Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

560. országos ülés 19U egyesség kötése esetén a felek az egyességi illeték kérdéséről határoztak, illetőleg, ha azt az egyességbe belefoglalták, elsősorban ez legyen az egyességi illeték kiszabásánál irányadó és csak amennyiben az egyességben erre a kérdésre nézve rendelkezés nem történik, abban az esetben lépjenek életbe, szubszidialiter, az 55. §-ban megállapított rendelkezések. Ami az utolsó pontban emiitett rendelkezést illeti, az kétségtelenül a 18. §. rendelkezéseiből folyik s ezt magam is helyesnek és elfogadhatónak tartom, mert hiszen nyilvánvaló tény, hogy itt átruházási illetékről van szó. Ennek következtében ezt annak kell viselnie, aki az ingatlant kapja. Amit azonban kifogás tárgyává teszek, az az, hogy a második bekezdésben rendelkezés történik arra az esetre, ha az illetékkötelezett féltől a kiszabott illetéket behajtani nem lehet. Igaz, hogy ez az intézkedés is a jelenleg érvényben levő szabályokat akarja a törvényjavaslatban megörökiteni, de ha egyszer ezek a jelenleg érvényben levő szabályok helytelenek és nem igazságosak, akkor mi sem állja útját annak, hogy az uj törvénybe ne kerüljenek bele. Már pedig semmiesetre sem helyes az, hogy amikor egyszer már el van az a kérdés döntve, hogy kinek kell az Ítéleti illetéket viselnie, akkor azért, mert azon az illetőn behajtani nem lehet, egy másik perbeli fél ellen forduljanak, akivel szemben azonban semmiféle jogczim sincs arra, hogy tőle az az illeték behajtassék. Mert az, hogy az illető valami értékhez jutott, még nem jelent jogczimet arra, hogy tőle olyan illetéket vegyenek meg, amelyet tulaj donképen nem neki kellene fizetnie. Ennek következtében benyújtok egy módosítást, amely szerint az 55. §. második és harmadik bekezdésének kihagyását kérem, továbbá — erre nézve azonban nem adok be Írásban módosítást — csak szóval kérem azt is, méltóztassanak a szakaszt akként módosítani, hogy abban az esetben, ha az Ítéleti és egyességi illeték kérdésében birói Ítélet rendelkezik, illetőleg az egyességben a felek erről a kérdésről intézkedtek, elsősorban a bírói Ítéletnek, illetőleg az egyességnek erre vonatkozó rendelkezései legyenek érvényben. Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Pétéi* jegyző: Csermák Ernő ! Csermák Ernő : T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk! balfdől.) Lehetőleg iparkodom e vita folyamán csak azokhoz a kérdésekhez hozzászólni amely kérdéseket égetőeknek tartok, mert magam is abban a véleményben vagyok, hogy talán legjobb lesz, ha mentől hamarább keresztülmegyünk ezen szakaszok tárgyalásán. A magam véleménye az, — lehet, hogy szubjektív vélemény, de én azt hiszem, hogy a tárgyi tények is támogatják, — hogy én nem érezhetem magamat abban a helyzetben, abban az állapotbán, hogy ebben a házban a magam véleményét teljesen nyugodtan elmondhassam ugy, amint azt legjobban tenni tehetségemben áll. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen az ember nem tudhatja, hogy mikor kerül Julius 23-án, csütörtökön. 93 a mentelmi bizottság vérpadjára, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) tehát az a szólásszabadság, amelyre a t. pénzügyminister ur hivatkozott és az a hangoztatott normális tárgyalás nagyon problematikus. (Mozgás jobbfdől. Zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu : Ilyen lelkiállapotban bajos tárgyalni! Gr. Zichy Aladár: Egyoldalú párthatározatokat hoznék ! (Zaj 1 Halljuk ! baljelől. Elnök csenget.) Csermák Ernő: Ebből kiindulva, lehetőleg szűkre korlátozom azon megjegyzéseket, amelyeket a következő szakaszok tárgyalása során tenni kívánok Az 55. § azonban nézetem szerint olyan természetű, hogy az nagyon is súlyos kritikát hiv ki. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Az Ítéleti illeték tárgyalása alkalmával már rámutattam, hogy az Ítéleti illetékeknek a perek tekintetében bizonyos romboló hatásuk van. Talán erősebb kifejezést használtam, mint amilyent itt használni kell ; talán helyesebb, ha azt mondom, hogy destruktív jellegűek ezek az ítéleti illetékek, amelyeket ez a javaslat kontemplál. Ezt a destruktív jelleget különösen az 55. §. domborítja ki, amely oly méltánytalan és igazságtalan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy a perrendtartásnak áldásos és jótékony hatását megszüntessék és azt az igazságot, amelyet a bíróság Ítéletében kimondott, teljesen problematikussá tegyék. Preszly Elemér t. képviselőtársam rámutatott itt arra, hogy voltaképen a bíróság megítélése alá kellene tartoznia azon kérdés elbírálásának, hogy vájjon az Ítéleti illetéket ki tartozik viselni. Ezt a véleményt és meggyőződést magam is osztom, mert az az ítéleti illeték, akár bélyeg alakjában rójják le, akár készpénzben fizetik, voltaképen egy költség jellegével biró tétel, amely költség felett a bíróságnak kell Ítélnie és döntenie épen ugy, mint bármely más kérdésben, ahol költségről van szó, a bíróság dönt. A pénzügyi szempontok azonban ezen kérdésnek olyan fejlődését hozták magukkal, hogy a kérdés kétfelé szakadt. Egyrészről szabályozták azt az eljárást és azt az esetet, amikor az Ítéleti ületék bélyegekben rovatik le és ekkor teljesen a bíróság kezében hagyatott a döntés, arra nézve, hogy ki köteles végeredményben ezen bélyegköltségeket fizetni, illetve a másiknak megtéríteni, A második eset pedig az volt, amikor az Ítéleti illetékek készpénzben rovattak le. A készpénzben való lerovás tekintetében már előtérbe nyomultak a pénzügyi szabályok és e szabályok ugy alakultak ki, hogy a készpénz-, ben lerovandó Ítéleti illetékek tekintetében a pénzügyi hatóságok döntenek, azok veszik át azt a munkát, amely munka tulajdonképen az ő hatáskörükbe nem tartoznék, annak megállapítását, hogy ki viselje az ítéleti illetéket. Ez igen helytelen álláspont, mert a bíróság sokszor egészen másképen állapítaná meg az ítéleti illetéket és annak viselésére máskép kötelezné a feleket, mint ahogy azt a pénzügyi szabályok mondják.