Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

38 550. országos ülés 1 lí Julius 7-én, kedden. amely a vagyonátruházásokra nézve fennáll, erre az esetre is kiterjeszti. A 19. §. megállapítja, hogy mely ítéletek illetékmentesek és kimondja, hogy mindazok a birói határozatok, amelyek a 12 —18. §-ban megállapítva és felsorolva nincsenek és mindazok, amelyek esetleg egyéb törvényes intézkedéseknél fogva illetékmentesek, illetékmenteseknek tekintendők; ide sorozza illetékmenteseknek még azokat az Ítéleteket, amelyeket a bíróság az ítélet kiegészítése tárgyában hoz, ha az erre irányuló kérelemnek helyt ad. Már az előbb voltam bátor reámutatni arra, hogy ha elutasittatik a kérelem, akkor illeték alá esik, ha azonban helyt adnak neki, akkor illetékmentes. A 20. és 21. §-ok a bírói egyesség illetékével foglalkoznak. Itt van egyúttal megvalósítva az az elv, amelyről beszédem elején megemlékeztem, hogy t. i. a birói egyességeknél is, a múlttól eltérőleg, nem az egyesség tárgya képezi az illeték alapját, hanem a per és illetőleg az eljárás tárgya. Amíg a múltban az illetéket csak azon összeg után tartoztam leróni, amely összegre nézve az egyesség létrejött, .addig ezen törvényes intézkedésnél fogva, bármilyen összegre történik is az egyezkedés, a per tárgyának pénzösszege után kell az illetékfokozatok szerint megállapított illetéket leróni. Ennek a szakasznak van itt azután még egy igen lényeges ós fontos intézkedése, (Halljuk! Halljuk! balfelöl. ) amely ugyancsak a múlttal szemben a helyzet rosszabbodását jelenti, amennyiben eddig (olvassa): »ha az alperes a kereseti követelést egészben vagy részben elismeri, valamint ha a felperes követeléséről egészben vagy részben lemond«, illetékezésnek tárgyát nem képezte. A jövőben pedig ezek az elismerő vagy lemondó nyilatkozatok külön illetékezés tárgyát képezik, ami a múlttal szemben ujabb visszaesést vagy hátrányt jelent. A felebbviteli bíróság előtt kötött egyezség után a javaslat szerint nem jár illeték abban az esetben, ha az első biróság Ítélete után az illetéket bélyegben kellett leróni; már az elsőbirósági fórumon le lévén róva az illeték, a másodfokú fórumon kötött egyezség illetékezés tárgyát nem képezi. Ha azonban a felebbviteli biróság előtt kötött egyezség után készpénzbeli illeték fizetendő, akkor ugyanannyi illeték jár, mint amennyit a per vagy az eljárás tárgyának megfelelő itélet után kellene leróni. Itt tehát egy igen fontos intézkedésről van szó. Ha a felebbviteli biróság előtt történik egyezkedés, akkor nem az ítéleti bélyeg értékének a fele jár, hanem meg kell fizetni az egész illetéket, ami különben megint megtalálja a maga indokoltságát és jogosultságát. Mert az első fokon már itélet hozatott, ennek következtében egy birói aktus befejeztetett, ezzel tehát indokolva van, hogy a második fokon kötött egyezség után nem egyezségi, hanem ítéleti illeték rovassék le. Ez különben megegyezik az 1894: XXVI. t.-cz. 25. §-ával. Ami a lemondások és az elismerések utáni illetékeket illeti, a régi szabályok értelmében, különösen az illetékszabályok 28. §-a szerint az elállás után, ha külön okiratba foglaltatott, 1 korona illetéket kellett fizetni; ha azonban az elállás, a lemondás vagy elismerés a biróság előtt történt, akkor ez jegyzőkönyvbe vétetett és külön illetékezés tárgyát nem képezte. A 21. §. megállajiitja az illeték mérvét azon ügyekben, ahol az egyezségi kísérletre való idézés történik, ahol idézés folytán jött létre az egyezség. Ez ügyekben a negyedrésze jár azon illetéknek, amely az eljárás vagy per tárgya szerint a határozati illeték czimén fizetendő. Már most itt a múlttal szemben ugyancsak reá kell mutatnom egy intézkedésre, amely a helyzetet lényegesen rontani fogja az egyezségek kötésénél. (Halljuk! Halljuk!) Az 1894: XXVI. t.-cz. 27. §-a t. i. megállapította azt, hogy amennyiben a felek birói egyezséget kötnek és a birói egyezség kötése alkalmával arról az ügyletről, amelyre nézve az egyezséget kötik, okiratot mutatnak be, mely fel van bélyegezve, ennek az okiratnak a bélyege az egyezségi illetékbe beszámittatik. Ez az intézkedés ebből a törvényjavaslatból kimaradt. Ennek következtében tehát ez is közvetve illetékemelést, illetőleg adótöbbletet jelent. (Helyeslések balfelöl.) De reá kell mutatnom e két szakasznál még egy körülményre és ez az, hogy a fejezet általában megállapítja a birói határozatnak, a birói egyezségnek illetékmérvét. Már most törvényalkotási szempontból indokolt és helyes iett volna, hogy ez alá a, fejezet alá vonjuk mindazt, ami idetartozik. És csodálatos dolog, azt tapasztaljuk, hogy a csődeljárás folyamán létesült kényszeregyezség dolgában nem itt történik intézkedés, ahova ez való volna, hanem történik a vegyes intézkedéseknél, a 81. §-ban, amely megállapítja, hogy a kényszeregyezségek után ugyanaz az illeték jár, mint a 21. §-ban elő van írva. Ha már most veszem azt, hogy a csődre vonatkozólag nemcsak az egyezségi illeték tekintetében van ebben a javaslatban intézkedés, hanem a 41. §-ban külön intézkedés van a felszámolási jegyzőkönyvre, a 45. §-ban külön intézkedés van az egyéb jegyzőkönyvi bélyegekre, s ugyancsak a 50. §-ban kónyszeregyezség esetében a kiszabás módjára, az 55. §-ban arra, hogy kit terhel a kényszeregyezség után fizetendő illeték, tehát ezek az intézkedések mind az illető fejezetnek illető czime alatt vannak elhelyezve: akkor érthetetlen előttem az, hogy épen a kényszeregyezségi illeték mérve miért nincs ugyancsak ezen szakasz alá vonva, mikor ezt egészen szépen be lehetett volna magába a 21. §-ba illeszteni. Már most tessék elképzelni, hogy valaki kezébe veszi a majdani törvényt és keresni fog