Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

StiÖ, országos äíés IQÍk Julius 23-án, csütörtökön. 113 eg3?ességben szereplő — s a törvény rendelkezései értelmében az illeték viselésére köteles fél — egyetemlegesen felelős«. Az eljárás folyamán a törvény szerint is módjában van akármelyik peres félnek bizonyos kedvezmények mellett egyességet kötni. Az egyesség illetéke ilyen esetben kevesebb, mint rendes körülmények között. Azt hiszem, az egyességi illeték arra a félre nézve a legterhesebb lebet, aki ezzel az egyességgel kötelezettségétől szabadulni akar. Ámde a szakasz tovább megy. Azt a felet, aki az egyességgel már megszabadult a pertől, aki abból a perből kilép, az illeték szempontjából még továbbra is peres félnek tartja és az Ítéletben kötelezett féllel együtt egyetemleges felelősséget barit reá a további Ítéleti illetékek tekintetében is. Azt hiszem, hogy talán magának a pénzügyminister urnak sem volt szándéka azt az eredményt elérni, amely ebből a szövegezésből kitűnik. Nézetem szerint a legegyszerűbb, ha az eg3^etemleges felelősség kérdését innen egyszerűen kihagyjuk, mert hiszen az 55. és 56. §-ok rendelkezéseinél már megállapítottuk azt, hogy az ítéleti illetékért ki milyen mértékben felelős. Annak, hogy itt még további és fokozottabb egyetemleges felelősséget állapítsunk meg. nézetem szerint helye nem lehet. Indítványozom tehát, hogy a 62. §-nak ez a része onnan, hogy : »az egész . . .« odáig, hogy : ». . . felelős«, töröltessék, vagyis töröltessenek a következő szavak : »Az egész illetékért valamennyi. ítéletben vagy egyezségben szereplő — s a törvény rendelkezései értelmében az illeték viselésére köteles fél — egyetemlegesen felelős.« Ereszben tehát módosításom az volna, hogy a 62. §. 2. bekezdésében a mondatnak az a része, mely a negyedik sorban »az egész« szavakkal kezdődik és »felelős« szóval végződik, hagyassék ki. Nem gondolom, hogy ennek a bekezdésnek további tárgyalására kerülne a sor és hiszem, hogy ezt el fogják fogadni. Ha azoiiban ez így nem volna eszközölhető, akkor ennek a bekezdésnek további módosítása lenne mindenesetre szükséges és a második bekezdés újra volna szövegezendő, amely szövegezéssel azonban én nem akarok foglalkozni, mert azt hiszem, hogy a módosítás így, ebben az alakban, elfogadható. Elnök : Szólásra következik ? Pál Alfréd jegyző: Sághy Gyula ! Sághy Gyula: T. képviselőház! Mielőtt ehhez a szakaszhoz hozzászólnék, nekem is van egy kérésem a t. jegyző úrhoz. Azért alkalmaz a ház jegyzőket, hogy akkor, amikor a szakaszokat felolvassák, méltóztassanak azokat a maguk egészében érthetően ugy felolvasni, hogy hallani lehessen. Nem magam miatt kérem ezt, mert előttem itt van a szöveg, de igen sok képviselőtársam előtt, különösen a túloldalon nincs meg a szöveg. Különben is a legtöbb közülök el sem olvasta a törvényjavaslatot és KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. azt sem tudják, hogy miről szavaznak, amikor szavazniok kell. (Ugy van! Ugy van! bal felül Nagy zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Sághy Gyula: A tárgyhoz fogok szólni, de kötelességemnek tartottam ezt megjegyezni azért, mert a felolvasott szövegnek csak az első és utolsó szavait hallottuk. Bakonyi Samu: A tárgy megértése a tárgyhoz tartozik! Elnök: Csendet kérek! Sághy Gyula: Ez a szakasz megint azt igazolja, hogy talán nem egészen áll az, amit a t. pénzügyminister ur egy másik szakasznál emiitett, hogy t. i. még ha ott töröltetnék is az egyetemlegesség, mégis fenn állana az egyetemleges kötelezettség. Ha ez ugy volna, akkor a törvényjavaslat szerkesztői nem érezték volna annak a szükségét, hogy e szakasznál újra kiemeljék az egyetemlegességet. De még ha így volna is, amidőn egy törvényjavaslat egyes intézkedéseiből töröltetik az egyetemlegesség kifejezése, a törvény magyarázatánál feltétlenül figyelembe veendők a törvényhozási tárgyalások és amikor azzal hagyják ki az egyetemleges kötelezettséget, hogy azt ennél az esetnél nem lehet alkalmazni, ebből folyik, hogy ebben az esetben az egyetemlegesség csakugyan nem alkalmazható. Ez minden törvénymagyarázati szabály szerint így van. Már az előbb is felszólaltam egy előbbi szakasznál az ellen, hogy az egyetemleges kötelezettséget ilyen nagy mértékben kiterjeszszük ott is, ahol a feleket semmiféle hiba, semmiféle mulasztás nem terheli, hogy az egyik a másikért ilyenkor is felelősséggel tartozzék. Ha a kincstár azért esik el valamely illetéknek az egyik félre eső részétől, mert ez fizetésképtelen, semmi esetre sem móltányos, nem helyes és nem igazságos, hogy a másik fizesse meg a kincstárnak az ő részét, noha őt semmi mulasztás nem terheli. Az ilyen fizetésképtelenség ép oly szerencsétlenség az államra, mint az illető félre nézve és amint más hitelező követeléseinél is van, hogyha az adós nem fizetőképes, azért nem fogja ezt egy másik ember megfizetni, hanem az a követelés többé nem lesz érvényesíthető, foganatosítható, ugyanaz alkalmaztassák itt is. Épen ezért a 62. §nál azt a módosítást ajánlom, hogy a második bekezdésből a következő rész : »s a törvény rendelkezései értelmében az illeték viselésére köteles fél egyetemlegesen felelős« kihagyassék, annál is inkább, mert ez így ugy látszik, hogy még az utolsó tételre is vonatkozik, amely egyenesen kimondja, hogy ha egy követelés miatt többek részéről vagy többek ellen indított perben a kötelezettek ellen különkülön ítéleteket hoznak, még akkor is felelős egyik a másikért, mert itt az áll, hogy ezeket a rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell ezekre az esetekre is. Ha tehát a 62. §. má15