Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-550
550. országos ülés 191b július 7-én, kedden. 25 most majd ujból szőnyegre kerülő közigazgatási javaslatok tárgyalása alkalmából folyt. Akkor ugyanazzal az erőszakossággal találkozott az ellenzék, mint amely megnyilvánul ma itt; akkor a t. többség ép ugy forszírozta azoknak a javaslatoknak azonnali és ép a nyári szünidőben való le-tárgyalását, mint most teszi. Tárgyalták is Julius 13-tól egészen augusztus 7-ig. És mi lett a vége ? A kegyek egeret szültek ; megszületett az 1891. évi közigazgatási törvény, mely annak a rendszernek örök szégyene és kudareza volt. Rakovszky István : Most a hegyek majd a darabontokat fogják szülni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Springer Ferencz: Ha arra méltóztattak számítani, bogy ilyen taktikával czéljukat hamarabb elérik, hogy az ellenzéket hazafias kötelességének teljesítésében megakadályozzák, azt hiszem, nagyon méltóztatnak csalódni. Én legalább a magam részéről ugy érzem, hogy ezen kérdéseknek tárgyalásában teljes erővel nemcsak én, de mindannyian résztveszünk (Elénk helyeslés balfelől.) és módot adunk az országnak ara is, hogy tisztán lássa, mi is készül tulaj donképen vele szemben. (Helyeslés halfelöl.) (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Áttérve magára a javaslatra, meg kell állapitanom, hogy az indokolás szerint a javaslatok előterjesztésére alkalmul a polgári perrendtartásnak életbeléptetése szolgál. Azt mondja az indokolás, hogy összhangba kell hozni a polgári perrendtartást a fennálló illetékszabályokkal, azon szoros kapcsolatnál fogva, mely köztük fennáll; továbbá vívmányként üdvözli az indokolás azt, hogy ezentúl ezen javaslattal nemcsak a polgári perrendtartás által szabályozott jogcselekményekben történik egységes intézkedés, hanem az öszszesbirói eljárások egy egységes törvény által lesznek szabályozva. T. képviselőház ! Az első és leglényegesebb kifogás, amelyet a javaslat ellen emelek, az, hogy ez megint csak félmunka, a szükséges reformot nem teremti meg az egész vonalon ugy és ott, amint és ahogy kell. Fcntartja, t. i. ez a javaslat azokat az illetékszabályokat, melyeknek ideje visszanyúlik az abszolút korszakra, midőn 1849-ben a szabadságharcz leveretésével az osztrák abszolutizmus ült a nyakunkba. Akkor megszűnt a budai kir. kamarának, az ez alá rendelt vidéki kamarai hatóságoknak, a jószágkormányzóságoknak hivatala, megszűntek a harminczad- és adóhivatalok és Magyarország pénzügyeinek kezelését a bécsi pénzügyminister vette kezébe, aki a pénügyigazgatóságok és kerületi hatóságok révén végezte a pénzügyi adminisztrácziót és 1850. november 1-én bocsátotta ki azt az illetékszabályzatot, amely Magyarországon mindmáig érvényes. Ez az illetékszabályzat, mint mondtam, 1850ben adatott ki és 1867-ig, tehát az alkotmányos élet helyreállitásáig körülbelül 200 módositáson ment keresztül. 1854-ben megszüntették a bélyeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. ges papirost és helyette a bélyeget adták ki. Módosítások történtek 1858-ban, 1859-ben, 1862-ben. És 1867-ben ezt a jogállapotot találta az alkotmányos kormányzat. Abban az időben, minthogy nagyon sok teendő háramlott azokra, akik az alkotmányos kormányzás munkáját szervezték, érthetőnek tetszett az, hogy az 1868. évi XXIII. t.-cz. 1. §-ával az akkor fennállott illetékszabályok érvényét egy évre meghosszabbították, illetve felhatalmazták a pénzügyministert arra, hogy ezeknek az illetékszabályoknak alapján hajtsa be az illetékeket. A dolog folytatása azonban az lett, hogy az 1868. évi XXIII. t.-czikket, amely csak egy évre adott engedélyt a pénzügyministernek, a következő években : 1869-ben, 1870-ben, 1871-ben, 1873-ban, 1875-ben meghosszabbították. Csodálatos módon 1872-ben elmaradt a meghosszabbítás ; ugy látszik, akkor megfeledkeztek róla, ugy hogy tulajdonképpen abban az esztendőben törvénytelenül szedték az illetékeket. A következő években mindig meghosszabbították a törvényt és többé-kevésbbé ujabb határozatokkal toldották meg a már fennállott szabályokat. Az 1875. évi XXV. t.-cz. volt az első, amely »további intézkedésig« állapította meg ezeknek a szabályoknak érvényét. Nem is találunk 1881-ig ujabb intézkedést ezen a téren. Az 1881 : XXVI. t.-cz. foglalkozik ujból az illetékszabályokkal, módosítja az addigiakat, fentartja mindazt, ami az 1869, 1870, 1871, 1873, 1875. évi törvényekben benne volt és egyúttal elrendelte, hogy ezeknek az illetékszabályoknak ujabb hivatalos kiadványát adják ki. Megjegyzem, hogy 1868-ban az akkori pénzügyminister kiadót egy ilyen hivatalos kiadványt. Ez volt tehát a második kiadvány, amely azonban sok kifogására adott okot, rendszertelen volt, nem volt kellően áttekinthető. Ennek következtében 1885-ben egy ujabb hivatalos kiadvány látott napvilágot és 1885 óta az illetéki szabályoknak ez a kiadványa van érvényben, ezt használjuk, ennek alapján rovatnak le az illetékek. A legutóbbi intézkedés, amely az illetékszabályok terén történt, az 1894: XXVI. t.-czikkbe foglalt intézkedés volt, még pedig az uj sommás eljárás életbelépte alkalmával, amikor az uj sommás eljárással hozták összhangba az illetéket. Megjegyzem, ez tisztán csak a sommás eljárásra vonatkozik ; ez az illetékterületnek egyéb kérdéseit nem érinti. Amidőn azt látjuk, hogy itt egy teljesen rendezetlen és többé-kevésbbé — az eredetét tekintve — még a törvényesség szempontjából i s probléma tikus anyaggyüjtemény van ; amikor a törvényhozásnak az alkotmányos élet helyreállítása utáni évről-évre való állásfoglalásaiból arra kellett válna és kellett is következtetni, hogy a czél és a szándék az, hogy ezeket az illetékszabályokat az útból eltakarítsák, hogy ennek az abszolutisztikus maradványnak még a nyomát és eltávolítsák és végre törvényhozási intézkedéssel és korrekt törvénynyel szabályozzák ezeket a kérdéseket: íme, egyszerre elalszik a kérdés, a szabályok érvényét álladóan 4