Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

lí július 15-én, szerdán. 346 555. országos ülés 19. a ligában, stb. az állami hivatalnokok a legmagasabb állásokat töltik be. Kinek kivánt tulaj donképen a t. belügyminister ur a kedvében járni ezzel az intézkedésével, amelyhez hasonló példát egyáltalán nem tudok. Az államrezon talán mégis az, hogy az államhatalom képviselői végezzék az egyesületekben is szabad idejük alatt azt a munkát, amelyet szívesen vállalnak. Világosságot szeretnék deríteni arra, mi igaz abból, hogy Izabella íőherczegnő avatkozott bele ebbe a dologba, aki tudtommal sem nem tagja, sem nem gyámolitója a gyermekszanatórium mozgalomnak, mert annak érdekében eddig még semmit sem tett ? A gyermekszanatórium-egyesület egyáltalán nem szolgált rá arra, hogy elvonassék tőle annak a férfiúnak közreműködése, akinek értékes egyéniségét és önzetlen munkáját ezen a téren elismerik a haza határain tul is és aki Széll Kálmánnak első munkatársa volt a gyermekvédelmi törvények megal Íratásában. Mindezeknél fogva, mint a gyermekszanatórium-mozgalom első kezdeményezője, a 30.000 tagnak is képviseletében arra kérem a t. belügyminister urat, másitsá meg határozatát, amelyet — tudom — nem is a szive szerint hozott meg és ne vonja el a közóhaj ellenére Bosnyák Zoltán közreműködését a gyermekszanatórium mozgalomtól . Interpelláczióm a következő (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Milyen czélt kivánt a t. belügyminister ur szolgálni, amikor nem engedte meg Bosnyák Zoltánnak, a magyar állami gyermekvédelem elős munkásának, hogy a társadalmi gyermekvédelem egyik legtekintélyesebb egyesületében, a 30.000 taggal biró Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesületben az ügyvezető elnöki állást, amelyre egyhangúlag megválasztatott, elfogadhassa ?« Elnök : A belügyminister ur kivan válaszolni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelől.) Sándor János belügyminister: T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy a hozzám intézett interpelláezióra válaszolhassak. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Mindenekelőtt a magam részéről is csak a legnagyobb örömmel és elismeréssel nyilatkozhatom arról, hogy az állami gyermekvédelem mellett ilyen egyesületek is vannak, mint a Zsófia Országos Szanatórium Egyesület, amelyek ugyanazt a czélt szolgálják és amelyek elősegitik az állam tisztviselőinek ezen a téren való munkálkodását. Elismeréssel, köszönettel és hálával kell megemlékeznünk az egyesület körében tömörülteknek müdéséről, akik rövid idő alatt olyan tekintélyes vagyont tudtak ennek az egyesületnek a részére összegyűjteni, hogy mindnyájan a legszebb reményekkel nézhetünk elébe annak, hogy az egyesület az általa megszerzett anyagi eszközök segítségével most már valóban czéljainak megfelelő nagy és eredményes munkálkodást fog tudni kifejteni, . És amilyen örömet okoz mindnyájunknak ezen egyesület gyors és hatalmas fejlődése, annál inkább kell sajnálnunk azt, hogy az egyesületnek legutóbb lefolyt közgyűlésén bizonyos diszharmónia nyilvánult meg az eddig oly szép egyetértésben együtt működött egyének között. Méltóztassék azonban megengedni t. ház, hogy én a magam részéről ne menjek bele az egylet ezen belügyeinek kutatásába és taglalásába ; (Helyeslés jobbjelől.) utóvégre az nem rám tartozik, hogy az egyesület kebelében vannak-e ellentétek. Remélem, hogy ezek az ellentétek mielőbb ki fognak egyenlittetni és azok a férfiak, akik eddig együtt működtek és megteremtették ezt az alapot, most rá fognak állni erre az alapra és egyetértésben fognak tovább működni annak a szép és nagy czélnak az érdekében. (Helyeslés jobbjelől.) A kérdésnek csak azzal a részletével kivánok most foglalkozni, amely az én működési, körömet érinti és ebben a tekintetben nyílt és határozott választ adok az igen tisztelt kéjwiselő urnak arra a kérdésére, hogy mi részem van nekem abban, hogy Bosnyák ministeri tanácsos ur nem vállalta ott az elnöki tisztet és ha részem van abban, miért tettem ezt. Igenis van részem ebben és vállalom érte a teljes felelősséget. (Helyeslés jobbjelől.) Senkinek a rábeszélésére, senkinek a felhívására, hanem a saját magam meggyőződéséből mondtam ki és beszéltem meg Bosnyák ministeri tanácsos úrral azt, hogy a magam részéről igenis összeférhetlenséget látok abban, hogy ugyanaz, aki egy ministeriumban hivatva van egy nagy ügynek szolgálatát, ellenőrzését vezetni, ügyvezető-elnöki tisztet töltsön be, az ezen resszort alá tartozó egyik egyesületben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A Zsófia-Szanatórium-Egyesület az állam részéről nagymérvű segélyeket élvez. Körülbelül 500.000 koronára megy tőkében az az összeg, amelyet ez az egyesület évenkinti 40—50.000 koronás részletekben az államtól segélyképpen kap. Ennek ellenében az egyesület természetesen felajánlotta és az állam joggal el is várhatja azt az egyesülettől, hogy az egyesület teljesíteni fogja azon szép és nagy feladatokat, amelyeket vállalt és segitő munkása lesz az államnak a gyermekvédelem terén. De bármennyire bizunk is az egyesület élén álló férfiaknak ezirányu munkálkodásában, mégis bizonyos irányító, ha szabad ugy mondanom, ellenőrző feladata marad a ministeriumnak is" (Helyeslés jobbfelSl) hogy meggyőződjék róla, vájjon ezt a működést az egyesület csakugyan ugy teljesiti-e, amint az alapszabályokban elő van írva és hogy ez megegyezik-e az állami gyermekvédelem irányával és czéljaival. (Helyeslés jobbjelől.) Ebben a tekintetben a felügyeletet s az ellenőrzést a ministeriumnak az az osztálya van hivatva teljesíteni, amelynek az élére Bosnyák ministeri tanácsos urat állítottam. Bocsánatot kérek, én abban inkompatibilitást látok (Helyeslés a jobboldalon) és azt hiszem, hogy abban min-