Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
126 560. országos ülés Mii j bekezdést, hogy a fél javára mutatkozó különbözet visszatérítésének és beszámításának is adjunk helyet. De, t. ház, még kirívóbban jellemzi az egész javaslat nizusát a szakasz második bekezdésében foglalt egészen tarthatatlan és igazságtalan rendelkezés, amely arra vonatkozik, hogy ha a fél az illeték megszabásával megbizott hivatal által e czélból hozzáintézett felhívásnak a kitűzött záros határidő alatt eleget nem tenne, nemcsak meg kell természetesen fizetnie a megállapítandó értéknek megfelelő illetéket, hanem a felhívásra való bejelentés elmulasztását még külön büntetéssel is sújtja a szakasz, amidőn 2 koronától 50 koronáig terjedő pénzbírságot ró ki reá. Ez, t. ház, egészen méltatlan dolog, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a kincstárnak meg kell elégednie azzal, hogy behajtja azt az illetéket, amely neki a bíróság munkája után jár. Ha egyszer a fél nem kíván a maga érdekében élni azzal a joggal, hogy a felhívással időt nyervén, azalatt ő szerezze be az értékmegállapitásra szolgáló adatokat : babeat sibi, volenti non fit injuria. Hogy azután csakugyan fiat injuria s ezért őt teljesen indokolatlan büntetés sújtja, ez annak a meztelen törekvésnek elárulása, hogy minden alkalmat megragad a javaslat arra, hogy a jogkereső feleket minden elképzelhető és elképzelhetetlen czimeken bírságokkal, fokozott illetékekkel, büntetésekkel sújtsa. Semmi másban, mint ebben a tarthatatlan, minden etikai alapot nélkülöző törekvésben találja meg ez az intézkedés a maga magyarázatát. De a törvényhozás ilyenekhez a kincstárnak sem nyújthat segédkezet igénytelen meggyőződésem szerint. Hiszen módjában van a kincstárnak az értékadatoknak hivatalból való beszerzése utján a maga jogos követelésének megállapításához amúgy is. Ezekből kiindulva vagyok bátor indítványozni a t. barátom, Springer Ferencz által már előadottakon kivül, hogy méltóztassék a szakasz második bekezdéséből az utolsó mellékmondatot elhagyni, nevezetesen azt, hogy (olvassa): »a hivatal őt 2 koronától 50 koronáig terjedő pénzbirsággal büntetheti, az értékadatokat pedig hivatalból szerzi be«. Ehelyett méltóztassék azt beleszövegezni hogy (olvassa) : »az értékadatok pedig hivatalból szerzendők be«. » Ajánlom módosításomnak elfogadását. (Helyeslés baifelől.) Elnök .* Be méltóztatott fejezni, képviselő ur, felszólalását? Csak azért kérdem, hogy méltóztassék módositványát megszövegezni és azalatt felszólítom a következő szónokot. Bakonyi Samu: Méltóztassék! Elnök: Kivan még valaki szólni? (Szalay László szólásra jelentkezik.) Szalay László képviselő ur kivan szólni. Szalay László : Valóban igazsága van Springer Ferencz képviselő urnak, hogy alig lehet megérteni a 67. §. intézkedéseit arra az esetre, ha a bíróságok- előtti eljárásokban a per vagy eljárás iuíius 23-án, csütörtökön. tárgyának' értéke megbecsülhető, de azt sem a fél be nem jelentette, sem a bíróság meg nem állapította. Erre az esetre miért rendelkezik a törvényjavaslatnak ez a szakasza akként, hogy az ítéleti illeték lerovandó, mielőtt ez az érték egyáltalában tisztába hozatott, amikor a következő bekezdésben kimondja a szakasz, hogy ilyen esetben, daczára annak, hogy már a 34. §-ban megállapított értéknek megfelelően lerovatott az illeték, a kincstár mégis tisztába kívánja hozni az eljárás tárgyának értékét, s erre nézve megállapítja egyrészt a félnek értékbizonylat bemutatására vonatkozó kötelezettségét, másrészt kimondja, hogy a kiderítendő értékadatok alapján az eljárási illetéket újból ki kell szabni. Valóban felesleges dolog az, hogy először bélyegben vagy más módon, de egy fiktív érték után rójja le az a fél az ítéleti, illetve eljárási illetéket, holott az esetek igen nagy sorozatában az eljárási illeték nem azonnal bélyegekben ^ovatik le, hanem a bejelentett vagy a bíróság által megállapított érték alapján utólag lesz kiszabva. Miért kell ebben az esetben, hogy ha az érték az eljárás során tisztába hozva nem lett, itten egy különleges eljárást megállapítani ? En azt hiszem, hogy erre a különleges eljárásra az a spekuláczió és az a kalkuláczió adott okot, hogy ilyen esetekben a kincstár esetleg magasabb bevételhez jut, mint jutott volna az értékbejelentés megállapítása esetén. Gondoskodik a szakasz szövege arról is, hogy amit a fél esetleg többet fizetett, ahhoz többé hozzá ne juthasson. En a magam részéről más okot erre a különleges eljárásra találni nem tudok. A kincstárnak, természetes dolog, megvan a garancziája arra nézve, hogy ha előzetesen a fix megállapított értékhatárok után kevesebbet fizetett a fél, akkor ő az érték utólagos tisztába hozatala után és annak alapján a többletet megkapja, ellenben a fél az esetleg magasabb összegben befizetett többlethez nem jut. Magam részéről ezt az indokot nem fogadhatom el alapul arra, hogy ily esetekben az illetékkiszabásnál ez a különleges eljárás alkalmaztassék, hanem igenis, amint Springer Ferencz t. képviselőtársam kiemelte, a 44. §-ban megvannak a rendelkezések ily esetekre nézve, a kincstár szerezze be közegei által az értékadatokat, állapítsa meg az értéket és ne csináljon egy dologból két dolgot, hanem a megállapított érték alapján szabja ki az illetéket. Springer Ferencz: A bürokratizmus szaporítása. Szalay Károly: Meggyőződésemből és álláspontomból kifolyólag csatlakozom a t. képviselőtársam által benyújtott módosításhoz. (Helyeslés baifelől.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Csermák Ernő képviselő urj Csermák Ernő: T. ház! Én is abban a véleményben vagyok, hogy a 67. §-t törölni kell. Ennek rendelkezései több tekintetben sérelmesek, másrészt ellentétben állanak az 1911: I. t.-cz. (
