Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

555. országos ülés Í91k Julius 15-én, szerdán. 281 terhet visel, mint a részvénytársaságokba és értékpapírokba fektetett vagyon. A Milotay István kitűnő szerkesztésében megjelenő »Uj Nemzedék«ben Cenzor aláírással gyönyörű czikk jelent meg, (Ugy van! balfelől! Zaj. Elnök csenget.) amely rámutat azokra az adatokra, melyek szerint az állam több jövedelmet tudna produkálni, több szükségletet tudna fedezni kellő módon, anélkül, hogy a kisebb exiszteneziákat nyomorítaná meg. (ügy van ! balfelől.) Jelenleg ugy áll a helyzet, hogy Magyarországon a föld- és épület birtok összértéke 26.000 millió korona ; ennek állami, megyei és községi adóterhe évenkint megközelíti a 240 millió koronát, illetéki terhei majdnem elérik a 100 milliót. Az igy 340 millióra rugó évi közterhen kivül közel 600 millió megánjelkgü szolgáltatás, kölcsön, tőketörlesztés terheli az ingatlan vagyon tulajdonosát. Ha most ezzel szemben azt nézzük, t. képviselőház, hogy a magyarországi értékpapír' és részvénytőke milyen arányban járul, illetékezés szempontjából, a közterhek viseléséhez, akkor a következő eredményre jutunk. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Magyarországon az értékpapír és részvénytőke értéke 21.000 millió korona, tehát megközelíti a föld- és házbirtok összértékét; mégis ennek a nagy tőkének a közterhe évenkint alig több évi 26 millió koronánál. Tehát a föld- és házbirtokban rejlő vagyon a részvénytársaságokban és papírokban rejlő értékkel szemben tízszerte nagyobb összeget fizet, tízszerte nagyobb megterhelésnek van alávetve, (ügy van ! balfelől.) Ennek, t. képviselőház, az az oka, hogy a pénz- és értékpapirtőke a mi országunkban indokolatlanul és igazságtalanul rendi- ivül nagy adó- és illetékmentességben, illetőleg adó- és illetékkedvezményben részesül és ezzel csaknem teljesen kibújik vagy pedig aránytalan mértékben bújik ki az állami közterhek viselése alól. (ügy van! ügy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Amikor a ház előtt van a törvénykezési illeték felemeléséről szóló javaslat, valamint a szeszadó felemeléséről szóló javaslat és amikor ezekből a javaslatokból azt látjuk, hogy a kormány nagyon szigorúan, összecsukott kézzel jár el a mezőgazdasággal és a kisiparral szemben, amikor a kis emberek pereskedését megdrágítják, amint ezt a tárgyalés alatt lévő javaslat kétségbevonhatatlanul és megczáfolhatatlanul bizonyítja : akkor kérdem, hogyha igaz az, amit a minister ur mondott, hogy büszke lesz mindenkor, ha szocziálpolitiksi alkotásokra visszatekinthet, amikor az isteni gondviselés majdan a halhatatlanok sorába iktatja : miért nem nyújt be olyan törvényjavaslatot, hogy a most fennálló illetékszabályokat minden vonalon érvényesítsük és miért nem alkot oly illetékezési szabályokat és törvényeket, amelyek alapján az értékpapírokban és részvényekben rejlő nagy tőke csakugyan méltóképpen, a teherviselési képesség arányában meg legyen róva azzal, amivel most aránytalanul vannak megróva azok a kisKÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. emberek, akik ennek a nemzetnek a fentartó elemei, akik adják a katonát, fizetik az adót és akik nélkül nincs ország, nincs nemzet, nincs állam ? (ügy van ! ügy van ! Taps a baloldalon.) T. képviselőház ! Hogyha a részvénykibocsátási illetéknek több jövedelmét tekintetbe venném, amivel azok a részvények még nem lennének értéktelenek és nem következnék be az, hogy tőkepénzesek ne szeretnének részvényeket vásárolni, — akkor is vásárolnának — akkor el lehetne érni 23 millió jövedelmet. Az élvezeti jegyek jövedelmének évi hányadából fél millió koronát, a záloglevelekből, községi kötvényekből, városi és egyéb kötvényekből szintén el lehetne érni pár millió koronát, a részvények osztalékszelvényeiből a másodfokú illeték lerovása után pár milliót; vasúti részvénytársaságok menet jegyilletményeinél, a fennálló szabályok változatlan alkalmazása esetén is jaár millió többlet érhető el, ugy hogy eszerint a számítás szerint, amely komoly számadatokban jut kifejezésre az »Uj rv"emzedék« czirnü lapban, körülbelül 52 millió több bevételhez lehetne juttatni az államot és nem lenne szükség arra. hogy a törvénykezési illeték felemelésével szomoritsa a kormány és a munkapárt ezt az országot, amely adóval anélkül is agyon van sanyargatva. De állapodjunk meg egy elv leszögezésében. Mi azt valljuk, hogy ez az ország nem a nagy tőkékért, nem a nagy bankokért, nem a nagy uzsorásokért van, hanem az embermilliókért. (Helyeslés balfelől.) Ha a kormány ezt átérezné, akkor nem jönne ezzel a javaslattal, akkor a t. munkapárti képviselő urak nem hallgatnának, hanem felszólalásokban adnának kifejezést annak hegy csakugyan vallják azt a szocziálpolitikai jarogrammot, amelyre az igazságügyminister ur hivatkozott és akkor ennek a színvallásnak meg lenne az erkölcsi háttere. Mert beszélni szoczialpok tikáról, de nem gyakorolni azt, (Igaz! ügy van! balfelől.) beszélni kisemberek védelméről, de agyonsanyargatni a kisembereket, (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) beszélni arról is, hogy az országot az anyagi boldogulás terén akarják előrevinni, de egyúttal az anyagi boldogulás forrásait elzárni a kisemberek elől, ez nem lélekszerinti politika, ez kortespolitika, amely jó lehet a hatalomban való megmaradásra, de nem arra, hogy az a nép, amely künn az országban verejtékével dolgozik, hozzájusson ne csak a személyi és jogbiztonsághoz, hanem minden elgondolható téren a maga igazának érvényesítéséhez. (Helyeslés és taps balfelöl.) Ha most áttérek magára a javaslat részletesebb bírálatára, akkor elsősorban azt állapítom meg, hogy az indokolás, illetve a javaslat honi

1 okegyenest ellenkezésbe jön önmagával. Az indokolás ugyanis elismeri, hogy az egyes, egyenkénti kirovási illetékrendszernél sokkal jobb az átalányrendszer, ám mégis fentartja az egyes illetékrendszert, jólehet az általányrendszer mellett a jogkereső közönség megszabadulna a zaklatástól, a leletektől, a bírságoktól és minden ezzel összefüggő kellemetlen körülménytől, 39