Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

136 560. országos ülés 191í Julius 23-án, csütörtökön. szakasznál, hogy szocziális szempontból kell eltörölni bizonyos illetéket és -bizonyítani akarom azt, hogy a szocziális szempont a javaslatban nem érvényesül, épen ezzel akarván fölhívni a többség figyelmét arra, hogy ezeket a szempontokat érvényesítse, akkor nagyon nehéz nekem oly csapásra lépni, hogy se jobbra, se balra el ne tárjek, lehetetlen segítségül nem hívnom olyan adatokat, amelyek a helyzetet megvilágítják. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék az elnökkel vitát kezdeni. (Zaj és derültség a baloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Rendre! Rendre! Springer Ferencz: Ha nem méltóztatik elfogadni azt az álláspontot, amelyet mi ezen az oldalon elfoglalunk, még jiedig nem ok nélkül, nem pusztán a Rechthaberei szempontjából, hanem azért, hogy belevigyük ebbe a javaslatba a szocziális érzékről való tanúbizonyságot: ám hiszen önök a többség, önök viselik a felelősséget. Mi a mi álláspontunknak eleget tettünk, az adott körülmények között teljesítettük kötelességünket. Ha többet nem sikerül kivívnunk és több eredménye nem lesz a vitának, mint az, ami már eddig az előadó ur és a minister ur javaslatában megnyilvánult, már ez is egy bizonyos eredmény, bizonyos enyhülés. Több hiányában elfogadom ezt is és megelégszem ezzel. Azonban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a javaslatnak az az intézkedése, amely különbséget tesz a községi ügyek között aszerint, amint a járásbíróság vagy a községi bíróság, a békebiró előtt folynak le, azt hiszem, az illetékezés szempontjából abszolúte nem helyes. A községi biróság elé tartozó ügy csak bagatell-ügy marad, akármelyik bíró intézi is azt el. Viszont itt egy igen érdekes jelenséggel állunk szemben. Addig, amíg az állam ott, ahol nem a saját közegei és nem az ő költségén végzik az igazságszolgáltatást, annak az igazságszolgáltatási munkának értékét lebecsüli, de ezt a lebecsült értéket is ő vágja zsebre és nem azoknak adja, akik ezt a munkát végzik, pedig a községeknek és a városoknak ez nagyon jó bevételi forrás volna, addig itt, mihelyt a biróság végzi ugyanezt a munkát, már magasabb illetéket szab. Azok a szempontok, amelyek szólnak egyrészt az eltörlés mellett általában, de amelyek szólanak amellett is, hogy a községi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben olcsóbb tétel állapittassék meg, itt is feltétlenül megállanak és érvényesülnek. Ennek következtében Szmrecsányi György t. barátom indítványának ezt a részét a magam részéről pártolom és kérem, méltóztassék azt elfogadni. De pártolom indítványának a meghatalmazásokra vonatkozó részét is. Itt bátor vagyok egy körülményre felhívni a t. előadó ur figyelmét. Ennek a szakasznak utolsó bekezdése hivatkozik a 3. §-ra és a 29. §-ra, amelyet érvényében fentart ezekre az ügyekre. A 3. §. most elesik, amennyiben a minister ur módosítást tett az árvrerési kérvényekre vonatkozólag, amelyek 30 filléres bélyeggel lesznek ellátandók. De ne feledjük el, hogy ha nem méltóztatik a t. háznak elfogadni azt a propozicziót, hogy a meghatalmazások általában, tehát az írásbeli meghatalmazások is, bélyegmentesek legyenek, akkor a 29. §-ra való hivatkozás hiányos és helytelen lesz. Hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy a 49. §-nál egy toldás volt, amely toldásban a községi biróság előtt szóval kijelentett meghatalmazásokra nézve illetékmentesség állapíttatott meg. Ne méltóztassék tehát egyedül és kizárólag a 29. §-ra hivatkozni, hanem méltóztassék egyúttal hivatkozni a 49. §-ra is, mert csak akkor lesz tisztázva a helyzet. Ez nem közömbös dolog, mert ha itt csak a 29. §-ra hivatkozunk, ez bizonyos félreértésekre ad okot és ha a 29. §-ban Írásbeli meghatalmazásról beszélünk, a 49. §-ban pedig szóbeli és specziálisan a községi bíróságra vonatkozó szóbeli meghatalmazásról, ezt szerintem ebbe a szakaszba feltétlenül fel kell venni. Erre vonatkozólag indítványt nem teszek, ezt a t. előadó úrra bízom; hiszen az önök kötelessége a törvényt ugy szövegezni, hogy abban homály, félreértés és kétely ne legyen. Mindezeknél fogva Szmrecsányi t. képviselőtársam indítványát magamévá teszem. (Helyeslés balfelól.) Elnök: Ki a következő szónok ? Pál Alfréd jegyző: Preszly Elemér! Preszly Elemér: T. képviselőház! A községi biróság elé tartozó ügyekre vonatkozó bélyegszabályok eddig az 1877. évi XXIX. t.-cz. 91. §-ában voltak szabályozva, illetőleg az ezen szakaszban adott felhatalmazás alajnán kibocsátott szabályrendeletben. Már a törvényjavaslat indokolása is kiemeli azt, hogy akkor, amikor a 68. §.-t konstruálja, az eddigi szabályoktól eltérőleg a szóval előterjesztett panasznak és keresetnek bélyegmentességét is megszünteti. Én itt elsősorban erre akarok kiterjeszkedni, mert mindenesetre nagy különbség van ezen községi bírósági ügyeknél az írásban vagy a szóval előterjesztett ügyek között. Mik azok a szóval előterjesztett ügyek V Azok igazán a legegyszerűbb, apró, bagatellügyek. Hogy történik azoknak a szóval való előterjesztése ? A panaszos fél elmegy a biróhoz és elmondja az ő apró-cseprő kis ügyét-baját. A községi biró erről nem vesz fel semmiféle jegyzőkönyvet, nem csinál ebből iktatószámot, hanem egészen rövid utón elküldi a kisbirót a panaszlottért és amikor az megjön oda, letárgyalják ezt az ügyet. Szóval, semmiféle akta, semmiféle nagyobb bírói cselekmény ezekben a szóval előterjesztett ügyekben elő nem fordul, ugy, hogy nyoma se lesz ennek még a községi adminisztráczióban sem. Mi ennek már most a következménye ? Az, hogy daczára annak, hogy ez a törvényjavaslat és a 68, §. kimondja, hogy a szóval előterjesztett ügyek is bélyegkötelesek .... Springer Ferencz: A régi pedig nem volt!