Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés VJVi július ü-án, szerdán 79 törvénybe iktatását — mert nyári időben vették elő, 1894 júniusában tárgyalták — nem akart egy általános illetéktörvényt akkor sem létesíteni, nem akart pedis: azért, mert azt tartotta, hogy mig a magánjogi kodifikáczió nincs meg, addig hiába szervez egy általános, mindenre kiterjedő illetéktörvényt, addig ez nem aktuális, mert az egységesség nem biztositható. Azt mondja ugyanis indokolásában, — nagyon röviden fogom méltatni — hogy (olvassa) -. »mig a magánjog kodiflkácziója még csak készülőben van, pillanatnyilag épen nem alkalmas az időpont arra, hogy alapjában megbolygattassék az adóztatásnak az a neme, melynek legtöbb lényeges intézkedése a magánjog rendelkezésén alapszik.« Ugy tudom, a magánjog kodifikácziójával még mindig nem vagyunk egészen rendben. Hiszen önök nagykegyesen ki méltóztattak hagyni még az ellenzék tagjait is a kodifikáló bizottságból és mégsem tudtak azzal teljesen végezni. Wekerle álláspontja ebben a kérdésben az indokolás szerint az, hogy (olvassa): »E tárgyi kapcsolatnál fogva okvetlenül kell, hogy bevárjuk a magánjog kodifikáczióját, mielőtt a végleges illetékreform kérdésével foglalkozhatnánk ; máskülönben az alkotandó mű nem számithatna arra az állandóságra, mely bármely reform okszerű tervezéséné] múlhatatlanul feltételezendő :<. Tehát nincs igazsága az igen tisztelt előadó urnak, amikor azt mondja, hogy ez már olyan megállapodott illeték- és bélyegjavaslat, amely további módosításra, kiegészítésre nem szorul. Ezek a tételek, amelyeket nem kisebb kapaczitás — pénzügyi, s talán jogi téren is — mint Wekerle, mondott, a mai napon is fennállanak. Ha tehát kuszált volt az előadó ur felfogása szerint az 1894 : XXVI. t.-cz., annál kuszáltabb a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Azt mondja az igen t. előadó ur, hogy az itteni bélyegilletékek, amelyek lerovásra és részben készpénzbeli kifizetésre fognak kerülni, nem egyebek, mint az igazságszolgáltatás által teljesített cselekmények ellenszolgáltatása, mérsékelt díjazása. Méltóztassék megengedni, hogy újra Wekerle Sándor indokolására hivatkozzam, aki direkt azzal a kifejezéssel élt, hogy: adóztatás. Én azt hiszem, igen t. előadó ur és igen t. pénzügyi bizottság, hogy ez nem ellenérték lesz, különösen nem ellenértéke az igazságszolgáltatás által nyújtott szolgáltatásoknak, hanem az adóztatásnak nagy mértékben való megnyilatkozása. Erről különben az előttem szólók bővebben nyilatkoztak, később majd én is ki fogok térni e kérdésre. Az 1894. június 29-én folytatott tárgyalás alkalmával, amidőn az 1894 : XXVI. t.-cz. javaslatát tárgyalták, az ellenzék szintén tiltakozott az ellen, hogy ezeket a fontos javaslatokat mintegy politikai dugáru gyanánt kezelje az akkori képviselőház és ministerium s mintegy becsempéssze a törvénytárba. Talán nagyon erősek a kifejezéseim, de akkor, amikor a közfigyelem a mi agrikultur államainkban az ilyen kérdéseknél nem összpontosulhat az ilyen nyári, előrehaladott tárgyalások alkalmával, talán mégsem volt egészen czélszerü — nem akarom mondani, hogy ildomos — ennek a törvényjavaslatnak a mostani tárgyalása és forszirozása. Hiszen az igazságügyminister urnak annyi mindenféle jótékony javaslata után egyetlen egy bölcs ténykedésével találkozunk, azzal, hogy az 1911:1. t.-cz.-ről, vagyis a polgári törvénykezési rendtartásnak az életbeléptetéséről ugy intézkedett, hogy az az idei szeptemberről eltolassék 1915. év januárjáig. Ez az. intézkedése igazán honorálandó. De miért kell akkor ezeket a javaslatokat legnagyobb nyári munkálatok alkalmával a képviselőház és különösen a munkapárt teljes részvétlensége mellett forszírozni és kiszorítani ? (Derültség jobbfelöl.) Egy hang (a baloldalon) : Huszonötén vannak a teremben! (Felkiáltások balról: Szavazáskor itt lesznek!) Ábrahám Dezső: Az igen t. előadó ur, a bizottsági javaslat is és maga a ministeri indokolás is azt mondja, hogy a most kontemplált bélyegilleték nagyon mérsékelt emelést foglal magában és újra hangsúlyozzák, hogy ez csak ellenszolgáltatás. Méltóztassék megengedni, hogy kijelentsem, hogy ugy látszik ebben a javaslatban jött különösen előtérbe az, hogy az igazságszolgáltatás magát a t. ministerium és a t. többségi párt nem mint igazságszolgáltatást fogja fel, hanem mint határozott üzletet (Ugy van! a baloldalon.) és ebben a javaslatban ez voltaképen mint Haupttreffer jelentkezik, amely a deficzitek fogyatékos köpönyegét igyekszik pótolni, még pedig meglehetős bőségesen; Egy hang (a baloldalon): Hantos húzza ki a Haupttreffert! Ábrahám Dezső; T. képviselőház! Az 1894-es tárgyalások alkalmával szintén hivatkozott az 1894 : XXVI. t.-cz. indokolása arra, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz., vagyis az akkor életbeléptetett sommás eljárásról szóló törvény bizonyos káros hatást jelent beadvány, beadványbélyeg és más egyéb illetékekben. Es szintén ebből a szemjwntból és ezzel az indokolással emelték némi tekintetben nagyon mérsékelten — és erre már rá lehet mondani, hogy nagyon mérsékelten — az előbbi törvényeknek az illetékeit. Azonban már hivatkoztam reá, hogy mennyivel kisebb ott az emelés, mint a mostani javaslatnál. És milyen más politikai, társadalmi és közgazdasági viszonyok voltak 1894-ben. mint vannak ma húsz év múlva, 1914-ben! (Ugy van! a baloldalon.) Akkor még az ellenzéknek és talán az egész országnak nem volt joga annyira kételkedni a kormányzat jóhiszeműségében és oly súlyos vádnak a terhe az akkori ministeriumot és kormányzati többséget nem terhelte, mint aminő az 1910-ben megalakult munkapártot terheli. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)