Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
560. országos ülés 1914 július 23-án, csütörtökön. 99 holott más perekben ezt nem teszszük. Én a magam részéről azt a javaslatot, amelyet előterjesztett Preszly Elemér t. képviselőtársam, ezekből a szempontokból is támogatom. De van egy másik szempont is, amiért én azt támogatom. A bíróság az Ítéletben állapítja meg azt, hogy a perbeli költségeket melyik fél viselje. Már most ebben az irányban, amint a javaslat megállapítja, ha marasztaltatott az alperes, akkor egészben az alperes, ha a költségek kölcsönösen megszüntettek, valamint ha a bíróság a költségekről nem intézkedett, abban az esetben a felek fele-fele részben tartoznak azokat viselni. Ez teljesen korrekt intézkedés, miután megfelel nemcsak a gyakorlatnak, hanem a szükségletnek is. Ezt máskép megoldani nem lehet. Azonban mi nyer kifejezést a bíróságnak a perköltségekre vonatkozó rendelkezésében ? Kifejezést nyer ugy-e annak a pernek az állása, kifejezést nyer az igazság is, amelynek ott kell megnyilvánulni t. i., hogy annak a pernek minden következményét ki tartozik viselni, a felperes, az alperes, vagy mindkettő. Már most hogy lehet az osztó igazsággal megegyeztetni, hogy ha az a bíró a maga ítéletében igazságként állapította meg, hogy azt az ítéleti illetéket tartozik fizetni ez és ez, és akkor utólag azért, mert azon nem lehet behajtani, fizesse a másik, akivel szemben a biró megállapította, hogy őt nem terheli ebben az irányban semmiféle felelősség és kötelezettség! Ez szocziális és igazságszolgáltatási szempontból is tarthatatlan felfogás, amelyet e törvényben fentartani nem lehet és nem szabad. Mindnyájunkat érhet baleset, hiszen mindnyájunkat perelhetnek. Már most elég baj az, hogy ha engem perelnek és én kénytelen vagyok védekezni, még hozzá egy rosszhiszemű per révén esetleg bele kerülhetek abba a helyzetbe, hogy amit a másikon behajtani nem tudnak, azt én fizessem meg és így még a tetejébe én, az általa provokált és kényszerű perbe beleszorított ellenfél, legyek kénytelen a terheket viselni. Ha van valahol indokoltság cl ílZ előterjesztett módosításnak, ugy van itten ós én nagyon kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék ezen propozicziónkat honorálni, mert egy nagy igazságtalanságot szüntet meg. (Helyeslés balfélől.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Hantos Elemér előadó: T. ház! A túloldal t. szónokai elismerték azt, amit az igen t. minister ur is egy közbeszólás alakjában konstatált, hogy ez a szakasz a mai helyzettel szemben semmiféle nóvumot és súlyosbítást nem tartalmaz. Ehhez képest arra kérem a t. házat, hogy azt a két módosítást, amelyet írásban Sághy Gyula és Preszly Elemér képviselő urak benyújtottak és amely két módosítás teljesen megegyezik egymással és kívánja a második és a harmadik bekezdés elejtését, ne méltóztassék elfogadni. Ami Preszly képviselő urnak azt a szóbelileg tett indítványát illeti, hogy a birói egyességeknél ne ezen paragrafusban megállapított elv legyen a költség és az illeték fizetésére nézve irányadó, hanem a felek akarata, amely az egyességben kifejezésre jut, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen kívánságnak már a szakasz eleget tett akkor, amikor a paragrafus első mondatában kimondja, hogy a határozati illetéket a felek olyan arányban kötelesek fizetni, amilyen arányban a határozat rendelkezései értelmében a költségeket viselik. Ha a birói egyesség határozat alakjába foglaltatik és ez megállapitja az illeték viselésének megoszlását, a bíróságra nézve a felek akarata kötelező és így lesz kénytelen a költségeket megállapodásuk szerint megállapítani. Ha a felek nem egyeznek meg birói egyességben, hanem a bíróságon kívül, ez a feleknek privát dolga és ez a kincstárra nézve kötelező nem lehet. Szalay László képviselő ur felhozott több aggályt a javaslat ezen szakasza ellen, amelyek, azt hiszem, alaptalanok. A t. képviselő ur mindenekelőtt kívánta, hogy e szakaszban állapíttassák meg az, hogy a bíróság legyen kénytelen mindenesetre intézkedni aziránt, hogy a perköltséget és az illetéket ki viselje. Az perrendi elv, hogy a biróság mit és hogyan állapit meg. Ha a felek nem kérik a perköltségek megállapitását, akkor a bíróságnak jogában sincs megállapítani költséget és illetéket, de az illetéktörvény a polgári biróságnak ilyen utasítást semmi esetre sem adhat. A másik kérdés, amit a képviselő ur intéz a jiénzügyminister úrhoz, hogy ki van hivatva annak megállajfitására, hogy ki a fizetésképtelen fél? Es azt mondja, hogy az igazságügyminister úrhoz is volna egy kérése, t. i. az, hogy mondja meg az igazságügyminister ur, vájjon az ilyen nemleges bizonyítás, mint a minő tervbe van véve, lehetséges-e. Hát ami a fizetésképtelenség megállapitását illeti, az a pénzügyigazgatóságra tartozik és mindazon bizonyítási eszközök, amelyek a polgári eljárásban alkalmazhatók, tanuk, eskü stb., itt is alkalmazhatók lesznek. A legközönségesebb eset az lesz, amelyre a t. képviselő ur hivatkozott, hogy egy nemleges végrehajtási jegyzőkönyvet fognak bemutatni, ami pénzbe kerül. A. mindennapi életből ismeretes az eset, hogy aki perelt váltó alapján nem kap semmit, bemutatja a váltót a pénzügyigazgatóságnak és azt mondja, tartsa azt meg, ha illetéket akar. Ez mindjárt kézzelfogható bizonyítási eszköz. Ez tehát nem nemleges, hanem igen pozitív bizonyítási eljárás, habár megengedem, hogy a tétel a szakaszban nemlegesen van kifejezve. Végül meg kell jegyeznem, hogy Szalay László képviselő ur egy sajtóhibát fedezett fel 13*
