Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

86 551. országos ülés Í974 Julius 8-án, szerdán. pénzügyi és igazságügyi bizottságnak együttes jelentése, hogy a javaslat az illetékek mérsékelt emelését tervezi. Hát én a »mérsékelt« szót majd mással fogom helyettesíteni. Indokolja ezt a javaslat és a bizottság jelentése a megvalósított szóbeliséggel és közvetlenséggel, amely állítólag horribilis túlkiadásokat vonna maga után. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy az 1911 : I. t.-cz.nek, az uj j>olgári perrendtartásnak intézkedései, amelyek voltaképen a szóbeliségen alapszanak, még mindig nem képeznek olyan nagy ugrást, mint amily ugrást képezett az 1893 : XVIII. t.-cz. az előző perrendtartás intézkedéseihez képest. f Ugy van ! balfelöl.) Én még fiatal fiskális vagyok, de emlékszem még ügyvédjelölt koromból az 1881-es jegyzőkönyveknek szövegezésére és az 1868. évi LIV. t.-cz. szerinti beadványokra és iratokra; emlékszem, hogyan csinálták akkor az ügyvédek a beadványok szövegezését. Akkor, ha az alperes vagy felperes nem tudta mit mondjon, vagy nem volt kész a bizonyítékaival vagy az előadandókkal, elkezdte a farkas és a bárány meséjét pertraktálni és a perirataiban iveken át fejtegette, hogy a farkas milyen gonosz volt, megtámadta alperest, a bárányt, a jóindulatú embert. Ott minden ellenfél farkasként szerepelt. Azért említem ezt fel, hogy rámutassak, hogy az az ugrás, amelyet most tervezünk, nem olyan nagy, mint volt a régebbi eljárásról a szóbeliségre, az 1893 : XVIII. t.-cz.-re való áttérés. Mégis azt látjuk, — amint többször hangoztattam, — hogy az 1894 : XXVI. t.-czikk nem jelentett olyan nagy ugrást az illetékek felemelése szempontjából, mint amilyent jelent a mostani törvényjavaslat a régi állapotokkal szemben. T. képviselőház! Ha az előadó ur nem veszi rossz néven, foglalkozni kívánok egy pár megjegyzésével. Már említettem azt, hogy ő kuszáltnak tartja az eddigi illetéki törvényeket és azt hiszi, hogy ez az egyedüli expediens, ez lesz az a megváltó rezoluczió, amely ebből a kuszáltságból kivezeti a laikus polgárokat. T. képviselőház, újra csak "Wekerlóre kell hivatkoznom, akinek pénzügyi kapaczitását talán onnan túloldalról is elismerik illetékes helyen, aki maga is hangoztatta, hogy addig, amíg végleges magánjogi törvényünk nem lesz, addig végleges illetéktörvény meghozataláról nem is lehet szó. „De van az előadó urnak egy másik tétele is. O, ugy látszik, nagy súlyt helyez a javaslat védelmére, mert látta, hogy a javaslat rossz, ós talán azért is tartotta oly röviden az előadói beszédet, mert nem óhajtott a rossz oldalaival foglalkozni. Azt mondja ugyanis, hogy el fognak tűnni a beadványok, ezáltal mintegy részvétet akart kelteni az uj javaslattal szemben, amikor mentegeti a hibáit, hogy jaj, fel kell emelni az illetéket, mert most egyes beadványok, egyes periratok egyszerűen eltűnnek és most már nem lesz mire a stemplit ráragasztani és nem lesz miféle stemplikből az állam jövedelmét szaporítani. T. képviselőház! Leszek bátor nagyon röviden rámutatni arra, hogy ezek a beadványok nem tűntek el olyan mértékben, amint az előadó ur hangoztatta, mert az uj perrendtartásnak nagyon sok olyan intézkedése van ám, ahol bizonyos mellékleteket koronás bélyeggel ellátva kell becsatolni és egyéb illetékekkel felszerelni és így a javaslat pénzügyi szempontból még drágábbá teszi a perrendtartást, mint ahogyan eddig volt. Ott most egy pernek a perrendszerü lefolytatására, felszerelésére olyan mellékleteket, beadványokat kíván az uj polgári perrendtartás, amilyeneket a régi nem kívánt meg, tehát ha nagyon igazságosak akarunk lenni, akkor nem elveszett beadványokról és beadványi bélyegekről, sőt ellenkezőleg, uj alakzatokról és ezen uj alakzatok ujabb felbélyegzéséről lehetne csak szó. A pénzügyminister ur, ugy látszik, nem akczeptálja ezt a felfogást. Nem tudom, mennyiben foglalkozott az uj perrendtartással és elismerem, hogy állitásom talán nem is fedi egészen a tényállást. Azonban méltóztassék elhinni, hogy ez nem teljesen alaptalan, mert ha a pénzügyminister ur figyelemmel kiséri például a javaslatban kontemplált és ujabban megadóztatott uj alakzatokat, amelyek pl. a 2. §-ban és a 11. §-ban is benfoglaltatnak, akkor azt fogja látni, hogy a 11. §. harmadik pontjában van a keresettől való ellátást megállapító végzés, 5. pontjában az ítélet kiegészítésére irányuló kérelmet elutasító végzés, valamint uj alakzat még az idézést feloldó végzés, az eljárás félbeszakadása vagy felfüggesztése esetében a felvételi jogosultság vagy kötelezettség tárgyában hozott ítélet is. Egy hang a baloldalon: A kétszeresét kell fizetni! Ábrahám Dezső: Ez csak a határozati bélyegekre szól. Van beadványi, illetve jegyzőkönyvi uj alakzat is, igen t. pénzügyminister ur. Például a halasztás, elnapolás, határidőmeghosszabbitás; ezek, amint a t. pénzügyminister ur jól fogja tudni, a 2. §-ban kontemplált uj intézkedések. Ezek is uj zseniális felfedezései a fináncztudománynak. Eddig az ügyvédember vagy a magánfél lerótta összes kötelezettségeit egy koronával, most pedig kétszeres, mintegy büntető taksát állapit meg az ujabb pénzügyi finánczzsenialitás. A 2. §-ban uj határnap kitűzése, továbbá az alpieres mulasztása alapján hozott itélet elleni ellentmondás, mind olyan alakzat, igen t előadó ur, amelyről meg méltóztatott feledkezni, amikor élénken panaszolta egyes beadványok és ezzel kapcsolatos beadványi bélyegek elmaradását. T. képviselőház! Az előadó ur a bizottsági jelentésekkel egyöntetűen emiitette azt, hogy négy és félmillióra taksálja ngy a bizott-