Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

550. országos älcs VJlí Julius 7-én, kedden 41 maga okiratát, amelyre alapítja igazságát, akkor neki le kell rónia a következő illetékeket: elsősorban le kell rónia három példány után a bélyegilletéket, miután két ahperese van; azután felveszik a jegyzőkönyvet, kiállítanak két példányt a jegyzőkönyvről és ugyancsak két példányt a mellékletről is s ezt szintén hozzácsatolják, (Zaj balfelöl.) le kell tehát rónia annak a szegény embernek — megjegyzem, hogy egy ezer koronás ügyről beszélek, minimális ügyet veszek — három koronát és azonkívül mellékleti bélyeg czimén háromszor 40 fillért, vagyis 1 K 20 fillért, ami összesen 4 K 20 fillér, — de ezt eddig is le kellett rónia, ez rendben van, ez a dologgal jár — a jövőben azonban ínég külön le kell rónia ezeken felül a másodlatok után ivenként két-két koronát, ami négy ív után 8 koronát jelent. (Zaj bálfelöl) Sághy Gyula: Több, mint a duplája! Springer Ferencz: Ez, mélyen t. minister ur, sem nem humánus, sem nem igazságos elbánás (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és én azt hiszem, hogy, ha felszólalásomnak semmi más eredménye nem lesz, csak az, hogy a minister ur ettől eláll, ezért is nagyon sokan hálásak lesznek, különösen a legszegényebb néposztályból. Ami a kiadmányi bélyeget illeti, ez a dolog természete szerint ugy áll, hogy a bíróságok minden kiadmányról egy-egy hivatalos példányt adnak ki és az illetékmentes. Minden további példány, amely kiadatik, illeték alá esik. Ez megfelel teljesen a múltnak és ebben a tekintetben semmi nóvum nincs. Ez az intézkedés szerintem helyes is, ép ugy, amint helyes a 27. §-nak az intézkedése, amely megállapítja, hogy a bíróság által beszerzett fordítások, okiratok, másolatok költsége, illetőleg illetéke azt a felet terheli, amelynek érdekében az okirat beszerzése történt. A 28. §-ban azonban ismét van egy intézkedés, amely többé-kevésbé kihívja maga ellen a kritikát. ÍTem lényeges dolog, de kicsiségekben nyilvánul meg tulajdonképen bizonyos dolgoknak karaktere. A 28. §. azt mondja (Halljuk! Halljuk! bal felől.), hogy azok után az okiratok után, amelyek a bíróságoknál mutattatnak be, elismervény állíttatik ki és ezek az elismervények bélyegmentesek. A szakasz következő pontja pedig azt mondja, hogy amennyiben ügyvédek egymásnak mutatnak be okiratokat — és ez az uj polgári perrend intézkedésén alapszik — abban az esetben ezekről az okiratokról elismervény állítandó ki és ez az elismervény egy koronás bélyeggel látandó el. Azt hiszem, ennek az intézkedésnek csakugyan nincs más tendencziája, csak pénzügyi. Mert ha én a bíróság előtt mutatom fel azt az okiratot, akkor ez a ténykedésem semmiféle költséggel nem jár. Mit tendál tehát a törvény azzal, hogy lehetőséget nyújt arra, sőt esetleg kötelességévé is teszi a feleknek azt, hogy az okiratokat egymással peren kívül, tárgyaláson KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. kivül a következő tárgyalásig közöljék; teszi ezt abból az egyszerű indokból, hogy eleje vétessék a per húzásának és a perhalasztásnak, nehogy az ellenfél a következő tárgyaláson azt mondhassa : hja, én erre az okiratra nyilatkozni nem tudok, ma.jd előbb megkérdezem a felet. Ennek következtében tehát épen igazságszolgáltatási érdekből, éppen az igazságszolgáltatásnak gyorsabbá tétele. szempontjából történik az, hogy a polgári perrendbe ez az intézkedés bevétetett. Ha tehát egy ilyen, tulajdonképen hivatalos érdeket szolgáló aktusról van szó, méltányos és helyes-e az, hogy ez, az aktus külön illetékezés tárgyát képezze ? Én a legnagyobb méltánytalanságnak tartom. De van ennek az intézkedésnek még egy folyománya, még egy folytatása, amely az 53. §-ban nyer kifejezést, amely t. i. megállapítja azt, hogy ennek az elismervénynek az illetékét ki tartozik fizetni. A törvényjavaslat egyszerűen megállapítja azt, — ez a reperálás is hiányos — hogy az ügyvédek ezért az illetékért egyetemlegesen felelősek, azonban sehol sincs kimondva az, hogy tulajdonképen ki felelős elsősorban. Megengedem, hogy erre nézve az általános illetékszabályok az irányadók és talán azt lehet megállapítani, hogy az a felelős elsősorban, aki az okiratot kiállította és aláirta. De ha én egy törvényt csinálok, amely törvényben megállapítom az illetékkötelesek személyét, sorrendjét és az egyetemlegességet is, akkor igazán semmi nehézség nincs abban, hogy ugyanitt, ennél a pontnál kimondjuk azt is, hogy az illetékért felelős elsősorban az az ügyvéd, aki az okiratról szóló elismervényt kiállította. Azt hiszem, ennek reparálása semmiféle nehézségbe nem ütközik és a javaslat 53. §-ába egész szépen és nyugodtan beilleszthető lesz. A következő, 29. § a meghatalmazásról szól és a meghatalmazások tekintetében két módosítást foglal magában. Az egyik módosítás az illeték mérvére vonatkozik, a másik a meghatalmazások milyenségére, amelyek illeték alá esnek. A meghatalmazások illetéke eddig 1 koronában volt megállapítva, kivéve azt az esetet, ha jutalékdij is foglaltatott magában a meghatalmazásban, mely esetben a II. fokozat szerinti bélyeg volt lerovandó. Ezt fentartja a javaslat mostani intézkedése is, ez helyes; de viszont a múltban a büntető ügyekben kiállított meghatalmazások bélyegmentesek voltak, ezek tekintetében j)edig most ez a szakasz megállapítja a bélyegkötelezettséget és — mint az előadó úrtól hallottuk — ennek az inditó oka épen a csirkepöröknek és kofa-pöröknek megakadályozása. Kérem, ez igazán nevetséges; mert hiszen végeredményben ha mi 1 korona 50 fillérből Magyarországon megtudnók akadályozni a perlési viszketeget, akkor én a magam részéről a legmelegebben pártolnék ilyen irányban minden intézkedést, amely 1 korona 50 fillérrel meg 6