Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

2* 550. országos ülés 19H Julius 7-én, kedden. veszített illeték máskép, mint ha bizonyos mérsékelt felemelés eszközöltetik az illeték terén. A harmadik indok az, hogy a polgári perrendtartással kapcsolatos törvénykezési és egyéb kiadások és azoknak a fedezete teszi szükségessé hogy, igenis, a jövedelmeknek az emelkedéséről is gondoskodjunk és azokat biztosítsuk. Hát nézzük, hogyan állunk ezen indokokkal. Ami az első indokot illeti, azt a szoros kapcsolatot, amely a polgári perrendtartás és a törvénykezési illeték közt van, hát tudja a jó Isten, én ugy érzem, hogy ezek között, de natura, abszolúte semmiféle kapcsolat nincs. Én nem tudom megérteni, hogy honnan származik ez a feltevés, mert hiszen természetszerűleg a polgári perrendtartás, mint ilyen teljesen független minden egyéb, pláne pénzügyi kérdéstől és én a magam részéről és, azt hiszem, velem együtt ügyvéd kartársaim is egészen szépen el tudnók képzelni a polgári perrendtartást, az igazságszolgáltatást illeték nélkül is. Azok között de natura a dolog természeténél fogva semmiféle kapcsolat nincs. A kapcsolat legfeljebb ott kezdődik és akkor van meg, ha mi ezt a kapcsolatot mesterségesen teremtjük, mesterségesen létesítjük, (Ugy van! balfélől.) ha azt mondjuk, hogy a jogszolgáltatási cselekményekért mi egyúttal ellenértéket is követelünk, vagyis ha azt követeljük, hogy az állam munkáját fizessük meg. Ha ekképen — mesterséges eszközökkel — nézzük a dolgot, akkor el tudom hinni és el is tudom képzelni ezt a kapcsolatot. És ugy látszik, ez a kapcsolat inditotta a pénzügyminister urat is arra, — mert szerinte ez már is fennáll — hogy minél szorosabbá tegye ezt, mert hiszen ezáltal a ő fináncz-kullancsait akarja a jogszolgáltatás terén mindenütt elhelyezni, hogy azok minél teljesebb mértékben kiszivják nemcsak az adózó közönségnek életerejét, hanem megtámadják egyúttal létérdekében magát az igazságszolgáltatást is. Ez az indok szerintem egyáltalán nem helytálló abból a tekintetből, hogy az illeték felemelését ezzel a kapcsolattal tegyük elfogadhatóvá, mert az uj polgári perrendtartásnál, még ha van is kapcsolat, egészen szépen el lehetett volna látni az igazságszolgáltatást a régi illetékek alapján. Ami a másik indokot illeti, t. i. azt, hogy a periratok kevesbedése illetőleg megszűnése folytán lényeges jövedelem-csökkenés fog előállani, ebben a tekintetben én a javaslatnak ezt az állítását kétségbe vonom, tagadom, sőt nemcsak tagadom, hanem vitatom azt is, hogy a polgári perrendtartásnak intézkedései által, ugy, ahogy azok a törvényben le vannak fektetve, minden különös illetékemelés nélkül is sokkal több jövedelem lesz biztositható, mint amennyi eddig volt. És amig ki tudja emelni a javaslat azt, hogy milyen réven mutatkozik csökkenés, addig egy csöpp fáradságot se vett magának arra, hogy kimutassa, melyek ennek a polgári perrendtartásnak azon intézkedései, amelyekből a kincstárra eo ipso több jövedelem fog származni. Ebben a tekintetben tehát én kisegítem a javaslatot és kisegítem az előadó urat is, és rámutatok egyszerűen a polgári perrendtartás által komtemplált rész- és végitéleteknek szaporítására, ezen részitéleteknek a polgári perrendtartás 388. és 390. §-aiban kontemplált kiterjesztésére; utalok az előkészítési eljárásra, az előkészítő iratok töméntelen sokaságára, az ellentmondásra, az idézések ismétlésére és azonkívül még egy csomó olyan intézkedésre, amely eddig a régi perrendtartásban nem volt meg és amely ennek következtében bélyeg- és illetékkötelezés alá esik s igy a periratok megszűnése révén netán jelentkező veszteséget bőségesen, tulon tul fedezi, ugy hogy ezen a czimen az illetékek mérvének emelésére abszolúte semmiféle ok nem volt és nincs. Ami azután azt a harmadik indokot illeti, amit a legjobban aláhúznak, hogy t. i. a polgári perrendtartással kapcsolatban az igazságügyi tárcza költségei óriásilag megszaporodtak' és ezeknek a költségeknek fedezéséről gondoskodni kell, erre az a feleletem, hogy kétségtelen ugyan, hogy a polgári perrendtartás által a költségek megszaporodtak, de ha én ezt egy adóemelés indokául akarom felhozni, akkor legalább is oda kellene állítanom az indokolásba a költségemelésnek tényező összegét is, hogy egyrészt szembeállíthassam a költségek emelkedését, másrészt pedig viszonyba hozhassam ezzel az adóemelés mértékét, és megállapíthassam, vájjon megvan-e az arány a két tény között, igen, vagy sem. Vettem magamnak annyi fáradságot, hogy megnéztem az igazságügyministernek az 1914—15. évre szóló költségvetését és abból megállapítottam azt, hogy az az összeg, amely a polgári perrendtartás révén terheli az igazságügyi tárczát, össze-vissza csak 950.000 K és egy krajczárral nem több. Legfeljebb hozzá lehet venni ehhez azt a 351.000 K egyszer és mindenkorra szóló kiadást, amely az egyes bíróságoknál az uj polgári perrendtartás folytán a szükségessé vált helyiségszaporitások, felszerelések és más czimeken jelentkezik, amely azonban egyszer és mindenkorra szóló kiadás. Hogy ezt a tézisemet igazoljam, leszek bátor bemutatni magának az igazságügyministernek a költségvetését és ebből állapítani meg az általam emelt vádtétel helyességét és igazságát. 13. czim alatt vannak ott felsorolva a rendes kiadások. Ezekből ki kell vennünk azokat a czimeket, amelyekre a polgári perrendtartásnak egyáltalában hatása lehet és mellőzzük azokat a czimeket, amelyek a polgári perrendtartással a dolog természete szerint semmiféle összefüggésben nincsenek. A czimek a következők: 1. Központi igazgatás. 2. Királyi Curia. 3. Konstantinápolyi konzuli főtörvényszék. 4. Koronaügyészség. 5. Királyi ítélőtáblák. 6. Királyi főügyészségek. 7. Királyi törvényszékek és járásbíróságok. 8. Királyi ügyészségek. 9. Országos büntető intézetek. 10. Büntetéspénzek országos alapja. 11. Telekkönyvezés. 12. Az 1910. évi XXI. t.-cz. alapján alkalmazott birák és ügyészek személyi járandóságai és törvények