Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

84 551. országos ülés 19H Julius 8-án, szerdán. az adózó közönség megterhelhetésének végső határáig, amikor ismét ujabb és ujabb erőforrásokra kell támaszkodni, természetesen, hogy azokat máshonnan, mint a nagyközönségből nem kaphatjuk. Hiszen a közüzemek jövedelme nem szaporodik, viszont a közhivatali és egyéb fizetések folytonosan emelkednek. Számolni kell a polgárok adózóképességével, teherbíró képességével is. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) Hiszen 1894 június havában, amikor szintén kitolták az 1894: XXVI. t.-cz., az akkori javaslat tárgyalását a nyári időre, — ugy látszik normális malőrje e fontos javaslatoknak, hogy akkor veszik elő őket, amikor csekély az érdeklődés, vagy tán épen azért veszik elő akkor, — mondom, már akkor a felszólalt képviselők pl. Polónyi Géza és Kemény Pál, szintén ellenzéki képviselők, nem győzték eléggé hangsúlyozni, hogy a kincstár van mindig megvédve, de a publikum az illeték és egyéb törvények által soha sincs megvédve. Ez most is vörös fonálként húzódik végig az egész javaslat intézkedésein. Ne méltóztassék nagyzolásnak venni, de aki ismeri a peres eljárásnak formalitásait, jelentőségét, azokat az áldozatokat, amelyekkel jár egy per lefolytatása, aki ugy ismeri ezeket, mint egy gyakorló ügyvéd, mint jó magam és azok a t. képviselőtársaim, akik kifogásolják a javaslat intézkedéseit, azok elmondhatják, hogy az a felperes, aki most pert indit, bátran zálogba teheti a kabátját is, az alperes, aki ellen megindittatik a per, csakugyan megfoghatja a vándorbotot. Azt mondja az előadó ur, az elébb megörvendeztetett e kijelentéssel, hogy tömeges módositásokat fog előterjeszteni. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldálon.) Szeretném leszögezni ezt az igéretét, de nem tudom, saját felelősségére vagy a minister felelősségére teszi-e. Nem tudom, a munkapárt azon részéhez tartozik-e, amelynek volt hatalma, vagy ahhoz az árnyalathoz, amelynek már nincs hatalma. Most igyekezzék az előadó ur minket meggyőzni, hogy az uj rezsimbe is annyira kedvelt ember, amint előadói funkcziőja mutatja, hogy van kellő befolyása e módosítások keresztülvitelére. Egy nagyon érdekes jelenséggel találkozunk még a mi törvényhozási állapotainkban. Amikor a koaliczióról volt szó, már az első összeütközések alkalmával, amelyek történtek a kormánypárt ós különösen a kormányférfiak részéről, — megboldogult Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister is állandóan ezen lovagolt — önök mindig a koaliczió állítólagos hibáiról beszéltek és arról,, hogy a koaliczió mi minden rosszat csinált. Es sajátságos, én nem bírálom az önök törvényhozási intézkedéseit, megbírálja azt maga a történelem, de minden egyes eset alkalmával szerencsétlenül méltóztatnak járni, nemcsak a belügyek tekintetében, de azon ügyek tekintetében különösen, amelyek Ausztriával szemben állítják a m. kir. ministeriumot. Nagyon érdekes jelenség pl., amely közvetlen összeköttetésbe hozható e bélyegilletéktörvényjavaslattal az a törvényjavaslat, amely most a főrendiház előtt van elbírálás végett és amelyet a képviselőház meg is szavazott, a törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában alkotott szerződés beczikkelyezéséről. Hamarosan rá fogok térni arra is, menynyiben áll ez összeköttetésben a mostani illetékjavaslattal. Nekünk van egy törvényczikkünk, elég szerencsés intézkedésnek tartom, t. i. az 1911:1. t.-cz. a polgári perrendtartásról. Nem akarom én a többségnek — hiszen akkor nem is volt még meg az az ellentét, mely most megvan fájdalom az ellenzék és a többség közt — érdemét rontani azáltal, hogy az 1911:1. t.-cz. értékét leromboljam. Ez voltaképen nem is az önök érdeme, hanem egy régi törvényhozási akczió megvalósítása volt, melyhez az ellenzék segédkezet nyújtott, sőt ezt épen az ellenzék sürgette, mint itt t. barátom mellettem emliti. Ebben az 1911 : I. t.-czikkben elég szerencsésen meg van védve a magyar bírói illetékesség és meg van védve a magyar polgároknak perbeli illetékessége, különösen az osztrák örökös tartományokkal szemben. Már most, — hogy magamat jó budapestiesen fejezzem ki — mit tesz Isten ? Eszébe jut az osztrák illetékes köröknek, hogy hohó, most túlságosan koncziliánsak voltunk a magyar parlamenttel és a magyar érdekekkel szemben, ezt hamarosan vissza kell csinálni és Balogh Jenő igazságügyminister ur, a magyar igazságszolgáltatásnak és a magyar érdekeknek őre sietett a ministerelnök ur részére — mert hiszen az ő keze irásuk van ezen a javaslaton — hamarosan megszerkeszteni ezt a törvényjavaslatot, mely teljesen kiszolgáltatja a magyar pereskedési érdekeket Ausztriának. Anélkül, hogy a javaslat részleteivel untatnám a képviselőházat, (Halljuk! Halljuk!) nehogy beleessek abba a hibába, hogy szakaszokat olvassak fel, csak egyes momentumokra kívánok ráutalniAzt mondja pl. az első czikk — csak a főbb rendelkezésekre mutatok rá — hogy kölcsönösen elismertetnek mint végrehajthatók, ha vagyonjogi igényre vonatkoznak, a , következő okiratok. Tehát a végrehajtását biztosítja az osztrák és a magyar bírói határozatoknak, amennyiben a reciprocitás megvan. Ez magában véve mint ilyen természetesen nem difflkultálható, mert elvégre nekem épen annyi előnyöm van benne, ha az én ítéleteimet hajtják végre, mint a másik országnak, ha annak az ítéleteit hajtják végre kölcsönösen. Azt mondja az első czikk, hogy végrehajthatók kölcsönösen a polgári peres eljárásban keletkezett jogerős hatá-