Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
551. országos ülés 191í Julius 8-án, szerdán. 83 még inkább az adózó és az igazságkereső publikum érdekében megvalósítani az átalányrendszert, amely megvan Németországban, megvan Francziaországban, szóval az előrehaladott nyugati külföldön. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) T. képviselőház! Ami ennek a javaslatnak u. n. mérsékelt emelését illeti, a régi állapottal szemben, arra vonatkozólag, hogy az mennyire nem mérsékelt és mennyire méltánytalanabb, mint az 1894. XXVI. t.-czikk intézkedései, legyen szabad csak egy nagyon rövid példázatot említenem. Egy összehasonlító példát ad az 1894. XXVI. törvényczikk indokolásához az akkori pénzügyminister ur. Ebből láthatjuk, hogy például az 1894. XXVI. t.-ez. az előző, létezett állapotokkal szemben milyen emelkedést tüntet fel. Itt pl. 50 forintig, vagyis 100 K-áig a határozati illeték 1 forint, vagyis 2 K volt és a tervezett illeték is 2 K lett; 53—200 forintig, vagyis 400 K-ig, ami szintén kisebb összeg, szintén nem emelte az illetéket, amennyiben 2 forint 50 krajczárról a régi állapottal szemben, azt nemhogy emelte volna, hanem egyenesen leszállította 2 forintra, vagyis 4 K-ra, a 201 forinttól 500 forintig terjedő skáláknál pedig az 5 forintot, vagyis 10 K-át ugyanilyen öszszegben hagyta meg. Elnök: A képviselő urnak módjában van beszédjét később folytatni, most azonban az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Felkiáltások a baloldalon: Éljen Ábrahám!) (Szünet után.) (Az elnöki szélcet Szász Károly foglalja el.) EJnök: Az ülést újból megnyitom. Ábrahám Dezső képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. (Halljuk! Halljuk!) Ábrahám Dezső: T. képviselőház! ITgy az igen t. pénzügyminister ur javaslatának indokolásában, mint az igazságügyi és a pénzügyi bizottság javaslatának indokolásában, de magának Szentiványi Gyula: Hangosabban! Ábrahám Dezső: Szentiványi Gyula képviselő ur mondja, hogy hangosabban beszéljek. Én vállalom, mert vele esetleg konkurrencziába léphetek. (Derültség.) Szentiványi Gyula: Oh, én is tudok hangosan beszélni. Ábrahám Dezső: Ezekben az előadásokban állandóan hangoztatják az urak a mostani illetékjavaslatban foglalt mérsékelt emeléseket. Ezzel szemben volt szerencsém már az előbb is hivatkoznom az 1894. évi XXVI. t.-cz. javaslatára és kimutattam, hogy abban, pláne a kisebb tételeknél, nemcsak hogy emelkedés nincsen, aminthogy az 50 forintig eső rész megmaradt 1 forint határozati illeték mellett, hanem az 51 forinttól 200 forintig menő tétel emelkedés helyett épen leszállítást tüntet fel. Ha önök hivatkoznak állandóan a szocziális érzékre, a kisemberek védelmére, (Igaz:! TJgy van! balfelöl.) ha örökösen hangoztatják a kis exisztencziák érdekeinek szem előtt tartását, legalább egyetlenegy adatban nyilatkozott volna meg ez a nagy szocziális érzék ebben a törvényjavaslatban vagy az igazsáeügyibizottságnak módosításaiban. Igaz, — amire később rátérek — az igazságügyi és pénzügyibizottság együttes módosítása a mellékleteknél, harmadpéldányoknál valamely kis kedvezményt tüntet fel, de ezek oly elenyésző csekélységek, hogy ha azokat latba vetjük a súlyosbításokkal, akkor ezekkel csaknem nevetséges előhozakodni. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugyancsak az 1894. évi XXVI. t.-cz. javaslatának indokolásában látjuk azt, hogy a harmadik tételnél, ahol már az 500 forintig terjedő pertárgyak vannak, az 1000 koronáig menő értékek, ott sincsen emelkedés, mert az 5 forint határozati illeték megmarad továbbra is 5 forintnak. Pedig — hangsúlyoztam és újra kell hangsúlyoznom — az 1894-es esztendő volt az, amikor igazán nagy szocziális, nagy társadalmi reformokat léptettek életbe. Ekkor volt küszöbön az állami anyakönyvek megvalósítása, a polgári házasságnak, az 1894. évi XXXI. t.-cz.-nek életbeléptetése, amelyek már mind részben be is voltak nyújtva, hiszen tudjuk, hogy ezeknek bizonyos akadályai voltak. Ezek ugyebár, mind nagyobb állami befektetéseket, nagyobb állami szükségleteket vontak maguk után. Ha akkor áll elő az akkori pénzügyminister egy magasabb illetókezéssel, a közönségnek magasabb megadóztatásával — mert hiszen hangsúlyozom, hogy ahol a bélyegilletékekről és a kincstárnak ilyennemű bevételeiről van szó, az nem az igazságszolgáltatásért fizetett ellenérték, hanem határozott megadóztatás, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) amint Wekerle Sándor volt pénzügyminister maga is elismeri az indokolásában — amikor, mondom, ilyen nagy szocziális, nagy társadalmi, sok tekintetben közgazdasági jelentőségű javaslatok is, mint a 94-esek . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Állandó társalgással zavarják a szónokot. (Helyeslés balfelöl.) Ábrahám Dezső: . . . voltak előtérben, akkor igazán nem lehetett volna rossz néven venni, ha a kincstár nem mérsékléssel, aminthogy megtörtént abból az alkalomból a második tétel mérséklése, ahol 2 forint 50 krajczárról 2 forintra szállíttatott le az illeték, hanem nagyobb mértékű emeléssel áll elő. ügy látszik azonban, hogy az a kormány nem hangoztatta eléggé a maga szocziális tevékenységét, hangoztatja azonban ez a ministerium. Én nem akarok szemrehányást tenni, t. képviselőház, de mikor a pénzügyminister ur maga is beismerte, nemcsak most, hanem régebben is, hogy elérkeztünk már 11*