Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

55<>. országos ülés 1914 Julius 7-én kedden. :Yi esetet, melyek többé-kevésbbé már az előzőkben tisztázva voltak. Első pontként megállapítja a kir. közjegyzői okiratok alapján elrendelt végrehajtást, hol ugyancsak az ítéleti illetéket állapítja meg lerovandónak. Erről, mint méltóztatik tudni, már volt szó az 1. §. második pontjában, hol ugyancsak kivették a közjegyzői okiratok alapján elrendelt végrehajtások első példányának első ivét, amelyre vonatkozólag a javaslat azt mondja, hogy az nem az 1. b), hanem az 1. a) tételben megállapított értékfokozat szerint bélyegzendő fel. A második katogória, melyet még idevon a törvényjavaslat, a váltó, a kereskedelmi utalvány, a kötelezőjegy és csekk alapján indított eljárásában hozott fizetési vagy biztosítási meghagyás. A harmadik katogória a végrehajtás megszüntetése, korlátozása, felfüggesztése avagy az ingatlan végrehajtása alá vonásának megszüntetése iránt indított perekben hozott Ítéletek és a negyedik kategória az igényper. Az első és második katogória még eddig, a javaslatnak ebben a részében külön tárgyalás tárgyát nem képezte, hanem már a 11. §-nál voltam bátor rámutatni, hogy az ezen szakasz 3. és 4. pontjában megállapított kategóriájú perek kivonattak a közbenszólő határozatoknak kategóriájából, miután az 1894 : XXVI. 8. §-a értelmében ezek a perek, a végrehajtási, megszüntetési, korlátozási, felfüggesztési és igényperek eddig a közbenszóló határozatokhoz tartoztak és az olcsóbb ítéleti díjtétellel voltak megterhelve. Ezek onnan kivétettek és ugyancsak magasabb Ítéleti illetékkel rovattak meg, mint a múltban. A 17. §. a fizetéses meghagyásos eljárásban szükséges illetékeket állapítja meg. A fizetéses meghagyásos eljárást az 1893: XVIII, t.-cz. honosította meg a mi perrendtartásunkban. Addig ezt a járásbirósági ügyeknél nem ismertük; váltóügyekben megvolt, hanem a polgári eljárásban ez a törvény honosította meg. Az 1893: XVIII. t.-cz. alapján csodálatos módon megalkották az 1894 : XXVI. t.-czikket, melylyel szabályozták a sommás eljárás folytán a törvénykezési illetéket és ugyanakkor ebben az 1894. évi XXVI. t.-czikkben a fizetési meghagyásról szóló illetéket nem rendezték, hanem erre vonatkozólag a pénzügyminister úr az igazságügyminister úrral egyetéríőleg 38.708/94. igazságügyministeri és illetőleg 73.975/94. pénzügyministeri szám alatt rendeletet adott ki, melyben szabályozták a fizetési meghagyásos eljárásban - való bélyegkötelezettséget. Ebbe a törvénybe belefoglalták a fizetési meghagyások alapján kirovandó illetéket is, ez tehát bizonyos haladást jelent, amennyiben olyan téren, mely eddig csak rendeletileg volt szabályozva, törvényhozási intézkedés történt. ',, Azonban ha összehasonlítjuk a javaslatot a múlttal, a rendeletben megállapított rendelkezésekkel, megállapíthatjuk, hogy nagymérvű emelkedéssel állunk szemben. Nagymértékű az emelkedés „az egész vonalon, mert a pénzügyministeri rendelet értelmében a fizetési meghagyásoknál — és itt nem a beadványbélyegről beszélek, mert ez épen olyan volt a régi ministeri rendelet szerint is, mint az egyéb beadványokra vonatkozó bélyeg, itt csak arról az illetékről beszélek, mely a fizetési meghagyás után quasi mint határozati illeték volt lerovandó — mondom, a fizetési meghagyásoknál az illeték 100 K-ig 40 fillér volt. 100—200 K-ig 1 K, 200—500 K-ig 2 K, 500—1000 K-ig 3 K. A fokozat azért van csupán 1000 K-ig megállapítva, minthogy a járásbíróságoknál csak 1000 K-ig volt folyamatba tehető az eljárás fizetési meghagyásos ügyekben. Ezzel szemben a törvényjavaslat 17. §-a megállapítja, hogy a fizetési meghagyás után az ítéleti illetéknek a fele jár. Az előbb voltam bátor kimutatni az ítéleti illeték óriási emelkedését, szemben tehát az 1—2—3 K-ás tételekkel itt vannak a 14—15. §. tételei, amelyek mind horribilis emelkedésről tesznek tanúbizonyságot. Ha tehát 1000 K-ig 6 K az illeték, a régi 3 K-val szemben a plus illeték 3 K, ami. egy 1000 K-ás perben az. illetéknek 100°/o-os emelkedését jelenti: De itt még egy dologra vagyok bátor a minister urnak, de az előadó urnak is a figyelmét felhívni. A fizetési meghagyás bele van foglalva ebbe a javaslatba. Az életbeléptetési intézkedésekben azonban, ott, ahol intézkedés történik arra nézve, hogy az eddigi törvényes intézkedések melyike helyeztetik hatályon kivül, arról a pénzügyministeri rendeletről, amely a fizetési meghagyások kapcsán 1894-ben kiadatott, abszolúte semmiféle említés nem tétetik. Már pedig szerintem, ha azt kontempláljuk, hogy ezzel a javaslattal intézzük el a fizetési meghagyások ügyét is, akkor legalább is ezt a hiányt ott pótolnunk kell.. A 18. §. egy specziális kérdésben állapítja meg az ítéleti illetéket, t. i. megállapítja arra az esetre, ha a per tárgyát oly ingatlan képezi, amelynek értéke 100 K-nál nagyobb és az ingatlan tulajdonjogának, haszonélvezetének, vagy használati jogának megítéléséről van szó és a követelés nem alapszik sem örökösödésen, sem végrendeleten, sem szerződésen. Erre az esetre a 18. §. megállapítja azt a specziális intézkedést, hogy ebben az esetben az érték után 4'3°/o fizetendő, ami megfelel a vagyonátruházási illetéknek ; viszont azonban megállapítja azt is a szakasz, hogy ebben az esetben, ha az ítélet után a 4'3% lerovatott, külön vagyonátruházási illeték nem jár. Elő fog fordulni ez az eset pl. elbirtoklásoknál igen gyakran. Én a magam részéről ezt az intézkedést teljesen helyesnek és jogszerűnek látom, mert tulajdonkép nem foglaltatik abban más, mint hogy azt az eljárást és azt a törvényes szabályt,