Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 191b Julius 8-án, szerdán. 8? ság, mint ö azt a bevételi többletet, amelyet a javaslat biztosítani fog. Egyezzünk meg, igen t. előadó ur! On nagy pénzügyi kapaczitás, talán a pénzügyi körökben van megfelelő összeköttetése, én legalább ugy tudom, hogy van kellemes összeköttetése. En inkompatibilitásra hivom fel: kössünk szerződést az állammal, én belemegyek, leteszem a mandátumomat is, szervezzünk egy társaságot és garantálom, hogy akármiféle pénzügyi társaság, akármiféle pénzügyi intézmény belemegy abba, hogy ezt a 4^2 milliót 10 millióval váltsa meg évenkint. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én garantálom, hogy ez sokkal jobb és becsületesebb üzlet lesz, mint a kormány sóüzlete volt, mert ez legalább biztosítva lesz; hogy a sóüzletből megfogja-e kapni a kormány a pénzt, az más kérdés, amelyre alkalomadtán rátérek. (Helyeslés és derültség balfelöl. Zaj.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy a kis exiszteneziákat védelmezi. Rá fogok erre is térni. Egyetlen egy esetet tudok, — azt hiszem, az előadó ur sem tud többet kihámozni ebből a javaslatból — ahol bizonyos mérsékléssel állunk szemben. Ez a 11. §-ban van, ahol koronán aluli esetekben a határozati illeték két korona helyett egy koronában van megállapítva. De nehogy öröme legyen annak a tisztelt perlekedő polgártársnak, maga a 11. §. gondoskodik róla, hogy a többi esetben többszörösen nyúzza le a bőrét, amelyet eddig két, legfeljebb öt koronára taksált a mélyen tisztelt kincstár. Volt még egy másik védekezése is a mélyen t. előadó urnak a javaslat birálóival szemben. Ne haragudjék u az előadó ur, hogy annyit foglalkozom vele. 0 méltányos ember; mikor az ő előadásait veszem bonczkés alá. Voltaképen a javaslatot akarom kritizálni. Tudom, hogy neki kötelessége, hogy minden rossz ügyet kellőképen megvédelmezzen; ezt a rossz ügyet azonban még uz ő zsenialitása sem fogja megvédelmezni. Azt mondja a t. előadó ur, hogy nem méltánytalan az uj javaslat 9. §-ában kontemplált az az intézkedés, amely büntetőügyekben is kötelezővé teszi az 1 K 50 f illetéket, mert hiszen ott vannak a csirkoperek, a kofaperek; ezeket el kell törölni a föld színéről. Azt hiszem, az előadó ur ilyen kofaperekben még nem vett részt; neki nagyobb perei lesznek mint fiskálisnak; őszintén megvallva, magam sem szívesen vállalnám. De méltóztassék elhinni, hogy a kofaperek 90%-ában nem is szerepelnek fiskálisok. Ezeket a mélyen tisztelt érdekelt dámák és urak maguk látják el a büntető járásbíróság előtt, tehát meghatalmazásra nincs is szükség. Van azonban a büntetőjognak egyéb nagy terrénuma is, az 5 éven aluli egyéb bűncselekmények, amelyeket nem a kir. járásbíróság lát el, a hol nem becsületügyi reparálások kerülnek a szőnyegre, hanem nyomorszülte exisztencziák mennek a törvény Ítélkezése elé. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt mondja az előadó ur, hogy öt éven felül úgyis hivatalos védőt rendelnek ki, sőt megállapodott gyakorlat a budapesti kamara területén, hogy öt éven aluli ügyekben is hivatalos védőt rendelnek ki. Hát méltányos, humánus, emberi dolog az, hogy megfosztják a véletlenül tévútra lépő embert attól az ügyvédi képviselettől, amelyhez talán bizalma van, amely talán bizonyos tekintetben lelkiismeretesebben látná el ügyét, mint a hivatalosan kirendelt védő ? Méltányos az, hogy ne csak a szegénységet, ne csak a nyomort tegyük adófizetésünk tárgyává, hanem magát a szerencsétlenséget is? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Méltányos dolog az, hogy elzárjunk valakit attól, hogy szabadon választott ügyvéddel védesse meg első téves lépését ? Talán azt mondják az urak, hogy ez kicsinyes dolog; 1 K 50 f-je van mindenkinek. Aki, mondjuk, ellopott a bezárt szekrényből egy darab kenyeret vagy szalonnát — mert méltóztatnak tudni, hogy a betöréses lopások, amely az ilyen esetek legnagyobb részét teszi, épen a nyomor szülte bűncselekmények, a nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények — méltányos dolog, hogy ezt illetékfizetésre kötelezzük ? Bakonyi Samu: Nem jogállamhoz méltó! Ábrahám Dezső: Hát jogállamhoz méltó ez ? Annak az embernek, aki elmegy, betör egy ablakot, bemászik rajta, azért, hogy magának és családjának azt a napi fél font szalonnát ellopja, nincs egy korona ötven fillér potya pénze, hogy a meghatalmazásra bélyeget ragasszon. Már pedig, méltóztassék megengedni, ha önök ezt a javaslatot törvényerőre emelik, ha az ügyvédi karral szemben e javaslat összes káros és sújtó intézkedéseit majd a fináncz, amint szokta, rigorózusan keresztül is hajtja, nem hiszem, daczára annak, hogy az ügyvédi kar elég altruista, sőt sokkal altruistább, mint önök gondolják, nem hiszem, hogy akadjon olyan ügyvéd, aki még rá is fizessen erre a munkájára, amelyért ellenértéket nem kap. Nem méltányos, nem humánus, hogy ilyen kicsiségekben is kimutatják a t. urak szocziális érzékük teljes hiányát. Azt mondja az igazságügyi bizottság jelentése és azt mondja az előadó ur is, hogy voltaképen ezek a felemelések az igazságszolgáltatás költségeinek a behozására szolgálnak. Ezzel most hosszasabban foglalkozni nem akarok. Már kifejtettem azt, hogy itt az igazságszolgáltatás mindenütt csak másodrendő szerepet visz, a finánczérdek pedig, mint általában fináncztörvényeinkben látható, mindenütt elsőrendű, tolakodó módon jut érvényre. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja ugy az igazságügyi és a pénzügyi bizottságnak a jelentése, mint a t. előadó ur is, hogy ez a javaslat áttekinthetőbb lesz, mint minden eddigi. Az igen t. előadó urnak tegnapról mára egész napi gondolkodási ideje volt. Felteszem hozzá azt a kérdést, amit