Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
555. országos ülés I91k Julius 15-én, szerdán. 347 denki meg fog engem erősíteni, mert az mégis csak furcsa voln , hogy az, aki mint ügyvezetőelnök aláírja az egyesületnek kéréseit, előterjesztéseit, jelentéseit, számadásait és azokat beküldi a ministeriumhoz, az legyen másnap a ministeriumban ezeknek a legfelsőbb intézője és ő kérje számon, vizsgálja felül és ellenőrizze ezeket. (Helyeslés jobbfélől.) Hogy én teljes mértékben méltányolom Bosnyák ministeri tanácsos urnak tehetségét, képességeit és a gyermekvédelem ügyében tett szolgálatait, azt megmutattam akkor, amidőn Bosnyák ministeri tanácsos urat újból ezeknek az ügyeknek az élére állítottam. (Igaz! ügy van! jobbfelőli Óvári Ferencz: Igaz! Sándor János belügyminister: Ezért is vállalom a felelősséget bárkivel szemben, de viszont vállalom a felelősségét abban is, hogy én Bosnyák ministeri tanácsos urnak a gyermekvédelem ügyében kifejtendő működését egészen a ministerium részére vindikálom és ott akarom érvényesíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) És méltóztassanak megengedni, begy, ba tekintetbe vesszük azt, bogy a ministeriumokban most hogyan dolgozunk, akkor beláthatjuk, hogy ott senkinek sem marad oly sok ideje, hegy amellett még ügy vezetőigazgató is lehessen egy egyesületben, mert egész munkásságát igénybe vesszük. S igénybe is fogjuk venni a ministeriumban magában annyival is inkább, mert amint erről a költségvetés tárgyalása alkalmával volt szerencsém megemlékezhetni, a gyermekvédelem ügyének terén nagy reformokra van szükség, mert túlnagyok a terhek, melyek az államra és a községekre hárulnak. E terheken lehetőleg könnyíteni kell a társadalom bevonásával, anélkül, hegyjnaga az ügy szenvedjen. (Taps jobbfélől.) Ehhez a nagy munkához van nekem szükségem Bosnyák ministeri tanácsos ur közreműködésére ; ezért nem adhatom én őt át az egyesület működésének, ezért tartom én összefértetlennek az ő ottani működését ministeriumi működésével. (Helyeslés.) Még csak egy rövid megjegyzést, Tiltakozom az ellen, hogy ebbe az ügybe belevonassék egy magasan álló fenséges asszony neve, mint aki befolyást gyakorolt volna ebben a kérdésben. Befolyást ő fensége csak egy irányban gyakorol jótékony cgyesületeinkban : azok' segítésében, támogatásában, vezetésében előljár. (Helyeslés.) Ez az, amiért hálával és köszönettel tartozunk neki. Ami azonban itt történt, sem az egyesület elnökének, sem más tényezőnek befolyására nem vezethető vissza, mert az egyesegyedül az én elhatározásom eredménye és azért vállalom a felelősséget. Vállalom Bosnyák ministeri tanácsos úrral egyetértően és az ő nevében is, mert ő, mikor ezt megbeszéltük, a maga részéről készséggel kijelentette, hogy annál inkább lát ő itt összeférhetlenséget, mert vezető állásban már neki is volt alkalma meggyőződni, bogy igenis előfordulnak ily összeférhetlenségi esetek, sőt ő maga volt abban a helyzetben máskor, hogy más tisztviselőkre nézve ezt kimondta. Ez neki teljes megnyugvására történt, semmi kisebbítésével, semmi az egyesülettel szemben való helytelen czélzattal vagy az egyesület hátrányára. Ennélfogva, azt hiszem, az egyesület is megnyugvással veheti ezt a megoldást. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps.) Óvári Ferencz : A magam részéről örömmel veszem tudomásul a t. belügyminister ur válaszát és örülök, hogy felszólaltam, mert amint a gyanakodás öl, épugy a tiszta igazság gyógyít és balzsamot hoz minden betegségre és fájdalomra. Másrészről pedig a t. belügyminister urnak legalább módot adtam arra, hogy az Országos Gyermekszanatórium Egyesület tekintetében ily kedvező nyilatkozatot tehessen. A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a belügyminister ur által Övári képviselő ur interpellácziójára adott s az interpelláló képviselő ur által is tudomásul vett választ tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen.') A ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Pái Alfréd jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári) : T. képviselőház! Nagyon rövid leszek. Kénytelen vagyok azonban interpellácziómat elmondani, mert ez egy régi, évek óta húzódó ügy. 1912 május 6-án meginterpelláltam az akkori belügyministert a fővárosban mind sűrűbben előforduló villamos elgázolások dolgában. (Zaj jobbfélől.) Ha meg méltóztatnak hallgatni az urak, meg fognak győződni, hogy mint újságíró és képviselő, évek óta figyelemmel kisérem és gyűjtöm a statisztikai adatokat és Ítéleteket, amelyek erre a dologra vonatkoznak. És mivel eddig nem tudtam elérni, hogy akár a ministeri székből, akár az illetékes hatóságok részéről kedvező választ kaptam volna, vagy valamely olyan reform vagy eljárás történt volna, amely a baleseteket csökkentette volna, sőt ellenkezőleg, meg tudom állapítani, hogy 1908 óta a villamosok által okozott elgázolások száma 40%-kal, a halálos elgázolások száma pedig 100%-kal emelkedett : méltóztassanak megengedni, hogy amilyen röviden csak lehet, jóformán távirati stílusban, előadjam interpellácziómat, A kezemben levő statisztikai adatok, amelyek helyességét igazolják a rendőrségi adatok és a mentők kimutatásai, azt mutatják, hogy 1908 óta a fővárosban 1964 embert tettek nyomorékká a villamos vasúti társaságok, halálos elgázolás pedig 260 esetben volt. T. képviselőház ! Emberéletről van szó és a közönségnek testi épségéről. Bármilyen előrehaladott az idő, nem tehetem azt, hogy interpellácziómtól elállják és nem számolhatok az urak kényelmével, (Mozgás a jobboldalon.) amit egyébként talán szívesen megtennék, hanem próbálom kihagyni mindazt, ami felesleges és mellékes és csak a fődologra fektetem a súlyt. (Halljuk ! Halljuk \) 44*
