Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
342. 555. országos ülés 191í Julius 15-én, szerdán. híreket terjesztettek, amelyekből azt hihették, hogy mészárolják a magyarokat Belgrádban. Ezen jelenségek ellen emeltem fel szavamat és a világért sem az ellen, hogy ilyen dolgokat, amelyek a nyilvánosság elé tartoznak, megfelelő hidegvérrel és férfiassággal a nyilvánosság elé hozzuk. A t. képviselő ur interpellácziója természetesen nemcsak hogy semmi ilyen kifogásra okot nem ad, de teljesen jogosult és talán teljesen czélszerü lépek is volt arra, hogy ez a kérdés itt a házban tisztáztassék. Ami a másik kérdést illeti,, nagyon bajos dolog a nemleges bizonyítás. Én az előbbeni felszólalásomban is, gondolom, legalább akartam mondani, hogy semmiféle bizonyíték nem merült fel, amely ennek az állitásnak alaposságára mutatott. Nemlegesen valamit nem lehet máskép bebizonyítani, minthogy nem lehet bebizonyítani, hogy igaz volt. Utóvégre azt, hogy engemet soha az életben meg nem vertek, és sohase fogom tudni bizonyítani, hanem azt fogom mondani, hogy aki azt állítja, hogy megvertek: jöjjön és bizonyítsa be. Itt a bizonyítás abban van, hogy nem tudtak pozitív bizonyítékot mutatni. Egy hang (a baloldalon): Csavar. Gr. Tisza István ministerelnök: Ki csavar? Polónyi Dezső: En nem mondtam. Egy hang (a jobboldalon): Polónyi Géza. Gr. Tisza István ministerelnök: Hja, ö! (Zajos derültség a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Polónyi Dezső: Mi az a nagy derültség? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Polónyi Dezső: Elhárítottam magamról, mert én nem szóltam! (Halljuk ! Hall juh! jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Egyszóval én nagyon óvatos szoktam kijelentéseimben lenni. Nem is mondhattam többet. De azt mondtam és ismétlem megint, hogy ez az állítás alaptalannak bizonyult, mert semmiféle bizonyíték alaposságára fel nem merült. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök urnak gróf Apponyi Albert t. képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelől: Igen!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Polónyi Dezső ! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások baljelöl: Hol a ministerelnök ? Megszökött ! Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Polónyi Dezső': T. ház ! Szmrecsányi György és Apponyi Albert gróf képviselőtársaim interpellácziója val nagyrészt kimeritettnek találtam azt a tárgyat, amelynek keretében én is mozogni kívántam és amelyre alapítva interpelláczióinat előterjeszteni akartam. El is állottam volna interpelláczióm megtételétől, ha időközben egy ujabb jelenség nem késztetett volna mégis a felszólalásra. (Halljuk ! Halljuk ! balfelél.) Es itten, anélkül, hogy a kérdés érdemét ismét elölről kezdeném taglalni, hozzáfűzöm szavaimat az imént lefolyt jelenetekhez. A dolog t. i. ugy áll, hogy magam is teljesen és tökéletesen egyetértettem és egyetértek ugy Szmrecsányi György, mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim felfogásával, amely- abban kulminált, hogy nekünk nem szabad mindenáron háborút akarnunk, hanem igyekeznünk kell komoly, erélyes és határozott fellépéssel elejét venni a veszedelmeknek, addig, amíg lehet. (Igaz! Ugy van! ballelöl.) Amidőn, t. ház, ebben a kérdésben mi itt tanácskoztunk és amikor a ministerelnök ur olyan szépen előadta azt, hogy a báró Giessl követ által észlelt jelenségek, hogy szerinte állítólag tüntetések készültek Belgrádban, nem történtek meg, ugyanakkor a mai estilapok már hozzák báró Giesslnek egy olyan nyilatkozatát, amelyről egészen nyilvánvaló, hogy- sem Szmrecsányi, se Apponyi t. képviselőtársaim még tudomással nem bírhattak, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! baljélől.) mert különben levonták volna álláspontjuk szempontjából azt a konzekvencziát, ami abban foglaltatott. Immár ott tartunk, hogy erélyes lépésekkel se érünk el semmit, hanem igenis komolyabb beavatkozásra van szükség. T. képviselőház ! Felolvasom ennek a nyilatkozatnak az újságban megjelent rövid szövegét. (Halljuk,! Halljuk ! balfelől.) A hitelességeért természetesen ma még felelősséget vállalni nem tudok. (Mozgás a jobboldalon.) Rövid leszek kérem, méltóztassék megengedni. (Zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu : Nem lehet komolyabb tárgy, mint ez. Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak ! Ne méltóztassanak a szónokot előadásában zavarni. Polónyi Dezső: Szó került az imént a sajtóról is, A sajtónak nézetem szerint, mentől komolyabb időben élünk, annál inkább és hatványozottabb kötelessége az igazság szolgálata és az igazságnak megfelelő tényeknek a közvélemény Tészére való átadása. Konstatálni kívánom, hogy a sajtó ezen időkben senkitől semmiféle leczkét meg nem érdemel, mert igenis ezen tények tekintetében mindig a legtárgyilagosabb híreket, fő- vagy alczimek alatt nagyobb vagy kisebb ny r omással bár, de mindig való tényeket közölt le. Az adott esetben is egy, a kiküldött tudósító aláírásával ellátott közleményről van szó ; felteszem, hogy ilyen komoly perezben és komoly kérdésben nem küldött a valósággal ellenkező tudósítást. Ez a kiküldött tudósító báró Giessltől a következő nyilatkozatot < hallotta (olvassa) : »Nem igaz az a vád, amely,
