Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

.552 országos ülés Í91í Julius 8-án, szerdán. 75 a kir. törvényszék a váltóperben meghozza az Ítéletet, keményen elmarasztalja azt az alperest, hogy tartozik 3 nap alatt fizetni tőkét, járulékét, költséget stb., stb. A kincstárnak azonban volt esze, mert a kincstár az illetéket a 44. §. értelmében előre beszedi, tekintet nélkül a birói eljárásra, tekintet nélkül arra, hogy befejeződik-e, nem fejeződik-e be, mikor és hogy, mert ez mind közömbös előtte, a kincstár a 4-4. §. utolsó bekezdése értelmében az 1—3. pontok alatt felsorolt határozat után az illetékeket, figyelmen kj.vül hagyva a további biró eljárást, azonnal kiszabja és beszedi. Beszedi, ez a fontos. (Derültség balfelöl.) Fegyelmi eljárások fűződhetnek hozzá, ha be nem szedik. (Derülts g baltelöl.) T. képviselőház ! Már most az alperes megkapja azt a birói Ítéletet. (Halljuk! Halljuk! baljelöl. Elnök csenget.) Justh János: Hol a turnus ? Csermák Ernő: Ennek a birói Ítéletnek értelmében alperes szigorúan kötelezve van, hogy 3 nap alatt fizessen. Bead tehát egy kis apellátát. Nem is kell indokot mondania, csak azt mondja, hogy én az ítélettel nem vagyok megelégedve. Elég belőle ennyi. Ez felmegy a budapesti kir. Ítélőtáblához. Hogy a budapesti kir. Ítélőtáblánál ki, mennyi idő alatt boldogul az ilyen pörökkel, azt én nem tudom. Az én praxisom szerint 13 hónap kell ahhoz, hogy egy ilyen gyors eljárású váltóper a budapesti kir. ítélőtábláról leérkezzék. (Zaj baljelöl.) Ilyen eljárás mellett, t. képviselőház, őszintén szólva meg tudom érteni a kincstárnak azt az eljárását, hogy a bélyegilletéket előre követeli, mert ha utólagosan kérné, akkor az alatt az idő alatt a felek esetleg tönkre mennének, nem lehetne tőlük beszedni azt a bélyegilletéket, sőt az alatt az idő alatt még el is évülhetne a dolog, mert hiszen akárhány pör folyamata 5—6—7 esztendőt is igénybe vesz. (ügy van ! balfelöl.) Igen szép a 63. §. rendelkezése is, amelyre már Springer Ferencz t. képviselőtársam utalt, mivel azonban ugy látom, hogy a t. túloldalon most másik turnus van, (Derültség és felkiáltások balfelöl: Gyenge kis turnus !) talán nem lesz felesleges és szükségtelen, ha én is rámutatok arra a rendkívül nagy méltánytalanságra, amety ebben a rendelkezésben foglaltatik. ! ! Nem akarom felolvasni a megfelelő szakaszt. (Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) Csak ugy par coeur, kívülről mondom el, hiszen talán igy is el tudom mondani. Egy hang (balfelöl) : Talán inkább a folyosón beszélnél ? Ott többen vannak ! (Zaj.) Elnök : Ne méltóztassanak folytonosan közbeszólni. Csermák Ernő : Ennek a szakasznak esszencziája, leglényegesebb rendelkezése az, hogyha a felebbvitelt visszavonja, vagy azt bármi okból visszautasítja, tehát a felebbvitel voltaképen be se adatott, a kincstár akkor sem téríti vissza azt a 160, illetőleg 192 koronáig terjedő bélyegilletéket, amelyet a félnek le kellett rónia, amelyet az ügyvéd esetleg kénytelen volt valamelyik »mint szövetkezetinél kölcsön venni, hogy ezt a bélyegilletéket le tudja róni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A kincstár munkát nem teljesít, de azt mondja : ha te elég vigyázatlan voltál, ha nem voltál elég óvatos és belementél ebbe az apellátába, igyad meg a levét és maradjon a pénz a mi zsebünkben. Egy hang (a baloldalon) : Leszedi a tejfelt! Csermák Ernő : T. képviselőház ! Végig lehetne menni minden egyes szakaszon, (Halljuk ! Halljuk ! bálfelöl.) amelyeknek talán mindegyike tartalmaz ilyen különös rendelkezést. Nem akarok e térre nagyon részletesen kiterjeszkedni, (Halljuk ! Halljuk !) de — hogy visszatérjek a szegényjogra — én a magam tapasztalatai alapján egyáltalában nem tartom helyesnek és indokoltnak, hogy a szegényjog végleges megadása tekintetében a kir. pénzügyigazgatóság, másodfokban pedig a pénzügyminister határozzon a közigazgatási bírósági eljárás kizárásával. Megmondom, hogy miért, hogy mi az én tapasztalatom ebben a tekintetben. A kir. pénzügyigazgatóság a kincstár közege ; rendeletre dolgozik s feladata első sorban a kincstári érdekeknek a megóvása, tekintet nélkül a méltányosságra, méltányossági mérlegelési jogkört neki a törvény nem is ad. Ezzel szemben a bíróság a törvény szellemét kell hogy applikálja, nem pedig annak rideg betűjét, annak tehát nagyobb latitüd van engedve a tekintetben, hogy a törvény 112. §-ának. illetőleg ezen törvényjavaslat 75. §-ának rendelkezéseit applikálja. Mert mit fog mondani a pénzügyigazgatóság ? A pénzügyigazgatóság a legnagyobb szigorúsággal fogja vizsgálni a napszámosnak a keresetét, meg fogja vizsgálni hogy nincs-e annak a napszámosnak egyéb, bármi, féle külön jövedelme és a legszigorúbb jnénzügyiszempontok figyelembevételével fog határozni, míg a bíróságnál a méltányosság figyelembe vétele mindenesetre biztositottabbnak látszik. Hogy a t. pénzügyi kormány, a királyi kincstár is ezen a véleményen van, azt bizonyítja a törvényjavaslatnak előbb hivatkozott az a rendelkezése, hogy a közigazgatási bírósághoz a jogorvoslatot nem engedi meg. Miért nem engedi meg ? Azért, mert attól fél, hogy a közigazgatási bíróság ezt a szakaszt más szellemben fogja applikálni és gyakorolni, mint amilyent a pénzügy minister a jjénzügyi szabályok rideg rendelkezése értelmében a pénzügyigazgatóságoktól megkíván. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha tovább nézzük ezt a bizonyos szegényjogot, amelyről már megállapítottam, hogy azt semmi esetre sem Angliából importálták hozzánk, akkor a 77. §. rendelkezéséből meg kell állapitanom még azt is, hogy a szegény embernek az illetékek szempontjából még rosszabb dolga van, mint a vagyonosoknak. (Ugy van ! a baloldalon.) A 77. §. azt mondja, hogy akitől a szegényjogot bármely okból elvonták, attól utólag követelhetik a bélyegilleték megtérítését. Már most mi a különbség itt a szegény és a nem szegény között 1 10*