Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

55Í. országos ülés Í91i Julius 8-án, szerdán. 67 mértékben kénytelen foglalkozni. Ha nézzük például Angliának a példáját, ott azt látjuk, hogy Angliában a szegénység kérdésének, a szegényjognak elintézésére a társadalmi szervezetek az önkormányzat keretén belül alakulnak meg, hogy ezt a kérdést elintézzék és a szegény embereken segitsenek. Most már nézzük ezt a javaslatot, hogy hogyan oldja meg a bélyeg és illetékek kérdését a magyar szegények tekintetében. (Halljuk! Halljuk !) Az 1911. évi I. törvényczikkben a szegénységi jog tekintetében kétféle rendelkezés foglaltatik. Méltóztassanak megengedni, hogy a t. képviselőház laikus részére való tekintettel ezt a kérdést részletes bonczolás után ismertessem meg. (Halljuk,! Halljuk I balfdől.) Az 1911 :

1. t.-ezikk a szegényjogról rendelkezvén, két kategóriát állit fel arra, hogy valaki bélyegmentesen perelhet, illetve igénybe vehesse azokat a jogokat, amelyek a szegényt megilletik. Az első tétel ez : szegénységi jogban rendszerint az a fél részesíthető, akinek jövedelme nem nagyobb, mint a lakhelyén szokásos közönséges napszám. Ez egy lényeges pont, amelyet azonban, ha alkatelemeire bonczohmk, ki fog tűnni, hogy a szegénysége jogot egyáltalában nem biztositja. Azt követeli ugyanis attól a szegénytől, hogy ne legyen neki több jövedelme, mint a közönséges napszám. Ha más napszámról beszélünk, ha van neki háza, szőlőcskéje, valamj kis ingatlansága, vagy legyen neki 200 korona készpénze a takarékpénztárban, ha egy fillérrel emelkedik a közönséges napszám, akkor a szegénységi jog már őt nem illeti meg. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Ne méltóztassék itt magánbeszélgetéseket folytatni ! Kérem a szónokot, folytassa beszédét ! Csermák Ernő: A perrendtartás 112.§-ának második része, amely segiteni akar az elsőn, a szegénységi jogot már kiterjeszti. Azt mondja ugyanis : a biróság azonban az összes körülmények tekintetbe vételével a szegénységi jogban részesítheti azt a felet is, aki a perköltséget fedezni nem tudja anélkül, hogy a saját és azoknak a hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne, akiknek tartására törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles. Ez, t. képviselőház, egy igen méltányos rendelkezés. Nagyon méltányos dolog az, hogy az állam, a kincstár ne vegye ki a falat kenyeret azoknak a szájából, akiknek tartására az a szegény ember kötelezve van. Már most ez a szakasz azonban a t. pénzügyi kincstárnak rendkívüli fogós volt, nem akarta sehogy sem, hogy ez a szakasz érvényesüljön, kellett tehát gondoskodni arról, hogy a kincstárt ne károsítsa és a kincstár ezen szakasz rendelkezése alól kibujhassék. Nézzük, hogyan történt meg a kincstár érdekeinek megóvása ? Erre. nézve felvilágosítást ad a jelen törvényjavaslatnak X. fejezete, amelynek tárgya az illetékmentesség a szegénységi jogban. Ennek a 75. §-nak első bekezdése, igy szól (olvassa) : >>A birói eljárásokban, ideértve a végrehajtási eljárást is, illetékmentességben részesül az a fél, akinek összes jövedelme nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám és ez alapon a polgári perrendtartás 112. §-ának első bekezdése értelmében szegénységi jogot kapott. Tehát fentartja az illetékmentesség szempontjából azt a rendelkezést, amely szerint szegénységi jogot élvezhet az, akinek nincs több jövedelme, mint a közönséges napszám. A polgári perrendtartás 112. §-ának második bekezdése alapján megadott szegénységi joggal azonban illetékmentesség nem jár. Ha ilyen esetben a szegény fél részére, ügyének díjtalan vitelére ügyvédet rendeltek ki, az 54. §. második bekezdése nyer alkalmazást és a 79. §. értelmében illetékfeljegyzésnek van helye. A m. kir. kincstár tehát, t. képviselőház, amely hozzájárul ahhoz, hogy olyan czélokra, amelyekből egy-kettőt az előbb már jeleztem, milliókat adjunk ki, az ő szegényeit nem tudja megvédeni a saját finánczai ellen, (ügy van ! balfelől.) Ezeket a legnagyobb mértékben kiszolgáltatja, azt mondja, nem adok én már semmit, ha te nem is tudod eltartani családodat, azokat, akiknek tartására kötelezve vagy, akkor neked illetékmentesség nem jár. Ellenben, — hogy mégis adjon neki valamit — megengedi azt, hogy az illetőnek kirendeljenek egy ingyenes védőügyvédet, aki az ő ügyét ingyen vigye, bélyegfeljegyzés mellett. Hát, t. képviselőház, ez a gavallérság legnagyobb non plus ultrája (Igaz! ügy van! balfelől), amikor én másnak zsebéből akarok borravalót ajándékozni, másnak a zsebéből adok súlyos koronákat, a magamébői azonban a filléreket sem engedem el. Kun Béla: Jellemző a mai rendszerre! Csermák Ernő: Megengedi nagylelkűen, hogy csináljanak egy bélyegjegyzéket, melybe felveszik, hogy az a pártfogó ügyvéd viszi a port — megjegyzem, hogy ez is igen szép intézkedés, (Igaz! Ugy van! Derültség balfelől.) mert szép, hogy nem kívánja attól a pártfogó ügyvédtől, aki ingyen dolgozik, hogy ő fizesse azokat a bélyegeket, mert hiszen ezzel az erővel és fáradsággal ezt is meg lehetne tenni — mondom, felveszik a jegyzékbe, hogy az a pártfogó ügyvéd viszi azt a port, mert csak ez esetben jár illetékfeljegyzés és szépen készítenek egy jegyzéket arról, hogy mennyi volt a kincstár bélyegkiadása, mennyit előlegezett szakértői és tanuköltségekben stb., stb. s mikor aztán arra kerül a sor, már most ezt ki fizesse, akkor a kincstár a legutolsó, ő mindenféleképen biztosítani akarja magát, ő él elsősorban a gyanúval, hogy azon a félen, amelytől ő követel s amelynek megadta azt a bélyegfeljegyzést, azt nem lehet behajtani, ezért felállítja először is ezt a kategóriát: Fizetni tartozik az ellenfél az esetben, ha a perköltségnek egy részében elmarasztaltatott. Akármilyen kis részben. Ha, mondjuk, elmarasztaltatott 50 fillér költségben, akkor is esetleg százakra menő bélyegilletéket köteles az az ellenfél megfizetni. 9*