Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-556
354 556. országos ülés 1914- Julius 16-áti, csütörtökön. talán rövidebb ideig is fognak azok tartani. Mert újra csak az fog bekövetkezni, hogy a perek talán még hosszabbak lesznek és azok ismét horribilis költségeket fognak felemészteni. Azt is kifogásolom, megint a szegény nép és a szegény kisbirtokos osztály szempontjából, amely jogai biztositása érdekében úgyszólván kénytelen igénybevenni a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási pereket, amely pereknek tárgya igen sokszor nem áll arányban a költségeknek még csak egy részével sem, hogy itt ismét egy állandó, nagy, majdnem 1000 koronányi érték után járó bélyegilleték van behozva. Nem akarom a t. háznak szives türelmét tovább igénybevenni, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) de általános közgazdasági szempontból óhajtok még néhány szót mondani. Künn az összes földmivelő nép úgyszólván már megszokta azt, hogy per esetében jegyzőkönyvileg vétessék fel a panasza és most ezek a jegyzőkönyvek szintén fokozatos bélyegilleték alá vannak vetve. Miután én ezt a funkcziót nem tartom olyan nehéznek a biróság részéről, hogy itt is fokozatos illeték hozassék be, ezt a rendelkezést én sérelmesnek tartom a jogkereső közönségre nézve. Különben pedig végzem beszédemet és kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot azért sem fogadom el, mert az nemcsak, hogy igazságtalan, hanem az által nagy és állandó teherrel lenne sújtva a mi közönségünk, s azért én óhajtanám, hogy a pénzügyminister ur ezt a törvényjavaslatot tovább ne is tárgyaltatná, hanem levenné a napirendről (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző: Holló Lajos! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Utána ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. ház ! Amikor a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat általános tárgyalása befejezésének küszöbén felszólalok, sajnálom, hogy a t. pénzügyminister úrhoz szerencsém nincs, mert hiszen felszólalásra tisztán és kizárólag a pénzügyminister urnak tegnapi beszéde késztet. Bevallom őszintén, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szakszempontból azok után, amiket t. képviselőtársaim az általános vita során előadni szívesek voltak, én részletesen foglalkozni nem kivánok. Mert habár én nem is osztom a t. ministerelnök urnak közbeszólása formájában tett azt a 'megjegyzését, hogy ő nem érti ezt a kérdést, tehát nem is beszélhet hozzá, .mert ez lehet irányadó szempont a t. túloldal tagjaira nézve, akik bizalmi kérdés formájában kezelik talán ezt a kérdést is s megelégedtek azzal, hogy az ő álláspontjukat a két szakminister ur kifejtette : reánk ellenzékre, még az ellenzék olyan tagjaira is, akik az illetékügyi kérdésekkel exasse nem is foglalkoztak, de mégis bizonyos mértékű közgazdasági és pénzügypolitikai ismereteik vannak, ezekre is az a köteles' ség hárul, hogy, ha egy ilyen törvényjavaslattal állunk szemben, amely épen a misera plebs contribuensnek, a legszélesebb adózó rétegeknek egy ujabb súlyos megadóztatását jelenti, akkor azzal szemben a magunk álláspontját kifejtsük. S akkor igenis nem vezet bennünket semmiféle obstrukcziós szándék, hanem kötelességet teljesitünk, (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor felemeljük ezen rejtett, de határozott adóemelés ellen a magunk tiltakozó szavát. (Helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) A t. pénzügyminister ur tegnapi beszédében, amelyben ő nála szokatlan optimizmus csillan elő, azt mondotta, hogy az állam jelenlegi pénzügypolitikai helyzetében teljes lehetetlenség tőle azt kivánni, hogy könnyítéseket tegyen oly illetékek és adónemek terén, a melyek az államháztartásnak eddig tetemes jövedelmi ágazatát képezték. Ezt a pénzügyminister úrtól senkisem kívánta. De hogyha szükség van, a mint épen a többség által megszavazott horribilis katonai költségek szaporodása folytán tényleg szükség van, a bevételi források emelésére, csodálom, hogy a t. pénzügyminister urnak a szeme tisztán és kizárólag csak a törvénykezési illetékek nagyon is szűk mezején akadt meg, és nem keres oly tágabb és mélyebbreható pénzforrásokat, a melyek az államháztartás jövedelmét tetemesebben növelnék. Engedje meg a t. ház, hogy egy pár ily forrásra rámutassak. Ausztriában, a melynek a törvényeit mi készséggel szoktuk utánozni, csak az elmúlt évben hoztak- egy ilyen törvényt az osztálysorsjátékról, amely Ausztriában az első évben az eddigi számadások szerint 9 millió korona tiszta jövedelmet eredményezett. (Mozgás.) Ugy tudom, hogy az osztálysorsjáték szabadalma lejáróban van és én épen azért a legnagyobb készséggel ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe ezt a nagy jövedelmi forrást, amely az osztálysorsjáték szabadalmának kifolyásaként eddig egy magánrészvénytársaságnak adott tetemes és bő jövedelmet, az állampénztárnak pedig egy igen elenyésző csekély jövedelmet. És remélem, hogyha a pénzügyminister ur szorgos szeme meglátja a közönséges beadványok 20—30 filléres és 1 koronás bélyegjegyeit, akkor nem fog elzárkózni az elől, hogy az osztálysorsjáték szabadalmának lejártakor e szabadalom semmi körülmények közt meg ne ujittassék, hanem az állami jövedelmek fokozása czéljából hasonló törvényjavaslat nyujtassék be, mint Ausztriában és akkor én a magam részéről ebből sokkal nagyobb és sokkal bővebb jövedelmet remélek elérhetni, mint a bélyegjegyek és illetékek felemeléséből. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) És ezt bizonyos mértékig joggal is remélhetjük, mert hiszen a ministerelnök ur épen a legközelebbi napokban egy franczia újság hasábj aiban tiltakozott az ellen (Halljuk ! Halljuk! I a bal- és a szélsöbaloldalon.) mint hogyha a jelenlegi
