Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-555
555. országos ülés 19Í4 Julius 15-én, szerdán. 289 amikor másrészt a magyar állam az igazságszolgáltatásra lényegesen ráfizet. . . Polónyi Géza : Ez nem áll! (Nagy zaj és közbeszólások.) Teleszky János pénziigyminister: Majd számadatokkal fogok szolgálni. Polónyi Géza: A büntetéspénzeket is beleszámítják ? (Nagy zaj jobbról.) Elnök (csenget) : Kérem Polónyi Géza képviselő urat, ne zavarja a szónokot. (Zaj balról.) Csendet kérek ! Teleszky János pénziigyminister: Hogyha e törvényjavaslatban az terveztetik, hogy az az összeg, amelyet az állam egyéb bevételeiből jelenleg az igazságszolgáltatásra fordit, némileg csökkentessék, azért, hogy az igy felszabaduló összeg más kiadások fedezésére legyen fordítható, ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az igazságszolgáltatást adóztatjuk meg egyéb állami szükségletek rovására. En igazán nagyon csodálkoztam, hogy oly kiváló férfiú is, mint gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, abba a hibába esett, hogy a bélyeges jogilleték és dijak czimének összbevételeit tekintette igazságügyi bevételnek. (Felkiáltások a baloldalon : Nem azt mondta !) 170 milliót méltóztatott mondani, pedig az az egész összeg . . , Rakovszky István : Egy harmadát ! (Zaj a balról.) Teleszky János pénziigyminister: Ha nem méltóztatott mondani, akkor mások mondták; én ugy emlékszem, hogy a t. képviselő ur mondta. (Felkiáltások jobbról: Mondta !) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Teleszky János pénziigyminister:... De mások feltétlenül mondták. Tehát a 170 milliót, ezen bevételi források összjövedelmét tartják igazságügyi bevételnek, és ezzel szembeállították egyesek az igazságszolgáltatás összes kiadásait, körülbelül 76 millióval, mások pedig, mint Apponyi Albert •képviselő ur az igazságügyi tárczának azokat a kiadásait, amelyek a biróságokra és az ügyészségekre vonatkoznak. T. képviselőház ! Nagyobb tévedés, mint az a felfogás, hogy a bélyeg-, a jogilleték és a dijak czimén befolyó jövedelem mind igazságügyi jövedelem, nézetem szerint nem igen van. Nem akarok belebocsátkozni azokba a fejtegetésekbe, amelyeket a t. túloldal egyes szónokai az állami bevételek természetéről, az illeték és adó fogalommeghatározásáról előadtak. Ezek igen érdekes theoretikus kérdések, amelyekre nézve azonban a tudomány is még teljesen homályban van és teljesen kontroverz, mert... Posgay Miklós: Elég baj, hogy nem értenek hozzá a tudósok se ! (Mozgás jobbról. Nagy derültség a baloldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Annak is a minister az oka ? Teleszky János pénziigyminister: Kérem, Németországban igen nagy tudósok, akik e kérdéssel többet foglalkoztak, mint a t. képviselő ur (DeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. rültség a jobboldalon.), nem tudnak ebben a kérdésben az összes nézeteket kielégitő megoldásra jutni és én azt tartom, hogy nem is fognak. Nem fognak pedig megoldásra jutni egyszerűen azért, mert hiszen tudjuk, a természeti tüneményeknek klasszifikácziója is igen nagy nehézségekbe ütközik és ott is vannak bizonyos átmeneti alakzatok, amelyek a legelmésebben felállitott klasszifikáczióba sem illeszthetők bele. A különféle áramlatoknak és mindenkori felfogásoknak oly eminenter kitett jelenségeknél, mint az adózás és az állami bevételek különböző forrásai ezeknek a klasszifikácziója teljesen lehetetlen. Mert hiszen akármilyen elméleti meghatározásokat állítsunk fel a gyakorlati életben, az egyes államok illetéki forrásai mindig különböző elemeket fognak magukban foglalni. Tiszta illeték, tiszta — akárhogyan akarjuk is megfogalmazni az adó és illeték elméleti meghatározását — a gyakorlati életben alig fog előfordulni. De erre a térre nem akarom a t. képviselő urakat követni. Konstatálom azonban, hogy ha az egész világon, az egész tudományban ereszben a kérdések nagyon komplikáltak, sehol annyira nem komplikált a dolog, mint minálunk és az alatt a gyűjtőnév alatt, amelyet bélyegnek és illetéknek nevezünk, sehol a világon annyiféle különböző közszolgáltatás egyesítve nincs, mint minálunk. (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl.) Ezeknek a közszolgáltatásoknak — méltóztassanak elhinni — egy jelentéktelen kis részét képviselik az igazságügyi bevételek. A bélyeg czimén az 1914—15. évi költségvetésben — ezt az évet használom fel, mert a tisztelt túloldal szónoka is ezekkel az adatokkal foglalkoztak — kerekszámban 64 millió korona van előirányozva. Ebből a 64 millió koronából azonban, alkalmazva azokat a százalékokat, amelyek az eddigi bevételek arányában mutatkoznak, t. i. a költségvetésben csak egy összeg van egyesítve, de az egyes befolyó bevételeket amennyire lehet felosztjuk és azok szerint felosztva, részben pedig a költségvetés adatait is használva, — mert a bélyegnél rovatok szerint külön van előirányozva — a bélyegjegyeladásra 45 millió korona esik. mert a többi papirértékforgalmi adó — ami egyáltalában nem igazságügyi bevétel — a bélyegzett váltóürlapok eladása — szintén forgalmi adó, tehát szintén nem igazságügyi bevétel — bélyegzett igérvényürlapok eladása, — szintén forgalmi adó — bélyegzett marhalevélürlapok eladása, — szintén forgalmi adó — halászjegyürlapok eladása, — szintén forgalmi adó — szintúgy a vasúti fuvarlevelek eladása, a kártyabélyeg stb. Marad tehát tisztán a bélyegeladásból befolyó 45 millió korona, ennél lehet szó arról, hogy vájjon ez mennyiben igazságügyi bevétel. Ebben a 45 millió koronában benne foglaltatik a polgári peres és perenkivüli eljárás során lerovandó összes bélyegilleték ; ez igazságügyi bevétel. Ezenkívül benne foglaltatik az összes adminisztratív eljárásokban lerovandó bélyegilleték, benne 37
