Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés 191í Julius 2J-án, csütörtökön. Hl — mert ez csak arra az esetre szól — azt az indítványt terjesztem elő, hogy a harmadik bekezdés utolsóelőtti sorában ezek a szavak : »a fél részére visszatéríteni keik, ekkép egészíttessenek ki : »a fél részére a visszafizetés napjától számított törvényes kamatokkal együtt visszatéríteni kell«. Nagyon kérem a t. házat, méltóztassék elsősorban Kállay Ubul képviselőtársam indítványát elfogadni, mert akkor a kérdés eliminálva van ; amennyiben azt nem méltóztatik elfogadni, akkor az én inditványomat minden körülmények között kegyeskedjenek magukévá tenni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: Sajnálatomra nem áll módomban, hogy a beadott módosításokat elfogadjam. A szakaszban tulajdonképen az utolsó bekezdés nóvum. Ez pedig igen illetékes helyről, t. i. a közigazgatási bíróság részéről előterjesztett kívánságnak megfelelően vétetett fel a javaslatba, mert a jelenlegi állapot igen jelentős nehézségeket okozott. Arra nézve megnyugtatom t. képviselőtársamat, Springer Ferenczet, hogy abban az esetben, ha a kifogás vagy ellenmondás folytán hozott Ítélet olyan, hogy a fél nincs kötelezve, vagy csak részben van kötelezve az illeték lefizetésére, akkor az államkincstártól visszakapja az illetéket, de sajnálatomra nincs módomban elvi okokból, amelyeket t. képviselőtársam, azt hiszem, nálamnál jobban ismer, elfogadni azt, hogy a kamatok visszatérittessenek. Springer Ferencz: Tartozatlan fizetés! Balogh Jenő igazságügyminister: A pénzügyi kormány állandó gyakorlata szerint semmiféle visszatérítendő adóra vagy illetékre nézve nem engedélyez késedelmi kamatot. Kérem, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A kérdést elsősorban a bizottság eredeti szövegére teszem fel ; ha az el nem fogadtatnék, következnek a módositványok abban a sorrendben, amint közelebb állnak a javaslathoz. Ha az eredeti szöveg elfogadtatik, a módositványok elesnek. Felteszem a kérdést. Kérdem a t. házat, hogy elfogadja-e a 60. §-t a bizottság eredeti szövegében : igen vagy nem ? (Igen !) A szakasz eredeti szövegében elfogadtatik és igy a módosítások elesnek. Következik a 61. szakasz. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 61. szakaszt). Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző : Tüdős János ! Tüdős János : T. ház ! A 61. szakasz nem kellő kimerítéssel állapítja meg azokat az eseteket, amelyekben a lerótt határozati illeték visszatérítése méltányos, illetőleg jogos és amelyekben azt. elrendeli. Nevezetesen itt van az az eset, amikor az 55. § második bekezdésének utolsó pontja szerint a határozati illetéket akkor sem lehet a másodsorban kötelezett féltől követelni, ha az el ősorban kötelezett féltől az behajthatatlan és a másodsorban kötelezett fél igazolja, hogy annyit sem kapott a neki megígért értékből, amennyi a megállapított költségeken felül az illetéket fedezné. Ehhez azonban az illetőnek folyamodnia kell és azt mondja az 55. §, hogy az illeték fizetése alól felmenthető, tehát ugylátszik, mintha az csak kiszabás alá kerülő illetékre vonatkoznék. De nemcsak akkor fordulhat elő eset, amikor kiszabás alá eső illetékről van szó, hanem egyáltalán nagyon sok esetben és akár bétyegben lerovandó, akár kiszabás alá eső határozati illetékről van szó. Nevezetesen a hitelező sokszor van abban a helyzetben, hogy a lejárt követelését nem tudja ugyan az adóstól behajtani, de a követelést elévülés vagy más kellemetlenség elkerülése végett kénytelen birói Ítélettel megállapittatni, azután elteszi a kasszájába vagy fiókjába és vár, amig az alperes kedvezőbb körülmények közé jut és esetleg követelése valamikor behajtható lesz. Ebben az esetben, ha bélyegjegyekben rovandó le a határozati illeték, akkor azt már lerótta, ha kiszabás alá esik, akkor a kiszabás folytán elsősorban attól a vagyontalan kötelezettől, marasztalttói fogják megkísérelni e behajtást, de mindenesetre eredménytelenül és ebben az esetben a másodsorban kötelezett, t. i. aki a pert megnyerte, kivel szemben az ellenfél a költségekben is marasztaltatott, felelőssé fog tétetni a kiszabás alá eső illetékért és az rajta be fog hajtatni. Ez a legnagyobb méltánytalanság és az 55. §-ban megállapított elvvel ellentétben áll. Hogy tehát minden kétely elkerülhető legyen, igen kérem, méltóztassék a 61. §-hoz elfogadni egy pótlást, mely az 55. §. második bekezdésének utolsó pontjával teljesen megegyezik, csak deklarálja annak jogi következményeit, mely esetben változatlanul maradna a 61. §., de megtoldatnék folytatásképen a következő mondattal (olvassa) : >>Határozati illetékek visszatérítésének akkor van helye, ha a bíróság azt a határozatot, mely után az illetéket lerótták, nem hozza meg«, s ehhez jön a pótlás : »valamint akkor is, ha a fél igazolja, hogy a neki megítélt értékből annyit sem kapott, amennyi a megállapitott költségek levonása után az illetéket fedezné.« Kérem a pótlás iránti indítványom elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. képviselőház! Nem kívántam e szakaszhoz felszólalni, mert én ugy értelmezem ezt a szakaszt, hogy ez az eset csak akkor fordul elő, mikor a határozati illetéket magára a beadványra fogjuk felragasztani. Vonatkozik ez a fizetési meghagyásos eljárásra, a váltókra és a közjegvzői okirat alapján kért végrehajtásokra, mert csak ezekben az esetekben fordul elő az, hogy