Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 191 között, semmi méltányossági szempontok figye- * lembevételével nem is kívánhatja azt, hogy neki azt a felemelt illetéket mérsékeljék vagy elengedjék. Bizonyára méltóztatnak bölcsen tudni, hogy kétféle eljárás van, amint azt a javaslat is megkülönbözteti : a polgári perrendtartással szabályozott és a polgári perrendtartással nem szabályozott eljárások. Az egyik, a polgári perrendtartással szabályozott eljárás nagyobb bélyegilletékek alá esik, ez az igazi jogi fejős tehén ; a polgári perrendtartással nem szabályozott eljárás a kisebb bélyegilletékek alá esik. A kisebb bélyegilletékek alá eső ügyekben igaz, hogy nem engedik meg a másfélszeres összeg befizetését, de viszont kevesebb birságot kell fizetni, nevezetesen háromszoros bélyegilletéket; ellenben ott, ahol nagyobb bélyeget kell leróni, ott odaáll a kincstár és megint csak tartja a tányért, sőt többet tart, tartja a hurkot, hogy fizesd meg azt az ötszörös bélyegilletéket. Hogy tovább menjek ezen a téren, rá kell mutatnom olyan illetékrendelkezésre is, amely nem , foglaltatik ugyan ebben a törvényjavaslatban, de amelyet mi ügyvédek nagyon jól tudunk ; ez a rendelkezés pedig az, hogyha valamely ügyvédnél sürün előfordul az, hogy nem rój ja le a bélyeget és a királyi kincstár nem tudja rajta behajtani, akkor jön a jövedéki eljárás, jönnek a szigorú büntetések, jön fogház, sőt nem elégszik meg a királyi kincstár ezzel, de a fegyelmi biróság elé állítja az ügyvédet és a kartársakból álló testület sokszor kénytelen lesz attól az ügyvédtől a diplomát megvonni azért, mert az ügyvéd nem tud eleget tenni a 33. §. rendelkezésének. (Mozgás a bal- és a szélsőhaloldalon.) És erről a javaslatról azt mondja az előadó ur, hogy ez szocziális, ezeket a rendelkezéseket ő szocziálisoknak tartja ! Ha valaki a nagybankok bürójából nézi a világot, (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) akkor elhiszem, hogy ily következtetésekre fog kilyukadni, de ha alulról, a népből nézi az eseményeket, meglátja, hogy a szegény félnek, a szegény ügyvédnek hogy kell küzdenie a megélhetés nehézségeivel, és akkormem fog a plutokratikus álláspontra helyezkedni és nem fog kedvezni a tőkének, az annyira favorizált tőkének, amelyet innen-onnan beültet a vármegyék önkormányzata keretébe is a kormány bölcsessége és annak a tőkének megadja itt is az előjogát, hogy kiuzsorázza a feleket, akik e törvény rendelkezése értelmében a jövőben kénytelenek lesznek az ügyvédi pályán keresni a kenyerüket, mert azonkívül számukra nincs hely, ott élni-halni kell nekik — tehát a törvény gondoskodik, hogy igenis haljanak meg. (Ugy) van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh János: Ezért tesznek meg bankárt előadónak ! Csermák Ernő: Még egy dologgal kell foglalkoznom, amely bennünket, magyarokat, talán igenis fontosán érint. (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon/) Itt van a horvát kérdés. A 90. §. ren- ' Julius 8-án, szerdán. 77 , delkezik a horvát kérdésről, és azt a meglepő rendelkezést állapítja fel, hogy Horvátországban ennek a törvényjavaslatnak bizonyos rendelkezései, amennyiben törvénynyé válik, alkalmazandók nem lesznek. Hivatkozik arra, hogy Horvátországban más perrendtartás van, hogy ott nincs perrendtartási változás, hogy tehát e rendelkezéseket ott nem lehet alkalmazni. Nem akarom különös részletességgel felsorolni azokat az eseteket, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyekről a 90, §. rendelkezik, de rá akarok mutatni egy körülményre. Még ha elfogadnók is azt, hogy Horvátországban lehet külön jogterület, amely velünk pénzügyileg egységet képez, amelynek tehát ezzel ismét a szeparatisztikus törekvéseit istápoljuk és egy ujabb fegyvert, ujabb teret adunk neki az előnyomulásra, meg kell állapitanunk azt, hogy a perrendtartás szempontjából minálunk nem minden vonalon történik nóvum. Hiszen a sommás eljárás 1894. október 1-én lépett életbe, azóta a sommás eljárás életben van, az 1911. I. törvényczikk voltaképen a sommás eljárásból keletkezett, annak a szabályait iktatja törvénybe, azt áthozza, átülteti a rendes eljárásra. Már most, ha az eddigi jogszabályok érvényesültek Horvátország területén a sommás eljárás szempontjából, ha pénzügyi téren is kellett alkalmazni ezeket a rendelkezéseket és ha most ebbe a sommás eljárásba behozunk nálunk egy csomó beadványi bélyegilletéket és kötelezzük nálunk a feleket, hogy 1—52 K-ig rójjanak le bizonyos beadványi és jegyzőkönyvi illetékeket, akkor tisztelettel kérdem, minő jogon és alapon méltóztatnak az 1. §.1. pontja alól Horvátországnak felmentést adni ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ott nem lesznek beadványok és nem lesznek jegyzőkönyvek ? S akkor velünk szemben ezt a vezérgondolatot fogják alkalmazni, hogy mi itt súlyos terhek alatt nyögjünk, amelyek épen arra szükségesek, hogy a közös költségeket tudjuk viselni ? (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mikor ők nekünk azzal fizetnek, hogy mig a ministerelnök ur ott a »Trenk báró«-ban gyönyörködik, ők leveszik az állomásokról a magyar felírást, (Igaz! Ugy van! balfelől. Felkiáltások : Szégyen! Gyalázat!) akkor mi viszont ilyen törvényekkel fizetünk ? Én ezt szégyenlem, ez szégyenletes dolog! (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ilyeneket a magyar törvénykönyvbe iktatni nem szabad ! (Helyeslés a baloldalon.) Azok a mi t. testvéreink, a mi mostohatestvéreink, kapják az előjogokat minden téren; nekik nem mondja a kultuszminister ur, sem a ministeTelnök ur, hogy »a nyelv csak egy kis része a kultúrának*, s midőn ők azt a ki,s részt is leszedik az állomásokon, akkor nekünk adják ezt a nagy részt a terhekből, hogy tessék fizetni! Mikor a mi magyar iskoláinkat, a Julián-iskolákat nem engedik ott működni, akkor mi ilyen javaslatokkal fizetünk I Mikor magunkra vállaljuk a terhet, mikor eltűrünk mindent s eltűrjük, hogy igazán arczul üssenek