéket, amely csak néhány évvel előbb — nem megyek nagyon vissza, nem is 10 évre, csak 5 évre — 40 K-t képviselt, méltóztassék azt az értéket a mai viszonyokat figyelembe véve összehasonlítani és akkor látni fogják, hogy az akkor 50 K-nak felelt meg, sőt ast túl is haladta, mert ma 50 K-nak nincsen olyan vásárlóképessóge, aminő 5—6 évvel ezelőtt is 40 K-nak volt. Mikor a pénz vásárlóképessége is ennyire megcsökkent: mikor ezáltal a drágaság és a megélhetés úgyis óriásilag megnehezedett, akkor még ezen a czimen, ilyen indokolással is emelni akarják az illetéket? Ez nézetem szerint teljesen tarthatatlan, nem helytálló argumentum (Ugy van! balfelől.) és épen ezért pártolom mindazokat az indítványokat, amelyeket erről az oldalról előttem szólott t. képviselőtársaim előterjesztettek. (Helyeslés balfelől.) Pártolom elsősorban Platthy György t. képviselőtársam indítványát; amennyiben az nem fogadtatnék el, másodsorban Szmrecsányi György t. képviselőtársam azon indítványát, amelylyel teljes illetékmentességet akar megállapittatni, s ha ez sem fogadtatnék el, akkor az ő második inditványát ajánlom elfogadásra, mert az legalább némi enyhítést idézne elő. (Ugy van! balfelől.) Ezeket kívántam az ezen oldalról benyújtott módositványok támogatására előadni. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök : Ki jelentkezett szólásra?
