Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

ö5U. országos ülés 1914- Julius 7-én, kedden. 27 iparosoknak illetékmentes levelezéseiről szól és megállapítja, hogy ezen illetékmentes levelezések nem esnek a rendes bélyegfokozat alá, ka nem a levelezésben foglalt ügylet érdemének a megállapítása czéljából, hanem mellékkérdés eldöntése szempontjából csatoltatnak. Ez a kereskedői világ szempontjából mindenesetre igen helyes praktikus intézkedés. A bizottságnak egész munkája tehát erre terjed ki; hozzá kell vennünk még azokat a módosításokat, amelyek ezen módosítások eszközlése folytán a javaslat többi szakaszainál váltak szükségessé az összhangba hozás kedvéért. Egy igen fontos, kihatásaiban messzemenő elvet statuál a javaslat és pedig azt az elvet, hogy az illetékkiszabás alapjául általában kivétel nélkül a per és illetőleg az eljárás tárgyát veszi. Ennek pénzügyileg is igen lényeges kihatása van. Történik ez az intézkedés azért, mert eddig abban az esetben, ha a határozati illeték készpénzben volt fizetendő, az Ítéletet a bíróságok jogerőre emelkedés után mutatták be a pénzügyi hatóságoknak és a pénzügyi hatóság a marasztalás összege szerint vetette ki az illetéket. Ez tehát annyit jelent, hogyha a per 100.000 K-ra indult, de a marasztalás összege csak 5.000 K-ra szólt, az illeték csak az 5.000 K erejéig volt kivethető, tekintettel arra, hogy a per többi részével felperes elutasittatott. A régi törvényben erre nézve egyetlen korlátozás volt csak, t. i. az, hogy ez az illeték 50 K-nál kisebb nem lehet; az az anomália volt tehát a régi törvényben, hogy míg a bélyegben lerovandó határozati illetéknél a per tárgya után kellett ezt a bélyegilletéket leróni, addig a készpénzben fizetendő illetékeknél csak a marasztalási összeg szerepelt. Ez tehát bizonyos ellentét volt és méltánytalanság is. Már most ezt a méltánytalanságot a törvény akképen reparálja, hogy kimondja az egész vonalon, hogy csak a per, illetve az eljárás tárgya képezheti az illeték alapját. Amint ez az egyik oldalon méltányosnak látszik, azonképpen a másik oldalon szerzett jogokat is vesz el, mert kiterjeszti ezt az elvet nemcsak az ítéleti illetékre, hanem egyúttal a bírói egyezségekre is. A helyzet tehát az, hogy, mig a múltban, bármely összeg iránt indult is meg egy per. egyezség esetében csakis azt az összeget kellett megfizetni illeték czimén az egyezség után, amely összeg az egyezségi összeg után járt, addig ezentúl a pertárgy értékének a fele után kell minden körülmények közt megfizetni az illetéket. Ha tehát 2000 koronás pert indítok és kiegyezem 100 koronában abban a perben, legyen annak az egyezségnek bármi az indoka, akár az alperes rossz helyzete, akár a követelés behajthatatlansága, nekem meg kell fizetnem a pertárgy fele, tehát 1000 korona után az illetéket, ami mindenesetre abszolúte helytelen és méltánytalan dolog, s amint én a magam részéről az elv applikálását helyeslem az ítéleti illetékre nézve, azonképpen nem akczeptálhatom az egyezségekre nézve. Ami az értékfokozatokat illeti, ezek az eddigiektől eltérnek. Kétféle, illetőleg háromféle értékfokozat van. Elsősorban külön értékfokozat van az első példányok első ive után, másodszor külön értékfokozat a kevésbbé fontos beadványok után és harmadszor külön értékfokozat az első példány második ive és a második és harmadik példányok után, de külön értékfokozat van megállapítva végül a tőzsdebiróságnál lerovandó illetékekre nézve. Az értékfokozatok az első jaéldány első ivénél 200.000 koronáig szólanak és jsedig szólanak akképen, hogy 100 K-ig, azután 100 K-án tul 400 K-ig, 400 K-án tul 1500 K-ig, 1500 K-án tul 2000 K-ig, 2000 K-án tul 2500 K-ig, most jön azután egy ugrás 2500-ról 5000 K-ra, 5000 K-tól 10.000 K-ig, 10.000 K-án tul pedig minden megkezdett 10.000 K után további 1 K. Ez az első példány első ivére megállaj)itott értékfokozat alkalmaztatik egyúttal a közbenszóló határozatoknál és alkalmaztatik fölebbviteli beadványoknál, de nem alkalmaztatik egészében az Ítéleti illetékeknél, és pedig azért nem, mert ott kétféle .módon rovatik le az illeték és pedig 5000 K-ig bélyegben és 5000 K-án felül készj^énzben. Már most a bélyegben lerovandó Ítéleti illetékek fokozata 2500 K-ig megegyezik az első példány első ivére megállapított értékfokozatokkal, azonban 2500 K-tól 5000 koronáig változik, a mennyiben 500 koronás stácziókat csinál 2500 koronától egészen 5000 koronáig és ekkép a bélyegben lerovandó illeték legmagasabb összegét 60 koronában állapítja meg. A készpénzben fizetendő illetéknél pedig az értékfokozat 5000—10.000, 10.000—50.000 korona, 50.000—100.000 korona, 100.000—200.000 korona és kétszázezer koronán felül. Ezek az értékfokozatok. A nem fontosabb beadványok vagyis az 1. §. lb) pontjában megállapított beadványok illetékfokozata ettől eltérőleg van megállapítva, össze-vissza csak négy fokozat van, amennyiben száz koronáig szól az első fok, száztól ezer koronáig a második fok, ötezer koronáig, a harmadik és ötezer koronán felül a negyedik fokozat. Ugyancsak eltérőleg van megállapítva az áru- és értéktőzsde fokozata, összesen öt a fokozat : százig, négyszázig, ezerig, ötezerig, és ötezerén felül. Van most még egy értékfokozat, és pedig az első példány második ivének és a többi példány iveinek iUetéke, amely száz koronáig 50 fillér és száz koronától 1 korona. Ezek tehát azok az értékfokozatok, amelyek ebben a javaslatban szerepelnek. Már most ha keressük, hogytulajdonképpenmivel indokoltatik ez a j avaslat, akkor hármas indokot találunk benne. Az első indok az, hogy az a szoros kapcsolat, amely a polgári perrend és a törvénykezési illeték között van, kívánja meg a fennálló törvénykezési illetékek szabályozását. A második indok az, hogy az uj polgári perrendtartás révén az eddigi illetékjövedelmek lényegesen csökkenni fognak, amennyiben a periratok, mint ilyenek megszűnvén, alig pótolható az ezen a czimen 4*