Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

40 550. országos ülés lUVi Julius 7-éu, kedden. jában megállapított értékfokozattal, egyéb bírói eljárásokban hozott végzések ellen beadott felfolyamodásoknál és jogorvoslatoknál pedig megállapítja azt az értékfokozatot, amely meg van állapítva az 1. §. 1. b) pontjában. . Ami illeti az illeték mérvét ezekben az ügyekben, felfolyamodásoknál kétszerese az 1. §. 1. a) pontjában megállapitott}illetéknek. Ennek következtében az illetők 100 K-ig 2 K

; 100 K-n tul 400 K-ig 4 K és igy tovább emelkedik 200.000 K-n tul 28 K-ra, ellenben az egyéb birói eljárásokban megállapított illeték a két első fokra nézve megtartja a 2 és 4 K-t, ellenben 1000 K-n tul 5000 K-ig az illetéket 50 fillérrel, 5000 K-n tul pedig további 50 fillérrel emeli, ugy hogy 5 K lesz az illeték. Ha már most keressük, hogy hogy aránylik ez a dolog a múlthoz, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek után a határozatok után a múltban szintén két különböző illetékfokozat szerint járt az illeték. Más illeték járt a közönséges felfolyamodások után és más a közbenszóló határozatok elleni felebbvitel után; az előbbiek illetéke 2 és 4 K, az utóbbiaké ugyanannyi volt, mint a határozati illeték, tehát 2 és 5 K. Ha már most a felfolyamodásoknál veszszük a régi illeték mérvét, amely volt 2 és 4 K, akkor megállapíthatjuk, hogy ennek átalánya 3 K; ezzel szemben a mostani értékfokozat szerinti illeték mellett az átalány 5 K 06 fül., az emelkedés tehát 2 K 06 fill. Ez áll a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban. Egyéb birói eljárásokban a differenczia 3 K és 3 K 75 fill. között van, tehát a különbség csak 75 fill., vagyis az emelkedés 25°/o. Most intézkedik ugyanez a szakasz a felső bírósági határozatok ellen benyújtott felfolyamodásokról, valamint a szakasz első bekezdésében emiitett felebezések folytán hozott ítéletek ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmekről. És ezek tekintetében megállapítja azt, hogy a polgári perrendtartás által szabályozott ügyekben ennek a szakasznak I. pontja alkalmazandó, ellenben egyéb ügyekben a II. pont alkalmazandó. A 24. §. foglalkozik a felebbviteli beadványok első példányának második ivével és a másod- és harmadpéldányok bélyegével. Ez a szakasz megegyezik tulajdonképen a negyedik szakaszszal. Szerintem, miután a beadványok első példányának második ivére, továbbá a másod- és harmadpéldányokra ott genraliter van megállapítva a szabály, innen egész nyugodtan kimaradhatott volna, miután az illeték mérve is megvan ott állapítva kot fokozatban, t. i. 100 K-án alul és 100 K-án fölül. Ennek következtében ez a szakasz tulajdonképen felesleges. A IV. fejezet egyéb iratoknak az illetékével foglalkozik; foglalkozik a kiadványokkal, a bíróság által hivatalból beszerzett másolatokkal és egyéb okiratokkal, az okiratok felmutatásával, a meghatalmazásokkal, az általános meghatalmazásokkal: ezek azok az egyéb okiratok, amelyek ezen fejezetben szabályozást nyernek. Ami már most 25. §-t illeti, ott kétféle iratról van szó; elsősorban olyan iratokról, amelyeket a bíróság készít az illető fél helyett, amelyet tehát a félnek kellett volna benyújtani, de nem nyújtotta be kellő példányszámban, ennek következtében a bíróság ezeket a nem kellő számban benyújtott példányokat pótolja és a szakasz egész természetesen és helyesen megállapítja, hogy ezen pótolt példányok után ugyanaz az illeték jár és rovandó le, mint amely járt volna, ha a fél kellő számú példányokat nyújt be. Ugyanez az intézkedés foglaltatik a szakasz második pontjában, hogyha a fél a javaslat 5. §-ában megállapított jogával élve szóbeli előterjesztést tesz és a bíróság a szóbeli előterjesztésnek, a jegyzőkönyvnek másod és többi példányát kiállítja, mellékletekkel együtt, abból a czélból, hogy ezt az ellenféllel közölje, esetleg azt ezzel idézze — ott meg van állapítva, hogy az ilyen másolatok után az illeték épugy lerovandó, mintha beadták volna. Van azonban ebben a szakaszban egy nóvum, amely szerintem részben szerencsétlen és én nem hiszem., hogy a minister ur ezt a nóvumot fentartsa épen a szegényebb jogkereső közönség érdekében. T. i. az van itt, hogy minden másolat után, amelyet a bíróság állit ki ezekből az iratokból, amiket én mondtam, ivenként 2 K elkészítési illeték jár. En akczeptálom és helyesnek mondom ezen illetékek beszedését ott, ahol a fél maga írásbeli beadványt adott be, azonban beadványa a törvénynek meg nem felelő és ezt a bíróságnak kellett pótolni. Ott elfogadom, nem teszek ellene észrevételt, hogyha ő a törvényt vagy nem tudva, vagy negligálva ebbeli kötelességének nem tett eleget és ha a bíróságot felesleges munkával terhelte; ám viselje ennek a következményét. Azonban méltóztassék tekintetbe venni, kik élnek a törvénynek azon jogával, hogy megjelennek a bíró előtt és szóval adják elő panaszaikat? Nemde a legszegényebb nép sorából kikerülő emberek ? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azok, akiknek nem jut költség arra, hogy ügyvédi képviseletet vegyenek igénybe, azok, akiknek ügyei az ügyvédi képviselet költségeit el sem birják és most mi azokat, akik a törvénynek ezen jogával élnek, sújtsuk azzal, hogy nemcsak azt a törvényes illetéket kell nekik megfizetniök, amely minden j>erbeli cselekmény után mindenkivel szemben jár, hanem azt akarjuk, hogy fizessenek a jegyzőkönyvi másolatok és mellékletek után is ivenként két koronát. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) Hát kérem, én nem akarok túlzásba menni, én csak azt mondom, hogyha pl. annak a szegény embernek két alperese van és elmegy a bírósághoz ós perli a maga igazát, becsatolja a