Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560é országos ülés ÍQlk Julius %3-án, csütörtökön. 131 Az utolsó bekezdés teljesen hagyassék ki és e helyett iktattassák a következő szöveg (olvassa): »a községi bíróság előtti eljárásban a meghatalmazás illetékmentese Ha a szóbeli meghatalmazás illetékmentes, miért nem terjesztik ki az Írásbelire is? Ezt nem vagyok képes megérteni és nagy érdeklődéssel várom, ugy az árverési kérvényekre vonatkozólag, mint erre vonatkozólag a minister ur magyarázatát. Ajánlom módosításaimat elfogadásra. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki következik? Szász Pál jegyző: Platthy György! Platthy György: T. ház! Ha jól tudom, a 23. §. tárgyalása során Bakonyi Samu t. képviselőtársam indítványával kapcsolatban tettem meg azt az indítványt, hogy a községi bíráskodásban az eljárás minden illetéktől mentesittessók és egyúttal a pénzügyminister urnak egy gondolatot ajánlottam figyelmébe, melyet egyébként indítványba is foglaltam, hogy t. i. a 10.000 lélekszámot meghaladó községekben a községi bíráskodásban az illeték községi illeték alakjában szedessék be és ennélfogva az ekként előálló jövedelem a községi háztartás terhét csökkentse. Erre az indítványra a pénzügyminister ur kiterjeszkedett, azonban ugy tett, mint Bodóné, mert nem arról beszélt, ami ennek az indítványnak a lényege, hogy t. i. a községi bíráskodásban az illeték eltörlendő, hanem arról beszélt, hogy a városokat további jövedelmi forrásokkal gyarapítani nem kívánja, mert, úgymond, a városok 8 millió korona államsegélyben részesülnek és egyébként is az igazságszolgáltatás a községi bíráskodásban is állami feladat. Ahány kijelentés foglaltatik ebben a pénzügyministeri válaszban, annyi falláczia van benne. Az egyik az, hogy azon a czimen, mert a városok 8 millió K segélyben részesülnek, nem lehet minden terhet a városok nyakába varrni. Másodszor elhibázott dolognak tartom még azt is, hogy a 8 millió K-át a pénzügyminister ur segélynek minősiti, holott ez nem segély, hanem ép oly törvényes járulék, mint pl. a tisztviselők fizetése és amint az utakra, a vasutakra méltóztatnak bizonyos összeget fordítani, ép ugy szolgál ez a 8 millió K is a városok költségeinek fedezésére. A minister ur lealacsonyítja a városok jelentőségét azáltal, ,hogy ezt a 8 millió K-t segélynek minősiti. Én itt röviden reflektálni kívántam a pénzügyminister ur kijelentésére és pedig csupán annyit, hogy a pénzügyminister ur arra hivatkozott, ami a 23. §-nál... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy most már méltóztassék a 68. §-boz szólni. (Zajos fóíkiáltásoh a hátoldalon: Ahhoz beszél! Elnök csenget.) Platthy György: Midőn a 23. §-hoz beadtuk indítványunkat, a pénzügyminister ur nem ezen indítvány lényegéről, t. i. a községi bíráskodásban az illeték eltörléséről, hanem egészen másról beszélt, amiből azt a jogot merítem magamnak, hogy feltételezzem a minister úrról, hogy még mindig nem foglalt elutasító álláspontot azon inditványnyal szemben, amely itt a 68. §-nál megismételtetik. És e tekintetben nem elégit ki engem Szmrecsányi t. képviselőtársamnak indítványa, mert ha annak még a legradikálisabb részét is veszem, amely t. i. a 68. §. eltörlését kontemplálja, még akkor is az általa javasolt szöveg csak annyit tartalmaz, hogy a községi bíráskodásban csak a peres feleknek biztosítja az illetékmentességet. Én ezt nem tartom elegendőnek és épen azért sajnálatomra nem járulhatok hozzá ezen szöveghez, hanem olyan szöveget bátorkodom ajánlani, amely az egész eljárásban a teljes illetékmentességét van hivatva biztosítani. Ajánlom a t. háznak ezt az indítványt azon indokokból is, amelyet Szmrecsányi t. képviselőtársam az imént feltárt. Csak egy rövid megvilágító megjegyzést kívánok ezekhez tenni. A mostani törvényjavaslat általános és részletes vitája alkalmával is többször adtunk kifejezést azon meggyőződésünknek, hogy a törvényjavaslatnak azon intézkedései, amelyek a kis perekre, ennélfogva a kisemberek dolgaira vonatkoznak, szintén lényeges illetékemelést tartalmaznak. Ez a 68. §. a legfényesebben igazolja, hogy igenis még a bagatell, a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben is lényeges, átlagban 33% illetékemelés van kontemplálva. De mondjuk, hogy nem egészen 33%, mondjuk, hogy csak 30%, szóval lényeges emelés, holott a mostani viszonyok nem emelést, hanem teljes törlést követelnek. (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) ISTem érteni, hogy a községi bíráskodásban elért bélyegjövedelemhez a királyi kincstár miért ragaszkodik olyan görcsösen? Először is ez a jövedelem nem olyan nagy. Sajnálatomra nem álltak rendelkezésemre statisztikai adatok annak megállapítására, hogy az országban mennyi bagatellper van folyamatban és különösen sajnálom, hogy még azt sem tudtam megállapítani, hogy a 24 filléres bélyegjegyek milyen arányban fogynak, mert legalább abból megtudtam volna határozni azt a jövedelmet, amelyet a kincstár e czimen remél. De azt mindenesetre feltehetjük mi, akik a jogszolgáltatásnak ezen ágát is ismerjük, hogy az a jövedelme nem tetemes és az én becslésem szerint csak néhány százezer koronára rug. Most azt kérdem a t. háztól, hogy vájjon ezt a 400.000 K jövedelmet — körülbelül enynyire teszem — méltőztatnak-e hasznosabbnak tartani, vagy pedig azt, hogy a községi bíráskodás ettől a felesleges tehertől és vekszálástól megszabaduljon? Hiszen az a legszegényebb ember nem tudja, mi a bélyeg, nem tudja, hogy miért kell neki 30 fillért, az ítélet után pedig 40 fillér bélyeget leróni. És méltóztatnak tudni, hogy ezen községi bíráskodásban, sajnos, igen sok visszaélés is elő szokott fordulni, épen a 17*