Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

88 551. országos ülés Í91b Julius 8-án, szerdán. Springer Ferencz t. képviselőtársam tett fel tegnap: tudja-e, hogy a czégbirósági beadványok pótkérvényére mennyi bélyeg kell? Hantos Elemér előadó: Hogyne! Ábrahám Dezső: Méltóztatt megnézni? Ennek nagyon örülök, mert legalább érdeklődésére számíthatok. Ha az ember az 1081. számú nyomtatványt: a pénzügyi és igazságügyi bizottság együttes jelentését látja, akkor a két bizottság gondolkodásában idillikus megértést tapasztalhat. Eszembe jut nekem a június 29-iki tárgyalásnak a napja: Péter és Pálnak a napja. Eszembe jut Arany Jánosnak az a gyönyörű költeménye a fülemiléről: »Péter és Pál, tudjuk, nyárban . . .« Hát itt megvan Péter is, meg Pál is. Ezek az urak ebben a bizottsági jelentésben nagyon szépen, nagyon idillikusán megférnek egymással. Kun Béla: Nem vájják ki egymás szemét. Ábrahám Dezső: Megfér a volt igazságügyminister ur, amint előbb egyik képviselőtársam is emiitette, ezúttal mint helyettes pénzügyi bizottsági elnök és megfér a t. voltaképpeni igazságügyi előadó ur, mint pénzügyi előadó. Azonban én ugy vettem még eddig észre, ebben a javaslatban is az van lefektetve, hogy az igazságügy érdekei nem egészen kongruensek a pénzügyek érdekeivel, sőt, ha a pénzügyminister ur rossz néven nem venné, egyenesen kijelenteném azt is, hogy ebben a javaslatban kell, hogy egyenesen hadilábon álljon az igazságügyminister a pénzügyministerrel. Bakonyi Samu: A pénzügyminister ur győzött! Ábrahám Dezső: Sajnálom, hogy nincs itt az igazságügyminister ur, megkérdeném tőle, hogy hol van az igazságügyi érdek. Mert igaz, hogy ezt a javaslatot a pénzügyminister ur képviseli, de nem lett volna nagy baj, ha esetleg az igazságügyi érdekek képviseletét, érvényre jutását is láttam volna benne. Itt a fülemílebiró jut eszembe. Ezúttal a fülemile birája az igen t. pénzügyminister ur, aki a zsebére üt és neki fütyül minden, neki fütyül az igazságszolgáltatás, neki fütyülnek a pénzügyi érdekek. És amilyen jó bírónak mutatkozott a pénzügyminister ur ebben a javaslatban, épen olyan rossz fináncz volt Balogh Jenő igazságügyminister ur, aki viszont az ő embereinek a fmaneziális érdekeit abszolúte nem kisérte figyelemmel. Azt mondják, hogy az igazságszolgáltatásnak jónak, olcsónak és megbízhatónak kell lennie. A gyorsaságot és az olcsóságot a javaslat formálisan kontrakarirozza, tehát már az igazságszolgáltatásnak két olyan elemét veszi el, amely teljesen jogossá teszi azokat a kifogásokat, amelyeket az előbb előterjeszteni volt szerencsém. Mert hogyan áll pl. az igazságszolgáltatás gyorsasága? A javaslat, különösen a 85. §. a bíróságokat és a bírósági tisztviselőket egy tiszteletbeli funkczióval ruházza fel. a bélyeglerovás ellenőrzésével. Én, mint gyakorlati ember, talán rosszhiszeműen járnék el, ha azt mondanám, hogy ez méltánytalan dolog. Nem akarok túlzásba menni, végre figyelemmel kell lenni arra, hogy az illetéklerovás ellenőrzésére elsősorban az a hatóság hivatott, amely az illetékköteles beadványokat és jegyzőkönyveket legelőbb kapja kézhez. De nem tartom szükségesnek, hogy épen a tárgyaló bíró, vagy a szavazó bíró, vagy a jegyző, aki a jegyzőkönyv felvételével van elfoglalva, képviselje a pénzügyi érdekeket. Hol marad az igazságszolgáltatási érdek, ha a biró kártérítési felelősséggel tartozik az illetékért? Én sokkal helyesebbnek tartanám igazságszolgáltatási érdekből, ha a pénzügyi hatóság külön hivatalnokot rendelne ki ebből a czélból a bíróságok mellé. Eátérek az igazságszolgáltatás jóságának másik elementumára, az olcsóságra. Aki azt mondja, hogy ez a javaslat az olcsóságot nem befolyásolja és hogy csak mérsékelt emeléssel állunk szemben, az vagy nem beszél jóhiszemüleg, vagy nem honorálja kellőképen a javaslat intézkedéseit, mert ez a javaslat mindenné teszi az igazságszolgáltatást, csak olcsóvá nem. Ha itt volna az igazságügyminister ur, megkérdezném, hogy miért van olyan ellenséges lábon a pénzügyminister úrral? Vájjon nem lehetett volna-e az illetékeket kevósbbé felemelni? Nem is méltóztatik tudni, hogy milyen óriási kárával fog ez járni a jó és olcsó igazságszolgáltatásnak, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. Hiszen már méltányosságból is megtehette volna a pénzügyminister ur, hogy bizonyos konczessziókat tesz. Ha a javaslatnak a rendelkező részét olvassuk és szembeállítjuk az indokolási részszel, körülbelül azt a képet és felfogást nyerjük róla, mintha a rendelkező rész teljesen idegen volna az indokolástól, mert egyik a másiknak homlokegyenest ellentmond. Az indokolásban állandóan csöpög az igazságügyminister ur és maga az igazságügyi és pénzügyi bizottság a méltányosságtól, az olcsóságtól és a mérsékléstől. Ha pedig a javaslat rendelkező részét nézzük, látjuk a horribilis emeléseket, amelyek az igazságszolgáltatásnak jóságát, olcsóságát a leglehetetlenebbé fogják majd tenni. Amint emiitettem is, igaz, hivatkozhatik a pénzügyminister is és az előadó ur is egyetlenegy esetre, ahol a mérséklés helyet foglal, ez pedig a 11. §-nak egyik esete, ahol a 100 koronán aluli határozati illetéknél két korona helyett csak egy koronát rónak ki. Még egy más méltányossági szempontot is látok a javaslatban. Elvégre nem akarok rosszhiszemű kritikát gyakorolni, ami jó van a javaslatban, azt szintén kiemelem. A második méltányossági eljárás a leletezésnél alkalmazott eljárás, amely a régi állapot szerinti nyolcz napot 15 napra tágítja ki és a kétszeres illeték helyett másfélszerest ír elő-