Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 1914- Julius \>,2-én, szerdán. 5 A Kállay- és Burián-féle rendszer közötti külömbözetként felhozta a t. képviselő ur, hogy Kállay a nagy szerb agitátoroknak a legveszedeímesebbikét, Jeftanovics Glisót száműzte és Buriánnak, amikor elfoglalta állását, első tevékenysége az volt, hogy ezt a száműzetést felfüggesztette és hogy az illető a bosnyák kormány támogatása folytán most Boszninának egyik leggazdagabb embere lett. Én e száműzetés felől érdeklődtem Boszniában, de erről ott nem tud senki semmit. Jeftanovicsot sohasem száműzték sem Kállay, sem más alatt. Ellenkezőleg épen Kállay révén kitüntetésben részesült, amennyiben a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Kállay nem látta benne azt, akit a t. képviselő ur kivan látni benne és hogy a képviselő ur nem jól ismerkedett meg Kállay kormányzati rendszerével. Jeftanovics ma 76 éves. Közismeretes, hogy sohasem volt száműzve, tehát Burián nem is jöhetett abba a helyzetbe, hogy ezt a száműzetést hatályon kivül helyezze. És miután Kállay alatt kitüntették, bizonyára nem volt semmiféle, veszedelmes nagyszerb agitátor. Teljesen alaptalan azon állítás, hogy Jeftanovics a kormány segítségével gazdagodott volna meg. Ennek a ráfogásnak alaptalanságát Boszniában minden gyermek tudja. Jeftanovics odavaló születésű, aki apjától nagy vagyont örökölt és akinek érdeme csupán az, hogy ezt a vagyont, amely ' az idővel beállott értéknövekedéssel aránylagosan gyarapodott, meg is tartotta. 0 tehát gazdag ember volt Kállay alatt, Burián alatt és most Bilinski alatt- is. Amint megtudtam, Jeftanovics a kormány révén, semmit sem keresett, noha méltányos lett volna, hogy a kormány elsősorban a benszülötteket támogassa. Nem részesült szállításokban és vállalatokban a kormány részéről soha. Az egész, amiben részesült, az volt, hogy a Petrovics Petraki Pero halála folytán megüresedett igazgató-választmányi tagságot ő nyerte el a Boszniai Országos Banknál, ahol körülbelül 6000 K évi tantiémet kaphat, ami az ő vagyona mellett jóformán semmi. De ami a fő, ő nem azért lett gazdag, mert a bank beválasztotta igazgatóválasztmányába, hanem azért választották oda be, mert ő már tekintélyes és gazdag ember volt és a bank érdeke ezt kívánta. Különben is csak jogos és természetes dolog volt, hogy egy elhunyt vagyonos szerb helyébe ismét szerb kerüljön és erre Jeftanovics tekintélyénél és vagyonánál fogva Boszniában kétségkívül a leghivatottabb volt. A képviselő ur azt mondja, hogy Jeftanovics gondolkodási módját, politikáját mennyire ismerik Bosznia-Herczegovinában, azt legjobban az a körülmény bizonyítja, hogy a merényletet követő pillanatokban feltámadt népharag elsősorban ő ellene fordult. Engedelmet kérek, csodálkoznom kell a t. képviselő ur azon nem kritikus eljárása fölött, amidőn minden további nélkül elfogadja az ismeretlen és felelősség nélküli szerajevói utczának az ítéletét. Kénytelen vagyok erre egy más dolgot megsúgni neki. Ebből a körülményből még valami más látszik ki. Kiáltszik t. i. az, hogy Jeftanovicsnak, eltekintve attól, hogy nagy tekintélye volt, a legtöbb rombolni valója akadt. Itt voltak kocsik, omnibuszok, szánkók, kávéházi teljes berendezés, szállodai bútorok stb. Embarras des richesse. Buriánról azt állit ja a képviselő ur, hogy a lojális szerb Petrovics Petraki szerajevói alpolgármestert elmozdította állásából és helyébe egy véresszájú szerb túlzó került. Először is konstatálni kivánom, hogy Petraki is szerb volt és nem mozdították el állásából, hanem ő betegsége folytán maga kérte a felmentését és visszalépett és a helyébe nem következett semmiféle véresszájú szerb túlzó, hanem Risto Besarovic, aki Petrovics Petraki sógora, személyes jóbarátja és politikai társa volt és ugyancsak Petraki ajánlotta őt erre az állásra. Ezt a két példát hozta fel a képviselő ur valószínűleg téves informáczió alapján és azután azt mondja, hogy sok ilyen példát sorolhatna fel. Én elhiszem, de gondolom, hogy ebből ő maga sem kér többet. A képviselő ur hangoztatja, hogy Boszniában egyes iskolákban a szerb diákok bántalmazták a horvát tanárokat. Nehogy ezt az esetet a nemzeti gyűlölet kitöréseként magyarázzuk, hangsúlyozom, hogy ugyanez történt a pakráczi szerb tanitóképezdében is a szerb igazgatóval a szerb tanítványok részéről. Hogy milyen események ezek, helyiek-e ezek vagy általános jelleggel bírók, annak eldöntése nem tartozik mai felszólalásom keretébe. De nem áll a képviselő ur véleménye, az obranásokról sem, akik alatt a Narodna Obraná-ra gondol Szerbiában, hogy ez befolyásolja az ifjúságot, hogy ezen esetek ezen befolyás következményeit képezik. Egyébként erre a kérdésre akkor lehetne válaszolni, ha ezen összeütközések konkrét okait ismernők. A pakráczi preparandia eseténél tudom, hogy ez teljesen lokális jelleggel bir. A képviselő ur állítja, hogy minden nemzetnek megvan a joga és kötelessége, hogy nemzeti propagandát végezzen, de ennek meg kell szabnia a határát és nem veszélyeztetheti más állam területét. Ebben a képviselő urnak igaza van és ezért különbséget kell tenni a nemzeti és a nagyszerb propaganda között: és nem szabad a szerbek nemzeti életében nagyszerb propagandát látni. Mi szerbek a monarchiában nem vagyunk annyira elkényeztetve, hogy a nemzeti propaganda fényűzését megengedhetnők magunknak. Mi boldogok vagyunk, ha nemzeti létünket élhetjük. Mi mindig és mindenütt defenzívában vagyunk. Hogy a fogalmakat ne zavarjuk, propagandáról szó lehet majd ha a szerajevói vizsgálat be lesz fejezve. Egyelőre erről csak ennyit. Én azt hiszem, hogy nemzetiségünk óriási nagy többsége továbbra sem lesz fogékony a nagyszerb propaganda iránt, csak nem kell őt akadályozni kultur- és nemzetpolitikai életében a mon-