Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
560. országos ülés 19Ú Mihályi Péter jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A 68. §. a községi bíróságok előtti eljárásokról szól és mélyen érinti a nép anyagi érdekeit, bármennyire is hangoztatta Szabó István t. képviselőtársam beszéde közben egyik túloldali képviselőtársam, hogy őt az a beszéd és az e kérdésről való vitatkozás nem érdekli. B. Solymossy Lajos: ügy van! Huszár Károly (sárvári): Hát nagyon köszönjük ezt a vallomást a munkapárt padjairól, hogy akkor, amikor mi a községi bíráskodás ügyeiről és a legszegényebb nép zsebébe vágó dologról beszélünk, önök legalább annyi őszinte nyíltságot és bátorságot tanúsítanak, hogy itt az ország házában a képviselő ur ismételten meri mondani azt, hogy ez a dolog öt nem érdekli. Mindenesetre szives figyelmébe ajánlom ezt az ön választóinak. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólni! (Helyeslés jobbfelöl.) B. Solymossy Lajos: Az érdekel, ami benne van a §-ban! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Kérem Solymossy képviselő urat, ne szóljon közbe! (Zaj balfelöl.) Bartos János: A só meg a pinka érdekli! Elnök : Bartos János képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobb felől.) Huszár Károly (sárvári): Az a baj a magyar politikában, hogy ezek a kis dolgok, amelyek valóban érintik a népet, itt ebben a házban ilyen visszhangra találnak. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Id. Erdély Sándor: Ez a kérdés mindenkit érdekel! (Ugy van! jobb felől. Mozgás és zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem Huszár Károly képviselő urat, hogy méltóztassék szorosan a tárgynál maradni. Huszár Károly (sárvári) : A 68. §-ban felsorolt intézkedések oly mélyen érintik az ország népeinek anyagi érdekeit, hogy önmagától értetődő természetes dolog, hogy az ezekkel foglalkozó népképviselő egyik legfőbb kötelességét teljesiti. (Helyeslés a baloldalon.) Két szempontra akarom figyelmeztetni a t. házat. Az egyik, amelyet Rakovszky István t. képviselőtársam is kifejtett, az, hogy legyünk figyelemmel a községi bíráskodás természetére odakint a falun, amelyről egy másik túloldali képviselőtársam, t. i. Liptai Béla, akinek, ugy látszik, sokkal több szocziális érzéke van, azt mondotta az ellenzéki képviselők beszédei alatt, hogy »igazuk van az uraknak, mert a viszonyok odakint a falun tényleg olyanok«. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is volt idebent!) Bocsánatot kérek, bent volt, közbeszólt és igazat adott nekünk abban, hogy a falusi bíráskodásban tényleg azt az eljárást követik, a viszonyok a faluban olyanok, hogy a legtöbb esetben, majdjutius 23-án, csütörtökön. 141 I nem mindenkor szóbelileg intézi el az á falusi biró ezeket az ügyes-bajos dolgokat. Hiszen mekkora túltengése volna az a bürokrácziának, ha az a polgári sorban élő egyszerű biró, aki nagy terhet vállal magára akkor, midőn ezen fontos közszolgálatokra vállalkozik, nemcsak meghallgatni volna kénytelen a feleket, nemcsak eljárni volna kénytelen ügyeikben, hanem az ő kezdetleges irástudományával is, amely nagyon is hosszadalmas és nehézkes, közre kellene működnie minden egyes dologban, aktákat venni fel stb. Nem is tudom, hogy azokat a bélyegeket mire fogják ráragasztani. Egy hang (a középen): A jegyzőkönyvre! Huszár Károly (sárvári) : Szóbeli ügyekben nem is vesznek fel jegyzőkönyveket. Azoknak az egyszerű falusi embereknek több természetes érzékük van az élet iránt, túlteszik magukat a felesleges formákon és primitív egyszerűségükben mindazon jogi kontroverziákat, amelyeket ügyvédek és törvénytudó emberek formulákban lehető nehézkességgel intéznek el, sokkal egyszerűbben és gyorsabban tudják eldönteni. Az igazságszolgáltatásnak ezt a módját ott künn a faluban csak helyeselni lehet, mert az igazságszolgáltatásnak azon alacsonyabbrendü kérdéseit, amelyek ott, abban az egyszerű környezetben zajlanak le, lehetőleg egyszerűen is kell lebonyolítani és segítségére kell lenni a népnek abban, hogy igy csinálja. Tudja mindenki, hogy kis községeinkben olyan trafik, amelyben okmánybélyeget tartanak, nincs is, tehát annak az egyszerű embernek a bélyeg megszerzése czéljából át kell küldeni valakit a másik faluba, ami annak a fizetendő illetéknek árát sokszor a duplájára vagy háromszorosára fogja felemelni, az ő munkamulasztása legalább is kétszeres, háromszoros értéke annak az illetéknek, amelyet tőle tulajdonképen megvenni szándékolnak. A bélyegragasztás maga olyan komplikált, hogy az az egyszerű szegény ember (Mozgás a jobboldalon.) az ő maga kis ügyeiben nem fogja tudni, hogy neki mit kell ragasztani. Mert szeretném, ha az urak vállalkoznának mint instruktorok arra, hogy első hallomásra megtanítják a népet arra, — nem is akarom felolvasni, mert nem akarok visszaélni a ház türelmével — hogy a 68. §-nak . . . Farkas Zoltán: Micsoda gavallér lett! Huszár Károly (sárvári): Nem értem, mit mond a képviselő ur. A 68. §. 1—5. pontjaiban felsorolt esetek között hogyan fog az a szegény falusi ember disztingválni ? Janiga János: Ott van a községi biró, a jegyző! (Zaj) Elnök : Kérem a jobboldali képviselő urakat, ne méltóztassék állandó közbeszőlásokkal a szónokot zavarni. (Zaj. Helyeslés balfelől.) Huszár Károly. (sárvári): A községi biró is egyszerű ember, akinek nem járnak jogi lapok,
