Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

76 551. országos ülés 191í Julius 8-án, szerdán. Ha nem szegény nem rótta le a bélyegilletékeket, az egyszeres kivetési jog öt esztendő alatt évül el attól a naptól kezdve, amelyen a bélyeget le kellett volna róni. Nézzük már most, hogy a szegényre nézve milyen szabályokat állapit meg a 77. §. (Halljuk/ Halljuk!) Azt mondja, hogy a szegénynek »a kötelezettsége az ügy jogerős befejezésétől számitott öt év elteltével megszűnik. Amint azonban már előbb is volt szerencsém kifejteni, az ügy jogerős befejezése sokszor öt esztendővel később következik be, mint amikor a bélyeget le kellett volna róni; ha tehát a szegényre nézve azt mondjuk ki, hogy az ügy jogerős befejezésétől számított öt év alatt tartozik fizetni, akkor az ő fizetési kötelezettségét mindenesetre évekkel, esetleg öt esztendővel is meghosszabbították, rá nézve a közönséges kötelezettséget öt esztendőről tiz esztendőre toltuk ki. De még ha azok a várakozások, amelyeket a polgári perrendtartás életbeléptetéséhez füzünk, meg is fognak valósulni, — és azok csak akkor valósulhatnak meg, ha a pénzügyi kormány kellő számú birót és igazságügyi tisztviselőt bocsát az igazságszolgáltatás rendelkezésére — még akkor is nagy különbség lesz az ügy jogerős befejezésének és a bélyegilleték "lerovásának időpontja között. A szegény fél tehát minden körülmények között kellemetlenebb és kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, mint a vagyonos, (ügy van! baljélól.) Általában meg kell állapitanom azt, hogy a t. pénzügyi kormány az igazságügyi kormánynyal karöltve itt oly feladatot törekedett megoldani amely hasonlit a fából vaskarikához, (ügy van! baljelöl.) amely rokon a körnek négyszögesitésével, mert megcsinálta a szegényjogot szegényjog nélkül. (Ugy van! a baloldalon,) Ennek a szegényjognak tartalma az, hogy a szegénynek joga nincsen. Az első lépés azzal kezdődik, hogy értesitik azt a félt, hogy ő azonban a szegényjog alapján nem illetékmentes ; hogy a kincstárnak fizetni tartozik. (Felkiáltások baljelöl: Hallatlan !) Most ismét egy oly kérdéssel foglalkozom, t. ház, amely a, feleket érdekli, azonban érdekei elsősorban magát az ügyvédi kart is. (Halljuk! Halljuk!) A 82. és 83. §.-ok rendelkeznek arról, hogy az ügyvéd milyen bírságokat tartozik megfizetni, mert elsősorban ő felelős, amely felelősség azután kihat az ügyvéd által nem képviselt félre is. Rámutattam arra a rendkívül nagy igazságtalanságra, hogy a lelet-felvételi — nemcsak jogosultság, hanem egyenesen — kötelezettség, amely a birót, a bírósági hivatalnokot, a lelet felvételére kötelezi, azonnal beáll, amint a tárgyalés befejezésekor le nem rótta az a fél vagy az az ügyvéd a kellő beadványi, jegyzőkönyvi és határozati bélyegeket. Már ez maga nagy méltánytalanság. A kötelezettség és a jog azonnal beáll, felveszik a leletet, fizetni kell. Ha látszólag méltányosnak mutatkozik is ennek a szakasznak az a rendelkezése, hogy a megrövidített Összegnek másfélszeresét követeli az ügyvédtől vagy a féltől, valójában ez a rendelkezés nem méltányos. Mert ha nekem egy beadványi bélyegilleték fejében... (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Elnök csenget.) Eitner Zsigmond; Ott csináljon az elnök ur csendet! Elnök: Nem szükséges az elnököt figyelmeztetni. Tessék csak tovább folytatni beszédét. Csermák Ernő: .. • le kellett rónom egy korona bélyeget, és ezt elfelejtettem leróni, vagy nem volt nálam bélyeg, nem voltak méltányosak, nem várták meg, mig én elmentem a trafikba, vagy másnají elhozom azt a bélyeget, akkor a bírság 1 K. Elsősorban igaz, hogy eddig nyolcz nap alatt kellett fizetnem, most pedig 15 napot ad az igen t. pénzügyi és igazságügyi bizottság az ő javaslatában, de nagy különbség az, ha nekem 52 K-ig kell lerónom a magasabb bélyegilletéket az 1 K helyett, mert akkor nekem a büntetésem, a maximumokat számítva 52 K-nál 26 K ; vagyis idáig megelégedtek 1 K birsággal, azután 26 K-t kell fizetnem. Én azt tapasztalom, hogy az ügyvédség nem olyan jövedelmező pálya, hogy azon az emberek általában meggazdagodnának, hanem igenis azt vettem észre, hogy az alperesek között is nagyon sok szerepel az ügyvédek közül. Bizony a végrehajtóknak jegyzékeiben, ha utánanéznénk, azt látjuk, hogy a végrehajtók jövedelmeinek igen tekintélyes részét az ügyvédek adják. Túlesne ennek a beszédnek keretén annak a vitatása, hogy mik ennek az okai, de kétségtelen tény, hogy ez az igazság. Már most ez a szegény ügyvéd hozzájut egy nagyobb perhez és részint a félnek vagyonai viszonyai, részint az a helyzet, amelyben, mondjuk, egy előkelő klienssel szemben van, nem engedik, meg neki, akár erkölcsileg, akár anyagilag, hogy előlegeket vegyen ki, szóval abba a kellemetlen helyzetbe kerül, hogy neki le kell róni azt a bélyeget, de a »törlesztési bank, mint szövetkezet« nem ad, nincs pénz, hiába nyitogatja ki a tárczáját, az üres, sem pénz, sem bélyeg nincs benne, most már nem tudja leróni azt a bélyeget. Én azt hiszem, egy vagyonos ügyvédnek is nehezére esik 192 K-ig bélyeget leróni egy perben. És ha nézzük, hogy most jön ez a per, jön a másik per és az, akit az Isten meglátogatott szegény ember létére három-négy perrel, hogy mint ügyvéd tényleg pereskedjék, most már abba a helyzetbe kerül, hogy nem tudja azt a pénzt előteremteni, nem tudja előteremteni azon 15 nap alatt sem, amely a fizetési meghagyás szerint rendelkezésére áll: akkor már odaáll a kincstár az ő szigorú rendelkezésével, amely a 83. §-ban foglaltatik és amely azt mondja, hogy (olvassa) : »A polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban elkövetett illetékröviditések miatt a megrövidített illetéket ötszörös összegben kell kiszabni s a felemelt illetéket sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet«. Tehát az a szerencsétlen ember, aki belekerült ebbe a helyzetbe, semmi körülmények