Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

66 552. országos ülés 191 érvényesüljön az állampolgárok javára.<< Nézzük, mik ezek a szempontok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja Hantos Elemér képviselő ur: »az egyik szempont az, hogy az állam a kisebb exisztencziákat, a kisebb vagyonokat, a kisebb pereket kímélje.« És itt jön egy lényeges pont, amelyet alá kell húzni, mert ennek a pontnak az igazolását kerestem az egész törvényjavaslatban, de mondhatom, nem találtam. Azt mondja az előadó ur : amit ezeknek elenged — t. a. a kisebb exisztencziáknak — azt a nagyobb vagyonokon az erősebb gazdasági egyedeken, a nagyobb pereken hozza be. Tehát felállítja azt a tételt, hogy a kisebb exisztencziáknak elenged és ezt a nagyobb pereken akarja behozni. A másik szempont TJsdig, amelyet Hantos Elemér képviselő ur felállít, az a szempont, hogy a pénzügyi közigazgatás kímélettel járjon el. Nézzünk szemébe ennek az indokolásnak, keressük a törvényjavaslat megfelelő rendelkezéseit és akkor azután megállapíthatjuk, hogy én mondok-e igazat, vagy Hantos Elemér képviselő ur, hogy vájjon az a kímélet érvényesül-e vagy pedig nem. Elsősorban a legkisebb exisztencziáknak a pőréivel akarok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt két dolgot kell megállapitani. Az első az, amikor az illető kis exisztenczia fizetőképes, a másik az, amikor nem fizetőképes, vagyis szegény. Általában ezzel a két kérdéssel kell foglalkoznom, ezt kell bonczkés alá vennem, beható vizsgálat tárgyává tennem. Már most azt mondja Hantos képviselő ur, hogy elengedés foglaltatik a kis exiszteneziák javára. Nem szorul magyarázatra, hogy a kis exiszteneziák pörei voltaképen azok, amelyek 40 korona értéken alul vannak ; 40 korona értékig, illetve a jövőben 50 korona értékig fognak tartozni a községi bíróság elé, illetve behozhatok fizetési meghagyásos eljárás utján a rendes királyi járásbíróságok elé. Már most a községi bíróságnál — maga a javaslat, maga az előadó ur is elismeri — aránylag nagy százalékos emelés történik. Nézzük már most a fizetési meghagyásos eljárásnak a bélyegét. Erről a 17. §. azt mondja : (Olvassa) : »Fizetési meghagyásos eljárásban a fizetési meghagyás utána 14. vagya 15. §.-ban megállapított illetékeknek fele jár. Á 14. §. Nézzük ennek folytán a fonalon továbbhaladva a 14. §.-t. Ez így rendelkezik (Olvassa) : »Az első bírósági ítéletek után, kivéve a 11. §.-ban, a 12. §. első bekezdésében s a 13. §. harmadik bekezdésében felsoroltakat, a per vagy az eljárás tárgyának értékéhez képest 100 K-ig két koronát kell bélyegekben leróni.« Tehát elsősorban nem rendelkezik a bagatell eljárásra tartozó kisebb perek illetékéről külön, hanem azt állapítja meg, hogy 100 K-ig általában két korona bélyegilletéket kell a határozat után leróni. A 17. §.-ban megállapított kezvezmény szerint fizetési meghagyásoknál ennek a fele jár, tehát meg kell állapitanom azt, hogy egy 40—50 K-ás fizetési meghagyásnál a határozati bélyeg 4 július 8-án, szerdán. 1 K, meg kell állapitanom továbbá, hogy a beadványi bélyeg a törvényjavaslat 1. §-a értelmében 100 K-ig 50 f., egy ilyen kis fizetési meghagyásos eljárásban tehát le kell róni 1 K 50 f. bélyeget. Már most méltóztassék ezt szembeállítani a jelenlegi helyzettel. A jelenlegi helyzet szerint ugyanilyen fizetési meghagyás beadványi és határozati illetéke 64 fillér. Hol van itt az elengedés ? 64 fillér áll szemben 1 K 50 fillérrel, 1 K 50 fillér az uj, 64 fillér a régi. És erre azt mondja a t. előadó ur, hogy a kis exisztencziákat védi a törvény, a kis exisztencziáknak elenged. Hát kérdezem, vájjon lehet-e egy törvényjavaslat tárgyalásánál ilyen tételeket belevetni a vitába, ilyen állításokat koczkáztatni ? Vájjon akkor nem hiányzik-e valami, vagy annak az előadónak a tájékozottsága vagy más egyéb, amire nem is akarok rámutatni. Itt csak azt kell feltételezni, hogy az előadó tájékozottsága hiányzik. Most már megyek tovább ugyanezen a fonálon. Az előadó ur ugy állítja elénk a dolgot, hogy ez a törvényjavaslat a szocziális igények kielégítésére alkalmas (olvassa) : »Ezek a szempontok azok, amelyek azt vezetik. A szocziális igazság követelményeivel számol tehát a javaslat és amellett a pénzügyminiszter ur ügyel arra, hogy kisebb, 100 koronán aluli pereknél ne emelkedjék túlságosan az illeték s aki ezt a javaslatot minden elfogultság nélkül bírálja, azt fogja találni, hogy ezentúl a 100 koronán aluli pereknél nemcsak nem emelkedik az illeték, hanem az esetek túlnyomó részében még csökkenni fog azáltal, hogy a közbenszóló határozatok illetéke, amely 100 koronán aluli pereknél eddig 2 koronát tett ki, ezentúl 1 koronára fog leszállani.* Ámde nem mondja meg a t. előadó ur, hogy igaz, hogy egyes esetekben 1 koronára száll le ez az illeték 2 koronáról, azonban az egy koronát többször szedik, olyan közbenső állomásokat állítanak fel, amelyeken ezelőtt nem kellett fizetni. Most ha valaha valaki végigmegy ezeken az apró pereken, mindenütt meg kell fizetni a vámot, mint valamikor a középkorban, hogy a vásárosok minden városban külön kellett, hogy vámot fizessenek, kövezet-vámot, utvámot, hidvámot, így jön most is a pergátló kifogás, az eljárás félbeszakítása, felfüggesztése stb., amelyeknél mindenütt tartja a kincstár a tányért, méltóztassék a kis per gazdájának egy koronát mindig odaadni a tányérba. Ábrahám Dezső : Pedig rosszul muzsikálnak. Csermák Ernő: A tányérozást még a czígánynál is megunja a publikum, pedig az élvezetre van szánva, nem pedig arra, mint a bélyegilleték, amely inkább talán a foghúzáshoz hasonlit egy kissé. T. ház ! Áttérek ennek a kérdésnek legérdekesebb részére, az úgynevezett szegényjogra. (Halljuk ! Halljuk !) Talán felesleges rámutatnom arra, hogy a szegem^ og ma minden állami berendezkedésben lényeges -kérdés, amelylyel úgyszólván minden állam, még a legkezdetlegesebb is nagy