Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

280 555. országos ülés Í9ik Julius 15-én, szerdán. az, hogyha rideg számokkal operál is, ha pénzügyi javaslatokat terjeszt is elő, akkor is a magyar géniusznak, a magyar nemzeti védőszellemnek örömére és dicsőségére cselekszik. Sajnos, ez a törvényjavaslat, épen ellenkezőleg, a magyar nemzeti géniusz, a magyar nemzeti védőszellem • ellen való merénylet, ha ugyan azt nem tesszük fel, hogy a minister ur vagy a minister urak saját magukat tartják nemzeti géniuszoknak, nemzeti védőszellemeknek és boldognak kivánják tartani az egész nemzetet, hogy hozzájuk szerencséje van. Fráter Lóránt!: Sülyedjenek el! Kún Béla : No most már, akár azt vesszük, hogy ez a javaslat 4—5 millió adóemelést tartalmaz az előadó ur szerint, akár azt, amire Polónyi Dezső képviselőtársam mutatott reá, hogy 15 millió adóemeléssel fog járni, akár pedig azt, amit más képviselőtársaim bebizonyítottak, hogy -25—30 millió adóemeléssel állunk szemben, az mindegy; a lényeg az, hogy adóemelésről van szó. Nézzük hát a dolgokat abból a szenrpontból, hogy a fejlődő élet szükségleteitől elzárkózni nem lehet és beviteli szaporulatról kell gondoskodnunk, hogy a kiadásokat fedezhessük. Azonban még- az ilyen viszonyok között sem lett volna szabad a törvénykezési illeték felemeléséhez nyúlnia a kormánynak, hisz az illetékek eddig is bőven fedezték az igazságügyi kiadásokat, amint ezt a statisztika adatai bizonyítják. Az 1913. évi költségvetésben ugyanis a bélyegbevétel volt 58,400.500, jogilletékekből a bevétel volt 111,665.000 K és ezzel szemben az igazságügyministeriumnak összes kiadása volt 57,944.060 K ; 1914-ben a bélvegbevétel volt 64,024.000 K, jogilletékbői 12,020.000 K, az igazságügyministerium összes kiadása volt 60,041.985 K. a bevételi többlet tehát 5,623.500 K. Az én nézetem — és ezt nem fogják leczáfolni a minister urak sem, mások sem, — az, hogy az a szolgáltatás, amelyet az igazságszolgáitatás terén az állam a polgároknak nyújt, voltaképpen az állampolgároknak joga, jogosultsága. Az én nézetem az, hogy az igazságügy terén szerzett bevételeket tisztán csak az igazságügyi kiadásokra volna szabad fordítani. Hiszen az ideális állapot az lenne, hogy ingyenes igazságszolgáltatás legyen minden országban, Magyarországon is. Mert kérdem én : egy államban mik a polgárok jogai és kötelességei ? Vérrel, pénzzel tartják fenn az államot. Nálunk ma már a véradó is annyira tul van forszírozva, hogy a legutóbbi sorozáson is megtörtént, hogy aki katonai szolgálatra alkalmatlan volt is, rámondták. hogy »tauglich«, hogy tisztiszolgának vagy küldöncének jó lesz. Anyagi téren a húrnak végső megfeszítéséig vannak már igénybe véve az állampolgárok. Már most ezzel szemben minő jogokat élveznek ? Személyi és vagyonbiztonságról, közszabadságokról, gyülekezési szabadságról nálunk csak képletesen lehet beszélni, pedig ezek egy modern, európai színvonalon álló országban, össze vannak forrva azzal, hogy »én szabad polgár vagyok, szabad államban.« Nos hát, mi maradt meg ? Az, hogy amikor az egyes polgárok olyan helyzetbe jutnak, hogy perelni kénytelenek, vagy pedig őket perlik, akkor a maguk igazságát ideális értelemben véve ne csak megkapják, hanem ingyen kapják meg. Ha pedig az államnak rendkívül nagy kiadásai miatt gyakorlatilag nem lehet arra az alapra helyezkednie, akkor minden körülmények között el lehet várni, hogy ha a polgárok a törvénykezés folytán nekik szolgáltatott igazság ellenértékéül fizetni kénytelenek, ennek a fizetésnek mértéke ne haladja meg azt a szolgáltatási képességet, amelyet az illető ]3olgárok elbírnak. (Ügy van! balfelől.) Az eddigi illetékrendszer is olyan súlyos terheket rótt a polgárokra, hogy azokat tovább fokozni szerintem lehetetlenség anélkül, hogy az az egyes polgároknak exisztencziáját létalapjában támadja meg. Ezzel szemben mit látunk ? (Az elnöki széket Simontsiís Elemér foglalja el.) A törvényjavaslat indokolása két helyen is hivatkozik arra, hogy a törvénykezési illeték felemelése folytán válható többletbevétel nemcsak az igazságszolgáltatás terén, hanem minden más téren felmerülő fokozott szükségletek kielégítésére is fog szolgálni; hogy a törvénykezési illetékből befolyó jövedelem nem csupán a polgári igazságszolgáltatás kiadásait, hanem a minden más téren felmerülő reformokkal egybekötött kiadásokat is fedezi. Ez nem más, mint az illeték jellegének elhomályositása és épen azért, mivel e ponton az illeték átcsap az adóba, minden jog, minden igazság nélkül, kötelességünk ez ellen állást foglalni. Ezek után a fejtegetések után és a törvényjavaslat indokolása után odáig jutunk, hogy a munkapárt a törvénykezési illetékeket azért akarja és fogja is felemelni, — ezzel tisztában vannak ők is és tisztában vagyunk mi is ; meg fogják szavazni, bármit beszélünk is — hogy azokból más kiadásokat is fedezzenek; pl. az annyira bevált, a nemzet szivéhez annyira odanőtt, az alkotmány védelmére és a parlamentarizmus biztonságának megőrzésére oly nagyon hivatott palotaőrségi intézmény kiadásait is (Ugy van! balfelől. Zaj. Elnök csenget.) a törvénykezési illeték többletjövedelméből fogjuk fedezni. (Zaj jobbfelől.) De ha kifogásolom azt, hogy az állam többkiadásának fedezésére szolgáló összeget a törvénykezési illeték felemelése folytán vegyük be, ha perhorreszkálom ezt az elvet, akkor arról is kötelességem számot adni, miképpen gondolom az állam fokozódó szükségleteinek ellátását és kielégítését oly módon, hogy ezáltal a kis exisztencziák ne legyenek sújtva és hogy a törvénykezési illeték felemelésére ne legyünk kénytelenek rászorulni. A feleletet erre megadja az a tény, hogy Magyarországon a föld és ház tízszerte nagyobb