Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

42 550. országos ülés l'Jlí Julius 7-én, kedden. tud akadályozni ferde és félszeg helyzeteket, hanem sajnálattal látjuk és tudjuk azt, hogy nálunk, Magyarországon az ilyen intézkedések nem alkalmasak a helyzet javítására. De kérdem én megint, kiknek vannak csirkepöreik, kik azok, akik ezeket az ügyeket legnagyobb mértékben folyamatba teszik. Megint csak a szegény ember, megint csak elsősorban a szegény embereket sújtja tehát ez a rendelkezés. Azt a szegény embert, aki, ha egyszer a szomszédja ellen dühbe gurul, ha neki panasza van, elmegy nem az 1 korona 50 fillér, hanem a 10 korona daczára is, mert azt mondja, hogy neki jussának kell lennie és ő a jussát nem engedi. Ez tehát nem jjanaczea, nem orvosság az ellen, amit a tisztelt előadó ur emiitett. Van egy uj intézkedése a polgári perrendtartásnak és ez az általános meghatalmazásnak a biróság előtt való bejelentése és ebben az irányban a javaslat megállapítja, hogy az ilyen általános meghatalmazást tartalmazó bejelentés után öt korona illeték rovandó le, de viszont egyúttal kimondja azt is, hogy minden egyes esetben, midőn az általános meghatalmazás alapján az illető ügyvéd annál a bíróságnál eljár, vagy minden egyes oly esetben,, midőn ő erről másolatot vesz, külön 1 K 50 fillér rovandó le az illető jegyzőkönyvön. Hiszen végeredményében ez ellen alig lehet kifogást emelni; én ezt akczeptábilis intézkedésnek tartom, mert mit szolgál ez az intézkedés ? Szolgálja a felek érdekét, különösen oly felek érdekét, akik bizonyos bíróságoknál tömegszámra tesznek pereket folyamatba, akiknek tehát érdekük az, hogy ne minden egyes esetben különkülön állitsanak ki meghatalmazásokat és ezáltal ne kerüljön az ügyvéd abba a kellemetlen helyzetbe, hogy meghatalmazás nélkül legyen kénytelen megjelenni a bíróságoknál, mert a fél nincs itt, vagy ezért el kelljen halasztani a tárgyalást. Ennek következtében én ezt a felek érdekében való intézkedésnek nézem és igy teljesen helyesnek és méltányosnak látom azt, hogy ezen bejelentés után külön illetéket szed az állam, valamint helyesnek látom azt is, hogyha emellett a meghatalmazás illetékét külön-külön szedi Nem látom azonban helyesnek, hanem egyszerűen helytelennek tartom a meghatalmazás illetékének felemelését és nem tartom helyesnek ennek kiterjesztését a bűntettre. Az V. fejezet az érték megállapításával, az illetékek alapjának meghatározásával foglalkozik. Ebben a tekintetben lényeges eltérés az itt kontemplált szabályozás és a régi törvényekben és szabályokon foglalt szabályozás között alig van. Ezek az intézkedések többé-kevésbbé fedik egymást. A javaslat ugyanis megállapítja azt, hogy az érték megállapításánál és az illeték meghatározásánál a kereseti értéket kell alapul venni. Megállapítja emellett azt, hogy a főkövetelés mellett a járulékok, a kamat, a gyümölcs külön illeték tárgyát nem képezi, azonban ha viszont ezek a járulékok, kamatok, gyümölcsök külön és önállóan érvényesíttetnek, akkor a dolog természete szerint azok után külön illeték jár, ugy amint eddig is járt. Ha pedig nem vagyonjogi igény érvényesíttetik és azzal vagyonjogi igény kapcsoltatik össze, akkor csak egyik illeték jár ós pedig az, amelyik nagyobb. A perköltségek tekintetében, amennyiben csak perköltség iránt történik intézkedés és ítélkezés, természetesen csak a perköltség összege az irányadó. Az igényperekre nézve és azonkívül az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránti perekben szintén megállapítja az illetékkiszabás alapjául szolgáló értéket. Az igénypereknél eddig az volt a helyzet, hogy az 1881 : XXVI. t.-czikk 8. §-a alapján rovatott ki az állandó illeték; volt azonban az ingatlan végrehajtás alá vonása esetében ebben az irányban ily intézkedés. Most megállapítja a javaslat azt, hogy ezekben a perekben is az érték meghatározásának alapjául szolgál a kereseti követelés. Ha pedig az igényelt ingóságok vagy a végrehajtás alá vett ingatlan értéke a követelésnél kisebb, abban az esetben az ingók értéke és illetve annak az ingatlannak értéke az irányadó. Ez oly intézkedés, amely teljesen jogos és megfelelő, azonban ennek daczára azt jelenti, hogy esetleg bizonyos ügyekben, bizonyos tételeknél a múlttal szemben lényeges értékemelkedés fog előfordulni. A 32. §. nem jíénzbeli követelésekről beszél, de amelyeknél az érték megbecsülhető. A polgári perrend kötelességévé teszi a felperesnek, hogy az értéket magában a keresetben állapítsa meg és jelölje meg; amennyiben jiedig ezt nem teszi, a legkésőbbi időpont erre nézve a per felvétel. Ennek daczára megeshetik, amint meg is esik számtalanszor, hogy a per folyama alatt az értékmegállapitás nem történik meg; ebben az esetben esetleg a biróság állapitja meg az értéket s erre az esetre kimondja ez a szakasz, hogy amennyiben a fél nem jelentette be az értéket s azt a biróság állapitja meg, a biróság által megállapított érték az irányadó az illeték mérvére nézve. Megállapítja ez a szakasz azt is, hogy a viszontkereseti értéket viszont az alperes tartozik megállapítani s amennyiben itt az érték mikénti megállapításáról van szó, egyúttal utal a polgári perrend 5., 6. és 7. §-aira, amely ezekben a szakaszokban foglalkozik a per tárgya értékének megállapításával. Ha pedig az érték még mindezen panaczeák mellett sem volna megállapítva vagy megállapítható, erre az esetre utal az illetékszabályok általános rendelkezéseire, s az érték azok szerint állapítandó meg. Ezek az intézkedések nagyfában fedik a múlt tör-