Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

68 551. országos ülés 19 A dolog másik része pedig az, hogyha már most ez nem történhetnék meg, — ami pedig igen könnyen megesik, majd meg is mondom, hogy miért — ha a biróság a perrendtartás elvei szerint ugy találja, hogy mind a két fél bizonyos részben okot szolgáltatott a vitára, hogy arra a perre szükség volt mind a két fél érdekei megvédése szempontjából, hogy egyik sem tekinthető különösen rosszhiszeműnek : akkor rendszerint azt mondja a biróság, hogy mindenik fél fizesse a maga ügyvédjének a költségeit, illetőleg viselje azokat a költségeket, amelyek az ő érdekében fölmerültek. Igen ám, t, képviselőház, de rendszerint ugy áll a dolog, hogy az a felperes fél szokta a bizonyítással, a szakértői szemlével, a birói kiszállásokkal járó költségeket viselni, aki a pert meginditja. Most már a méltányosság és az igazság azt hozza magával, hogy ha ilyen helyzet forog fenn, hogy egyik fél a másik ellen költségmegtéritési igényeket nem támaszthat, akkor a biróság mégis kimondja költségmegszüntetés esetén azt, hogy annak a szakértői és szemleköltségnek a felét, amelyet a felperes tartozik előlegezni, köteles az ellenfél megtériteni. Tehát a legtöbb esetben előáll az a helyzet) hogy az ellenfél elmarasztaltatik a költség egy részében és ez az, amit a kincstár magának akar biztosítani és ami következményképen maga után vonja azt a helyzetet, azt a konklúziót, hogy akkor igenis tartozik megfizetni mindazokat az illetékeket és egyéb költségeket, amelyek a szegényjogon perlekedő fél képviseletével felmerülnek. De ha mindezek az óvatossági rendszabályok sem vezetnek sikerre és a költséget még sem lehet az ellenféltől behajtani, nem térül meg a kincstárnak egy követelése, mit tesz akkor a kincstár ? Annak a félnek, amely félre nézve maga a biróság állapította meg, hogy nem képes a perköltségeket viselni anélkül, hogy a saját személyének és azon hozzátartozóknak szükséges tartása sérelmet szenvedjen, akiknek tartására törvénynél, vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles, akkor, amikor ezt megállapították, hivatalosan kimondották, esetleg a pénzügyi hatóságok is hozzájárultak, akkor megmondja a 79. szakasz, hogy mit csináljon az a szegény fél: a szegény fél köteles fizetni „ Ezen rendelkezés azt mondja : Ha a 75. §. második bekezdése szerint illetékmentességben nem részesült szegény fél ellenfele nincs költségben marasztalva, a feljegyzés alapján kiszabott illetéket a szegény fél köteles megfizetni. Ugyanez a fél köteles a feljegyzés alapján kiszabott illetéket megfizetni abban az esetben, ha ezt attól a féltől, akit a költségben marasztaltak, behajtani nem lehet. Ad tehát az állam ingyen ügyvédet annak a szegény embernek, a szegény ember megnyeri a pert, de valami hamisság utján a végrehajtási alapot elvonják előle, akkor ott áll az a szegény ember, akinek perét az ügyvéd ingyen vezette, hogy tartozik megfizetni a kincstárnak mindazon illetékeket és költségeket, amely illetékek és költségek a per során felmerültek. Követeli tehát a kincstár azt, r július 8-án, szerdán. ami szükséges azoknak a fentartására, akik a félhez legközelebb állanak. Haller István : Ez a nagylelkűség ! Ideálizmus ! Csermák Ernő: Ez az a szegénységi jog, ez az a szocziális irány, amely szocziális irányban haladunk és amely egy szép fényes jövőt mutat nekünk, amelyben tovább fogunk haladni, mely irányban a szocziális igényeket ki fogjuk elégíteni. De ha tovább megyünk ezen a nyomon, t. képviselőház, rámutathatunk itt még nagyon sok olyan tételre, amely tétel hasonlít a bankoknak azon eljárásához, hogy bizonyos rejtett tartalékalapokat létesítenek. Itt nagyon sok rejtett tőr, rejtett csapda van, amelybe az a szegény fél a fináncz véleménye szerint majd csak beleesik, ugy hogy ki lehet majd belőle srófolni olyan illetékeket, amely illetékeket esze ágában sem volt, hogy tőle követelhessenek. ( ügy van ! a baloldalon.) Midőn ezzel a kérdéssel foglalkozom, rámutatok elsősorban arra a méltánytalan eljárásra, amely mindenütt finánczot állit be a bíráskodásba és rámutatok másodszor arra a méltánytalan eljárásra, amely ilyen finánczczá épen a biróság tisztviselőjét avatja fel. A törvénvjavaslat 72. §-a a választott bíróságokkal foglalkozván ezt mondja : (olvassa): »H.a az a jogügylet, amely választott bírósági Ítélet, vagy egyezség tárgya volt, csak okirat kiállítása esetében esi K illeték alá és okiratot nem állítottak ki, akkor a rendes bíróságnál letett eredeti választott bírósági ítéletet, vagy egyezséget az illető jogügyletről készített okiratnak kell tekinteiú és a jogügyleti illetéket oly módon kell kiszabni, hogy ebbe az illetékbe a választott bírósági Ítélet, vagy egyezség után járó illetéket be kell számítani és a fizetésre kötelezett felek terhére csak az esetleg mutatkozó többletet kell előírni. Ehhez képest, ha a választott bírósági Ítélet vagy egyezség után lerótt illeték a jogügylet után járó illeték összegét meghaladja vagy azzal egyenlő, a jogügyleti illeték kiszabását mellőzni kell.<< A további rendelkezés pedig igy szól (olvassa) : »Ha pedig a felek a jogügyletről okiratot állítottak ki és a felek az ettől járó illeték lerovását nem igazolják, az illeték kiszabásával megbízott hivatal a jogügyleti illetéket teljes összegében tehát a választott bírósági ítélettől vagy egyezségtől lerótt illeték leszámítása nélkül, ezenfelül, ha jövedéki büntető eljárásnak helye nincsen azt a felemelt illetéket is, melyet a mulasztás miatt fizetni kell, kiszabja és beszedi.« A bíróságnak és a bírósági hivatalnokoknak kötelességévé tesz tehát ez a javaslat egy olyan dolgot, amely idáig kötelessége nem volt, amelyre nézve azonban a bírósági hivatalnokokat egyrészt a magas lelet jutalék csábítja és ingerli, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) másrészt pedig az a hátrány is kötelezi, amely az esetleges fegyelmi eljárással vagy pedig büntetésekkel, bírságokkal járna. (Halljuk ! bal felől.)