Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

100 5Ő0. országos ülés Í9ik július 23-án, csütörtökön. az 55. §-ban. amit én őszintén sajnálok. Azon­ban módjában áll a t. kéj^viselő urnak meg­győződni, hogy a pénzügyminister ur által be­nyújtott törvényjavaslatban, amely a ház előtt fekszik, ez a sajtóhiba nem fordul elő; ez csak a bizottsági szövegben van meg. Ennek a sajtóhibának kijavitását, magának , a szakasznak pedig egyébként változatlan elfo­gadását kérem. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá- l nitom. Következik a határozathozatal. Az 55. §-hoz Preszly Elemér és Sághy Gyula képviselő urak adtak be teljesen azonos tartalmú Írásbeli indítványokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy a szakasz 2. és 3. pontja hagyassák ki. A házszabályok értelmében a kérdést ugy fogom feltenni, elfogadja-e a ház az eredeti szöveget, a bizottság szövegezésében, igen vagy nem és amennyiben az elfogadtatnék, a módo­sítások természetesen elesnek. Magától értetődik, hogy a Szalay László t. képviselő ur által kimutatott sajtóhiba ki fog igazíttatni. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az 55. §-t a bizottság által javasolt eredeti szer­kezetében elfogadni, igen vagy nem? (Felkiál­tásoh jobbfelöl: Igen!) Elfogadtat]k. Következik az 56. §. Vermes Zoltán jegyző: (olvassa az 56. §-t.) Sághy Gyula! Sághy Gyula : T. képviselőház ! Ámbár nem sok reményt táplálok az iránt, hogy indítványaim vagy módosításaim elfogadásra találjanak, mert eddigi tapasztalatom az, hogy az ezen oldalról benyújtott módosításokból, ha el is fogadtatik valami, sohasem fogadtatik el abban a szövege­zésben, amint az beadatott és egyáltalában nem tudok még esetet, hogy egy erről az oldalról kez­dsményezett módosítás ugy lett volna elfogadva, amint beterjesztetett . . . Hantos Elemér előadó : Dehogy nem ! Többet elfogadtunk ! Sághy Gyula : . . . hanem csak további mó­dosítással, mégis felszólalok, teszem ezt köteles­ségérzetből, hog}r minden lehetőt megtegyünk arra, hogy e javaslat hibái kijavíttassanak. Etekintetben különben tegnap egy sajátszerű tapasztalatot is tettem. Az 54. §-nál egy olyan indítványt tettem, amely a dolog érdemét, lényegét semmiben nem érintette, amelynek egyediili czélja az volt, hogy a magyar nyelv szempontjából helyesebb szerkezetet érjünk el, hogy a magyar nyelv megrontását elkerüljük és ez a módosítá­som mégis mellőztetett, bár — ismétlem — érdem­ben abszolúte semmi változás nem következett volna be azáltal, ha el is fogadtatik. Ennek el­lenére is, azt hiszem, csak kötelességemet teljesí­tem, mikor e javaslat egyes szakaszainál, így most az 5(3. §-nál is rámutatok azokra az igazság­talanságokra, amelyek a javaslat egyes intézke­dései által a jogkereső feleket érik és megkísérlem ezeknek a sérelmeknek kijavitását és elhárítását. (Helyeslés balfelől.) Az 56. §. is azok közé tartozik, amelyekre nézve az indokolásban az van mondva, hogy hiszen eddig is igy volt. Erre én ismét csak azt mondhatom, hogy nem indok valaminek fentartására az, hogy eddig is ugy volt, ha annak igazságtalanságáról meggyőződünk. Előrebocsátom, hogy nem fogok azért tudományos fejtegetésekbe bocsátkozni, de mégis szükséges, hogy ezen szakasz jogi jelentő­ségét röviden jellemezzem. Az 56. szakasz egyik esetét képezi az úgynevezett összkötelmek egyik fajának. Tudjuk, hogy az összkötelmeknek két faját különböztetjük meg : az együttes és az egye­temleges kötelmeket. Az együttes kötelmekről nem szólok itt, csak annyit jegyezek meg, hogy az együttes kötelmeket, mint az összkötelmeknek egyik faját, csak egységes szerződés vagy végren­deleti intézkedés állapithatja meg. Olyan eset nincs, amelyben törvény állapítaná meg az együttes kötelem létesiilését. Ellenben egyetemleges köte­lezettséget tulnyomólag a törvények állapítanak meg, mert azoknak csak akkor van lehetősége, szerződésből kifolyólag, ha az egyetemlegesség kü­lön-külön önálló szerződéseknek köszöni létét. • Ezen 56. szakasz igazságtalanságának kimu­tatása végett csakis ezen utóbbiakról kívánok röviden szólni. Hiszen a törvényhozásokban olyan eset, amikor az egyetemlegességet a törvényhozá­sok törvényben állapítják meg, egész általánosan előfordulókig mindössze csak három eset van. Ezen a törvényhozásokban előforduló mind a három különböző esetnél, ahol a törvény állapítja meg az egyetemleges kötelezettséget, a feleket kölcsö­nösen valami mulasztás, vagy valami hiba terheli. Hiszen mindjárt meglátjuk, hogy a három egyen­ként mikép jelentkezik. Az egyik eset az, ha többen, mint közös örö­kösök leltár jogkedvezmónye nélkül fogadják el az örökséget. Saját mulasztásuk következménye, hegy akkor mindenféle követelés tekintetében, tehát az állammal szemben fennálló illetékekre nézve és a hagyományok tekintetében is egyetemlegesen felelősség terheli őket, mert megvolt a módjuk ettől megszabadulni : tetszett volna nekik a leltár jegkedvezményét, amelyet mindenki igénybe ve­het, igénybe venni. A második eset, amely a törvényben foglal­tatik : a több gyámnak az esete. Ha a kiskorú mellé több gyámot rendelnek ki és ezek a vagyont közösen kezelik, vagy ha megosztják is a kezelést, de ehhez nem járul hozzá a gyámhatóság, akkor ők egyetemlegesen felelősek azért, mert mindany­nyian együtt kötelesek a gyámolt vagyonát kezelni és egjmrást ellenőrizni. Ha nem ellenőrizték kellő­leg egymást, akkor természetesen mulasztás, hiba terheli őket és ennek folytán az egyetemleges köte­lezettség fennáll, de attól szabadulhatnak akkor, ha a kezelés megosztása tekintetében gyámható­ság jóváhagyását ki eszközlik. A legeklatánsabb azonban a harmadik eset, ahol kiderül, hogy általában a jogrend azt az

Next

/
Thumbnails
Contents