Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

3áö 555. országos ülés 19lí július 15-én, szerdán. tom, hogy ő most még nincs abban a helyzetben, hogy nekünk konkrét felvilágosítást adjon. Figyelemmel kísérjük a dolgoknak fejleményeit és amikor azt látjuk, hogy ez a helyzet beállott, majd újból bátrak leszünk a képviselőház elé vinni a dolgot. (Általános helyeslés.) Mert azt, ugy hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy a magyar parlamentnek nemcsak joga, de kötelessége magát informáítatni, a nemzeti életérdekeket érintő ezeket a fejleményeket figyelemmel kisérni és egyszersmind közvetítőjévé lenni annak, hogy a nép széles rétegeiben is megnyugvás idéztessék elő. (Általános helyeslés.) De hát van a kérdésnek egy, a nagy háttérhez képest alárendelt, ám mégsem jelentőségnélküli részlete, amelyet közvetlenül vagyok bátor a ház elé hozni és amelyre nézve semmi ok sincs, hogy a t. ministerelnök ur ne adjon rögtön felvilágosítást. Ez vonatkozik azokra az inczidensekre, amelyek most vasárnap, Julius 12-én Belgrádban készültek, fenyegettek vagy nem készültek, nem fenyegettek, hanem amelyeknek, mint híreknek, komolyságát tagadásba nem lehet vonni. Ugyanis az egész sajtó hirt adott arról a Belgrádban lakó osztrák és magyar honj)olgárok között beállott riadalomról, amely életüknek és vagyonuknak megtámadtását helyezte kilátásba. Ennek a riadalomnak komolyságát nem lehet tagadni azért, mert az osztrák ós magyar követ, báró Giessl, aki még hozzá katonaviselt ember és aki s Balkán-félszigeten már huzamosabb idő óta foglal el diplomácziai állást, rendkívüli intézkedéseket tartott szükségeseknek. Szükségesnek tartotta a maga részéről azt a rendkívüli intézkedést, hogy a magyar és osztrák állampolgárok egy részének, azoknak, akik értesültek és kiket elhelyezett ugy a konzulátuson, mint a követségen, menedéket nyisson, asszonyokat és gyermekeket átküldjön Zimonyba és a legerélyesebb hangon forduljon a szerb ministerein ökköz, őt tévén felelőssé minden bajért és meg. támadtatásért, amely osztrák és magyar állampolgárokat érhet. Ha ilyen hirek ilyen komolysággal lépnek fel és ha felelősség mellett működő tényezők cselekvések által megerősítést nyernek, akkor szerintem feltétlenül szükséges, hogy hivatalos felelősség mellett állapíttassák meg azok mibenléte. Mert ha ezek a hirek nem igazak, ha ennek a riadalomnak semmi alapja nem volt, akkor * meg kell tudnia a magyar parlamentnek és meg kell tuduia Magyarország népének, hogy nem volt ok, hogy a riadalom hamis volt. Ha pedig igazak ezek a hirek, akkor ezt is meg kell tudnunk, mert akkor az ebből folyó cselekvés feltétlenül szükséges a mi kormányunk részéről. (Helyeslés balfelöl) Mert utóvégre is a legutolsó állam volnánk a világon, ha a mi polgártársainkat idegen országban veszély fenyegetné és akkor azok nem részesülnének abban az oltalomban, melyet minden czivílizált állani hatóságai részéről minden idegen, akinek állama .vele békés viszonyban van, de az is, akinek állama háborús viszonyban van az ihlető állammal szemben, mindig megkövetelhet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én tehát feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ennek a vasárnapi riadalomnak dolgában vessünk véget a találgatásoknak, a híreszteléseknek és dementiknek, lássunk egészen tisztán és én a ministerelnök urat felszólítom arra, hogy miután erről neki most már kellő informácziója kell hogy legyen, mivel a világon semmi ok sem lehet arra nézve, hogy ez a részlet teljesen fel ne derittessék, hogy végre azt megtudjuk, hogy elfajultak-e vagy sem a viszonyok odáig, hogy Szerbia területén osztrák és magyar állampolgárok biztonsága fenyegetve van. Azért én hozzá a következő interpellácziót intézem (olvassa) : Tekintettel arra, hogy a sajtóban oly hirek terjesztetnek, mintha a Szerbiában, különösen Belgrádban tartózkodó osztrák és magyar állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága veszélyeztetve lett volna; tekintettel arra, hogy Belgrádban székelő követünk folyó hó 12-én tényleg rendkívüli óvóintézkedéseket tett, illetve kért a szerb kormánytól bizonyos veszélyek elhárítása végett; tekintettel arra, hogy ilyen ügyekben közmegnyugvást egyedül a valódi helyzetnek hivatalos felelősség mellett történt felderítése kelthet, kérdezem a ministerelnök urat: hajlandó-e a hivatalosan megállapitott tényállást a képviselőházzal közölni? (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Ugy gondolom, hogy igen rövid szóval elmondhatom az esetre vonatkozólag .a tényállást, ugy, ahogy az a hivatalos forrásokból eddig előttünk áll. Belgrádi követünk kapott egy komolynak látszó forrásból értesitést, miszerint tüntetés készül Belgrádban a követség és a Belgrádban lakó osztrák és magyar állampolgárok ellen és e tüntetés esetleg a személy és vagyonbiztonságnak komolyabb veszélyeztetésével járhat. E hir vétele után felkereste követünk a szerb miaisterelnököt, figyelmeztette erre és megfelelő intézkedésekre hivta fel a figyelmét. Ezek az intézkedések meg is történtek, a követség körül az őrség megerősíttetett, ugy hogy ebben a tekintetben a hatóság eljárt. Semmiféle beavatkozásra azonban szükség nem volt, mert semmiféle tüntetés nem következett be, ellenkezőleg, a belgrádi lakosságnak ezen az ünnepnapon való egész magatartása nem árult el semmi olyat, mint hogyha tényleg fordult volna elő ilyen szándék a lakosság körében. Magából ebből a tényből is, de különben is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy itt