Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

26 55Ö. országos ülés ll'íb Julius 7-én, kedden. lentartják és amidőn alkalom kínálkozik arra, hogy véglegesen rendezzék ezt a kérdést, ezt akkor is esetről-esetre elmulasztják, elhalasztják. Elhalasztották 1894-ben is, pedig az 1894 : XXVI. t.-czikk indokolása már világosan előreveti az árnyékát egy általános törvénykezési illetékjavaslatnak és kilátásba helyezi, hogy az akképen fog megalkottatni, hogy ez az 1894. évi törvény az uj általános törvénybe beilleszthető lesz. íme, most megint ujabb alkalom kinálkozott és sajnálattal látjuk, hogy ezt a legújabb alkalmat megint elmellőzik, elmulasztják. Ha az ember keresi ennek okát, igazán alig lehet megtalálni az okát annak a dédelgetett ragaszkodásnak az abszolutizmus ezen csemetéjéhez. Majdnem azt kell feltételezni, hogy félnek eltakarítani az útból, mert attól tartanak, hogy az apja fel talál támadni, Ami azt a rendszert illeti, amelyet a törvényjavaslat életbe léptet, meg kell állapitanunk, hogy ujitás ezen a téren ebben a javaslatban nincs, meit fentartja ugyanazt a rendszert, amely eddig fennállott, fentartja az egyes illetékrendszert Jentartja a bélyeg-illcték-rendszert és nem hozza be az átalány-illeték-rendszert, daczára annak, hogy maga a javaslat is elismeri ennek a rendszernek az előnyét az egyes-illeték-rendszerrel szemben és kiemeli az előnyöket,, még pedig három irányban. Elsősorban előnyösebb az általány-rendszer azért, mert az illeték természetének inkább felel meg, ahhoz inkább alkalmazkodik, amennyiben tulaj donképen a biróság munkájával kombinálja, a biróság munkájával hozza összefüggésbe és összeköttetésbe; de másodszor kellemesebb a felekre nézve is, amennyiben a felek nem esetrőlesetre, az illetékszabályok útvesztőjében kénytelenek botorkálni, hanem az illetéket átalányösszegben fizetik, amely előzetesen vettetik ki és nincs rájuk nézve birói eljárás mindaddig, mig az átalányban kivetett összeg kifizetve nincs. Ez harmadsorban természetszerűleg maga után vonja azt az előnyt is, hogy viszont a jogkereső közönség megszabadul a zaklatástól, a leletektől és birságoktól és minden ezzel kapcsolatos erkölcsi és anyagi tehertől. (Helyeslés balfelől.J Jóllehet, a pénzügyminister ur elismeri ennek a rendszernek előnyeit, még sem valósította meg, mert ő a kincstárnak pénzügyi érdekeit félti és kellő statisztikai adatok hiányában nincs meggyőződve arról, hogy vájjon ezen rendszer mellett ki tuduá-e venni a jogkereső közönség zsebéből azt a nagy összeget, amelyet a régi rendszerrel tud. Ennek következtében annak a rendszernek ideális tulajdonságait szívesen feláldozta azokért a pénzügyi eredményekért, amelyeket ez a javaslat kilátásba helyez. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Különben teljesen mindegy, mert én azt hiszem, hogy akár az egyes — illeték — rendszer alapján kidolgozott törvényjavaslatot terjesztett volna elő ez a pénzügjaniirster, akár az átalányrendszer alapján kidolgozott javaslatot, neki sem az egyiket, sem a másikat nem szavaztuk volna meg. (Igaz 1 ügy van ! balfelől.) Ha nézem a javaslatot a pénzügyi és az igazságügyi bizottság átdolgozásában, akkor megállapítom azt, hogy a pénzügyi bizottság által kidolgozott javaslatban vannak bizonyos eltérések, amelyek csuj)án néhány szakaszra szorítkoznak. Eltér az eredeti javaslat és a pénzügyi bizottság javaslata már mindjárt az 1. §-nál. Az eredeti 1. §. t. i. csak 1. és 2. pontot állapított meg, még pedig csak a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokra vonatkozó illetékeket és az egyéb birói eljárásokban fizetendő illetékeket. Már most, a pénzügyi bizottság — elismerem, teljesen helyesen — egy elvet érvényesített és azt mondta, hogy a polgári perrendtartás által szabályozott eljárásokban lerovandó illetékek sem lehetnek egyformák, miután a jogi cselekmények értéke, amelyek a perben teljesítettnek, sem egyforma ; ennek következtében a polgári perrendtartás keretén belül teljesítendő jogi cselekmények között bizonyos különbséget tett. a fontosabbakat magasabb fokozat alá vette, a kevésbé fontosakat kisebb értékfokozat alá vette és igy az első pontban mindjárt megállapított a) és b) pontot, viszont az egyéb birói eljárásokra megteremtette a második pontot, amely különben lényegileg egyezik az eredeti javaslat második pontjával, mégis egy közbeszúrással, azzal, hogy a közjegyzői okirat alapján kért végrehajtásra nem vonatkozik, holott a második pontban benne van az, hogy »egyéb birói eljárásokban, ideértve a végrehajtási eljárást is«; ezek t. i. enyhébb fokozat alá esnek; kiveszi azonban a közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtást, amely az 1. a) pontban megállapított értékfokozat alá esik. Ez helyes ; ez, amennyiben ezt a javaslatot helyesnek elfogadnék, helyes intézkedésnek látszik. A másik módosítás, amely ebben a javaslatban foglaltatik, azí hogy a javaslat negyedik szakasza megállapítja az első példányok második ivének és a másod- és harmadpéldányoknak az illetékét. A régi törvényben, az 1894: XXVI. t.-cz.-nek, azt hiszem, harmadik szakaszában, benne volt az, hogy a háromnál több példányok már nem esnek a rendes, hanem a mellékleti bélyegilleték alá. Ez az intézkedés az eredeti javaslatból kimaradt és a pénzügyi bizottság állította ismét vissza. A pénzügyi bizottságnak további módosítása az 51. szakaszban foglaltatik, amely megállapítja azt, hogy ki tartozik viselni a határozati illetéket. A javaslat erre vonatkozólag a második pontban megállapítja, hogy alperes mikor tartozik fizetni a határozati illetéket: ebben a tekintetben a pénzügyi bizottság egy beszúrást eszközölt, amely szerint az alperes a határozati illetéket tartozik fizetni akkor is, ha a biróság a pergátló kifogást elvető határozatot hoz. A negyedik módosítás, amelyet a pénzügyi bizottság a javaslaton eszközölt, a 86. szakasznál való beszúrás. Ez a 86. §. a kereskedőknek és az