Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

llá 56Ö. orsiágos ülés 19ií j lerovom a határozati illetéket és a bíróság határozatot nem hoz, esetleg visszautasítja keresetemet, kérelmemet, vagy a végrehajtási kérést, tehát ezekben az esetekben van helye a határozati illeték visszatérítésének, Szíves készséggel támogatom azt az indítványt, amit Tüdős t. képviselőtársam beterjesztett, de azt hiszem, hogy a t. ház aligha fogja magáévá tenni — beismerem — abból a szempontból, mert ellenkezik azokkal az elvekkel, melyeket e kérdésben már lefektettünk. Mert ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a bíróság munkáját kívánjuk az illetékkel honorálni és fizetni, a bíróság munkája pedig de faeto befejeztetett, én nem tudom, hogy a pótlás beiktatása hogyan felelne meg mindazoknak, amiket a törvényjavaslatban már eddig szankczionáltunk és elfogadtunk. De ha hozzájárulni méltóztatnak, mindenesetre méltányos intézkedés volna azokkal szemben, kik kénytelenek pert folytatni, de nem jutnak még ahhoz sem, amit a bíróság nekik költség czimén megítélt. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Szalay László ! Szalay László : T. képviselőház ! A tárgyalás alatt levő javaslatnak 61. §-a véleményem szerint nem fejezi ki azt, amit a törvényhozó kifejezni akar. A szakasz jelenlegi szövegezésében, midőn azt mondja, hogy határozati illetékek visszatérítésének akkor van helye, ha a bíróság azt a határozatot, mely után az illetéket lerótták, nem hozza meg, azt fejezi ki, hogy csakis ebben az egy esetben van helye az illeték visszatérítésének. Pedig eltekintve az 55. §-tól, melyre nézve Tüdős t. képviselőtársam megjegyzését megtette, csak most, néhány jierczczel ezelőtt fogadta el a t. képviselőház és emelte törvényerőre az 59. §-hoz Springer Ferencz t. képviselőtársam által benyújtott módositványt, amely szintén azt mondja, hogy visszatérítendő egyesség esetében — az 59. §. esetében — az illetéknek a felerésze. De a 60. §. harmadik bekezdése szintén rendelkezik abban a tekintetben, hogy az illeték visszatérítendő, a szakasznak ez a szövegezése tehát ellentmond az elfogadott rendelkezéseknek. Épen ezért, amidőn kijelentem, hogy Tüdős János t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok, arra az esetre, ha az ő indítványa el nem fogadtatnék, a 61. §. következő szövegezési módosítását ajánlom (olvassa) : >>Határozati illetékek visszatérítésének akkor is helye van, ha a bíróság azt a határozatot, amely után az illetékeket lerótták, nem hozza meg.« Ilyen szövegezésben ez nem okoz nagy tévedést és nem ejtené tévedésbe a pénzügyi közeget, aki alkalmazni fogja ezt a törvényt, hogy ime az előző szakasz kimondja, hogy ebben az esetben visszatérítendő az illeték, a következő szakasz mégis ellentétben áll ezzel. Ajánlom módosításom elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Nem !) .Ha nem, a vitát bezárom. A tanácskozást befejehíias 23-án, csütörtökön. zettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 61. §-hoz írásban foglalva, esak Tüdős János képviselő ur nyújtott be módosítást, ennélfogva a szóbelileg tett módosítások figyelembe nem jöhetnek. Először fel fogom tenni a kérdést a bizottsági szövegre és amennyiben a ház a bizottsági szöveget változatlanul kivánja elfogadni, Tüdős János képviselő ur módosítását mellőzöttnek fogom kijelenteni. Kérdemtehát a t. házat, elfogadja-e a 61. §-t a bizottság által javasolt eredeti szövegezésben, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a szakaszt a bizottság szövegezésében fogadja el, a módosítás tehát elesik. Következik a 62. §. Szász Pál jegyző (olvassa a 62. %-t.) Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Mihályi Péter jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. képviselőház! A jcgyzőur, aki ezt a szakaszt olvasta, az olvasásban vagy nagy jártassággal bír, vagy kevés jártassággal, de hogy nem méltóztatott a szöveget megérteni, ahogy ő elolvasta, az bizonyos. Kötelességemnek tartom tehát, hogy ezen felolvasás mellett én némileg megmagyarázzam a szöveg tartalmát. (Derültség.) A szakasznak vannak nevezetesen olyan részletei, amelyek helyesek, elfogadhatók és elfogadandók, van azonban olyan részlete, amely semmi esetre sem helyes és nem fogadható el. Hogy megértsük a szöveget, egész terjedelmében kell vizsgálat tárgyává tenni. A szakasz első része arról az esetről szól, ha egy perben több peres fél van és a pertársakra nézve nem egy egységes Ítélet hozatik, hanem az egyik pertárssal kötnek egyességet, a másikra nézve hoznak ítéletet és a harmadikra nézve is hoznak Ítéletet, szóval több egyesség vagy ítélet szerepel a j>erben. Erre vonatkozólag helyesen állapítja meg a szakasz azt az alapelvet, hogy ezt az esetet ugy kell tekinteni, mintha egy egységes Ítélet hozatott volna és hogy végeredményben az Ítéleti illeték összege nem tehet ki többet, mintha a bíróság az ügyet egy Ítélettel intézte volna el. Ebből kifolyólag megállapítja a szakasz, hogy (olvassa) : »ilyen esetben mindig a korábban keletkezett Ítélet vagy egyezség esik a jelen törvényben megállapított illeték alá, míg a később keletkező Ítélet vagy egyesség után csak az előző bekezdés alatti rendelkezéshez képest esetleg járó többletet kell leróni. Nézetem szerint az is helyes intézkedés, hogy ha egy következő egyesség vagy Ítélet nagyobb összegről szól, arra vonatkozólag a különbözetet pótolni kell. Van azonban a szakasznak egy további rendelkezése, amely már eltér azoktól a szigorú elvektől is, amelyeket az egyetemlegesség tekintetében a ház már elfogadott és amelyeket már ott kifogásoltam. Ez a rendelkezés még szigorúbb, mint azok a rendelkezések, mert azt mondja (olmssa): »Az egész illetékért valamennyi Ítéletben vagy