Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
559. országos ülés 191b Julius 22-én, szerdán. 7 annexiós krizis megszűnte után ezek is megszűntek. Polónyi Dezső: Látjuk! B. Rajacsich József: 1910-ben a Narodna Obrana újból létesült, de most már egészen más alapon, most tényleg mint egy kultúrintézmény. Azóta vannak kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályai, amelyek közhirré tétettek, 20.000 példányban kinyomattak és Szerbiában minden könyvkereskedésben kaphatók 20 páráért. Nem képeznek azok semmiféle államtitkot és a diplomáczia által ugy azok, mint az Obrana működése is bármikor ellenőrizhető. Az Obrana t. i. központja az összes kulturális, sport és humanitárius egyesületeknek, valamint női egyesületeknek. A központban minden egyes ilyen egyesület képviselve van a választmányban és minden nagyobb helységben fiókokkal rendelkezik. Ezek tartanak nyilvános előadásokat, konczerteket, mérkőzéseket, azokat közhirré teszik az újságokban és részletei meg vannak irva a napilapokban. Távol áll tőlem, mintha én polemizálni akarnék a t. interpelláló képviselő úrral. Csak néhány pontot kivánok felsorolni, amelyek tekintetében iníormácziói nem helyesek. így nem áll az, hogy a »Narodna Obrana«-ból alakult volna a »Szlovenszki Jug« és az »Omladina«. A Szlovenszki Jug 1903-ban, még Sándor király idejében alakult, tehát öt évvel előbb, mint a Narodna Obrana. Ez egy kultúregyesület volt, belletrisztikus folyóiratot adott ki, olvasókört tartott fenn, de 1912-ben ez is feloszlott. Egy olyan társulatról, amelyet Omladinának hívnának, Szerbiában nem tudnak semmit. Minden oldalról azt állítják, hogy ilyen társulat nem létezik. Azt hiszem, hogy a képviselő ur nem fejezte ki magát jól, midőn azt mondta, hogy egy ilyen nevű társulat létezik. Azt hiszem, hogy az Omladina mellett még valami jelzővel kell birnia az elnevezésnek, mert omladina nálunk ifjúságot jelent, egyáltalában igy hivják az ifjúságot. A Bilinski ministernek tett azon szemrehányás, hogy ő az iskolában nem jár el kellő szigorral, szintén nem állja meg a helyét. Elvégre mit lehet tenni mást egy renitens diákkal, mint hogy kicsapják az iskolából. Ez megtörtént most is. De azután ezek a kicsapott diákok, hogy tanulmányaikat folytassák . . . Rakovszky István: Szépen folytatják! B. Rajacsich József: . . . elmennek Belgrádba és ami még szomorúbb, visszatérnek bombával. Rakovszky István : Magasabb kiképzés ! B. Rajacsich József: Azt hiszem, hogy e tekintetben nem lehet a ministert szemrehányással illetni, hanem inkább a rendőrséget. (Derültség a baloldalon.) Sághy Gyula: A minister felelős érte ! B. Rajacsich József : A képviselő ur azon állítására, hogy Horvátországban is van nagyszerb propaganda és hogy a kormány ezzel szemben nem jár el kellő szigorral és energiával, nagyon helyesen válaszolt a ministerelnök ur és én csak azt az állítást merem koezkáztatni, hogy akkor a t. képviselő ur nem jól ismeri báró Skerlecz horvát bánt, hogyha ilyent állithat. Különben is ezen állítás nagyon is általánosított és én azt hiszem, hogy ezt is konkretizálni kellene. A képviselő ur továbbá mint nagyszerb propagátorokat emiitette a három Pribicevic testvért. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát az egyikkel nem akarok foglalkozni; nem hazámbeli, semmi közöm hozzá. Hanem a másik kettővel igenis foglalkozni kivánok és ezek Ádám és Valérián. Az utóbbi a horvát szábor képviselője és tagja a horvát-szerb koalicziónak ; szerzetes és a jazáki szerb zárdának a főnöke. Pribicevic Ádám volt szolgabíró, jelenleg egy néplap szerkesztője, amelyet abszolúte pozitív irányban szerkeszt az ügyészség ellenőrzése alatt és sohasem voltak és nincsenek is olyan kellemetlenségei, amelyek miatt a lapját konfiskálhatnák. Különben a politikában sohasem vesz részt, semmiféle gyülekezetekre sem megy, semmit sem ir mást, csak épen a nevezett lapját adja ki, amelyben a földmivelőket reális szempontokra és pozitív politikára oktatja. Pribicevic Valérián még ezt sem teszi; ő nem ír semmit, nem ad ki lapot, nem jár el gyűlésekre, gyülekezetekre, kivévén választások előtt a saját kerületében. Ha tehát igy fest egy nagj^szerb propagátor, akkor annak ideálisabb formáját el sem lehet képzelni, mert ő állandóan nem aktív stádiumban van. Nagyon hálás volnék a t. kepviselő urnak, ha találna és rendelkezésemre bocsátana egy czikket, brosúrát, vagy könyvet, avagy. ezekhez hasonlót Pribicevic Valeriántól. Nekem ugy tetszik, mintha a t. képviselő ur állításait az 1908-iki zágrábi felségárulási perre és Nastic problematikus tanuvallomástételére alapítaná. Rakovszky István : Forgách követnek volt az embere. B. Rajacsich József: Arról nem én tehetek ! Ezen ügy, amint mondottam, likvidálva van bírói Ítélettel és az aboliczióval és én erről a perről már röviden megmondottam a véleményemet. Ezért nem elégséges egy ilyen általánosított állítás, hanem a képviselő urnak ujabb adatokkal kellene szolgálnia 1908-tól kezdve, — hiszen azóta már hat év múlt el — amelyekből látható volna, milyen az a nagyszerb propaganda, amelylyel állítólag ez a két Pribicevic testvér foglalkozik. Mi reális politikát folytatunk abszolúte pozitív módon; honszeretetünket alárendeljük felséges királyunk iránti mély ragaszkodásunknak ; politikai keretünk az állam határa és igy a képviselő ur beláthatja, hogy mi hírlapi invektivák felett könnyen napirendre térhetünk. De ha egy országgyűlési képviselőről ilyen általánosított állításokat nyilvánít, akkor elvárhatjuk hogy beszéljen bizonyítékokkal, annál is inkább, mert ugy tartom, hogy a képviselő ur lesz annyira igazságszerető, hogy szívesen be fogja ismerni, ha rosszul volt