Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-550
52 550. országos ülés 191b Julius 7-én, kedden. alatt az illeték kiszabásával megbízott hivatallal minden esetben közölni köteles«. Most jön, mire van jogosítva az a hivatal. Az a hivatal nem szabja ki az illetéket a hozzá beérkezett okiratok, illetőleg bírósági okmányok alapján, hanem indíthat az a bíróság egy nyomozó, egy inkvizitórius eljárást elsősorban abban a tekintetben, hogy volt-e arról az ügyről, amelyet a felek a választott bíróság utján eldöntötték, külön okirat és ha volt, vájjon az kellőleg fel van-e bélyegezve. Ha fel van bélyegezve, a kérdés el van intézve, ha nincs felbélyegezve, akkor azt az illető okiratot megleletezik és az illetőt a megfelelő birsaggal sújtják. Viszont ha nincs okirat, akkor az a bírói megállapítás, amely a választott bírói ítéletben foglaltatik, tekintetik a felek közötti okirati szabályozásnak és annak alapján rovatik ki az illeték ; a pénzügyi hatóság tehát tisztán inkvizíczióval és a felek zaklatásával jár el. Ezek olyan intézkedések, amelyek szerintem ma már nem helytállók és amelyeknek egy ilyen javaslatban benne foglaltatniuk nem volna szabad, A 9. fejezet az áru- és értéktőzsdék, valamint a termény- és gabonacsarnokok választott bíróságai előtti eljárásban a beadványok és jegyzőkönyvek illetékéről szól. A 73. §. a beadványokról és jegyzőkönyvekről beszél, a 74. §. pedig a határozati illetékekről. Eddig a tőzsdei eljárásban a peren kívüli eljárásra előirt bélyegilleték volt 100 K-áig 24, 100 K-án felül 72 fillér. A mostani intézkedés ettől eltér, amennyiben 100 K-áig 50, 100 K-án felül 1 K 50 fillér van előírva. Az átalány összeg tehát a régi illetékszabályok értelmében 48 fillér volt, a mostani javaslat szerint 1 K, ami az illeték lényeges felemelését jelenti. (Igaz Ugy van! balfelöl.) De jelenti nemcsak a beadványi illetéknél, hanem egyúttal a határozati illetéknél is, amennyiben eddig az illeték ép ugy, mint a választott bíróságnál 100 K-áig 1 K volt, 400 K-áig 2 K 50 fillér, 400 K-án felül pedig 5 K. Ebben a tekintetben a két bíróság ítéletei egyezőek voltak. Ezzel szemben a mostani javaslat megállapít hat értékfokozatot: 100 K-áig I K-át, 100-tól 400 K-áig 4 K-t, 400-tól 1000 K-áig 6 K-át, 1000 K-ától 5000 K-áig 8 K-át, 5000 K-án felül pedig 10 K-át. Ha már most az átlagot keressük, akkor az eddigi 2 K 14 fillér átlaggal szemben 5 K 80 fillér átlagot kapunk, tehát körülbelül 150%-kal magasabbat, mint eddig volt. Felkiáltások bal, elől: Hallatlan!) Most sem kaphatok egy kis szünetet ? Elnök: A képviselő urnak módjában van azokat az észrevételeket, amelyeket a még hátralévő szakaszokhoz tenni akar, a részletes tárgjralás során előadni. (Zaj és ellentmondások balfélől. A képviselő ur elismerheti azt, hogy előzékenységet gyakoroltam vele szemben, mikor minden figyelmeztetés nélkül módot adtam arra, hogy most, az általános vitánál, adja elő mindazt, ami tulajdonképen a részletes tárgyalásra tartozott volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj és ellentmondások bal/elől.) Ha a t. képviselő ur beszélni kíván, méltóztassék tovább folytatni. (Folytonos zaj. Hoszszantartó éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. (Folytonos taps és éljenzés a baloldalon. Felkiáltások : Szünetel!) Méltóztassék beszédét folytatni. (Folytonos taps és éljenzés a baloldalon.) Szmrecsányi György: Szünetet kérünk! (Elénk felkiáltások a baloldalon : Szünetet! Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne méltóztassék meggátolni a szónok urat beszédének folytatásában. (Zaj a báloldalon.) Springer Ferencz: T. képviselőház! Kétségtelen, hogy ha módomban állana az, hogy a többség t. tagjait a magam álláspontjának megnyerhessem, akkor talán kínálkoznék alkalma és lehetősége annak, hogy egyik-másik mondani valómat ne itt az általános vitánál terjeszszem elő, hanem a részletes vitánál kíséreljem meg a kapaczitálást. Minthogy azonban nekünk ebben a tekintetben nagyon szomorú tapasztalataink vannak (Felkiáltások a baloldalon : A minisler kiment !) és a közelmúlt vitáiból megállapítható, hogy a legobjektivebb érvelések, a legbehatóbb fejtegetések süket fülekre találtak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) ennek következtében én azt az utat, amelyet az elnök ur nekem ajánlott, a legnagyobb sajnálatomra nem követhetem. Nem követhetem még egy másik szempontból sem, mert akkor, amikor én ennek a javaslatnak az értékét meg akarom állapítani, az adott viszonyok között nem tehetek egyebet, minthogy végigmegyek ennek a javaslatnak minden intézkedésén, megállapítom a javaslat előnyeit és hátrányait — és méltóztatnak látni, hogy e tekintetben elfogulatlan voltam, mert ahol helyes intézkedéssel állottam szemben, azt elismertem; ha tehát én azt az utat választottam, amelyen haladok, tettem egyszerűen azért, hogy végig tárgyalván ennek a javaslatnak minden intézkedését és minden képzelhető vonatkozását, abba a helyzetbe jussak, hogy egy mérleget állithassak fel a magam számára, hogy ez a javaslat mit jelent magára a nemzetre, mit jelent magára az igazságszolgáltatásra és ebből a mérlegből vonjam le annak a konklúzióját, azt, hogy magamévá teszem-e azt a javaslatot, avagy sem. Én haladok azon az utón, amelyen elindultam és áttérek ennek a javaslatnak a X. fejezetére, amely az illetékmentességről beszél a szegénységi jog alapján. Ebben a tekintetben az illetékszabályok 85. tételének 12. pontja» és az 1881: XXVI. t.-cz. 14. §-a intézkedtek és a 75. §. első pontja körülbelül megfelel a régi jogszabályoknak. Nóvum a második pontban van. Az első pont épugy, mint a régi szabályok, megadják az illetékmentességet annak a félnek, aki hatósági hizonyitványnyal igazolja azt, hogy összes jövedelme nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám.
