Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-550

20 550. országos ülés 1914 Julius 7-én, kedden. Végül nem tagok azok, akiket a minister külön feljogosít arra, hogy tagok ne legyenek, illetve, hogy alkalmazottjaikról a saját nyugdíjintézeteik által gondoskodhassanak. Hogy azonban a huzavonának vége szakadjon, kimondatik, hogy azon intézetek, amelyek egyszer már nyilatkoztak, kötelezően állandó tagjai ennek az országos nyugdíjintézetnek. A tagság alól való felmentés nagyon részletesen és szorosan van körülirva. Kimondatik, hogy csak azok az intézetek menthetők fel, amelyek legalább is annyi kedvezményt legfeljebb annyi megterheltethessél juttatnak tagjaiknak, amennyit ez az országos nyugdíjintézet juttat a maga tagjainak. A kormánynak erős befolyása van itt biztosítva, főként az ellenőrzés és pl. a kényszernyugdij ázások eseteiben. Ami a részleteket illeti, itt egészen az 1912. évi LXV. t.-ozikknek a rendelkezései mérvadók. Az ellátásokat illetőleg engedjék meg, hogy csak röviden rekapituláljam : vannak állandó ellátások ; ide tartozik természetesen a nyugdíj, a lakbérnyugdij, az özvegyi nyugdíj, a gyermekek nevelési járuléka és az életjáradék. Vannak azután egyszer és mindenkorra szóló ellátási illetmények : végkielégítések és temetkezési járulékok. (Mozgás. Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Pekár Gyula : Az alap természetesen a beszámítható szolgálati idő és a beszámitható javadalom, az t. i., amit az illető utoljára élvezett. A törvényjavaslat különös súlyt fektet arra, hogy a kinevezés a kinevezésre jogosított tényező által történt legyen, továbbá kimondja, hogy csak a »véglegesen alkalmazottak« lehetnek tagjai ennek a nyugdíj intézetnek, de igen humánusan hozzáteszi, hogy »az ideiglenesen alkalmazott egy év multán véglegesen alkalmazottnak tekintendő.* A ministeri engedelemmel való egy éven túli szabadság nyerésének, továbbá a szolgálat ministeri engedelemmel való abbanhagyásának kérdése is nagyon humánusan van kezelve. Lényeges haladást látunk itt az előbbi intézkedésekhez képest, mert eddigelé a szolgálat abbanhagyása, ennek okára való tekintet nélkül, mindig véglegesen megfosztotta az illetőt a nyugdíjigényétől. Továbbá igen humánusan van keresztülvive a viszonosság is az idegen szolgálati idők beszámításánál. . A beszámitható javadalmazás áll a rendszeres fizetésből, a fizetés kiegészítő részét képező, fizetés természetével biró pótlékokból s az igazgatói díjból. Az egész nyugdíjigény skálája az 1912 : LXV. t.-czikk szerint igazodik. Ki van mondva, hogy a még nem negyven éves alkalmazott öt év után bir nyugdijigénynyel, a már 40 éves korában szolgálatba lépett alkalmazott pedig csak 10 év után tarthat igényt nyugdíjra. A nyugdíjazás elrendelése szintén az 1912 : LXV. t.-czikk értelmében van szabályozva. Ez történhetik először : az alkalmazott kérésére, pl. testi vagy szellemi fogyatkozás eseteiben; másodszor ha a javadalmazás egyenösszegre rugó nyugdijigénynyel áll szemben ; harmadszor pedig, hogyha az illető 60. életévét már betöltötte. Hivatalból elrendelendő a nyugdíjazás, ha az illető 65 éves és ha egy éven tul tartó betegség tartóztatja a munkától. A nyugalomba helyezés lehet ideiglenes, ha féléven túli, de egy éven belüli szolgálatképtelenség esete áll fenn ; minden más esetben végleges. Itt a javaslat épen ezen momentumokra való tekintettel ilyen esetekre az országos tanári nyugdíjbizottsághoz orvosszakértő kirendelése iránt intézkedik. Ki van mond\a, hogy a nyugdíj nem lehet soha nagyobb az élvezett javadalmazásnál; a minimum — amint a törvényjavaslatból látjuk — 800 K, a maximum pedig 16.000 K. A szolgálatképesség helyreállásának esetére is igen humánus rendelkezés van ; ilyenkor az illető természetesen uj állás után néz, azonban a régi nyugdíj és az uj kezdő fizetés közötti különbözet nyugdíj czimén megtéríttetik neki. Aki legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte ki, annak az 1912. évi LXV. t.-cz. analógiája szerint végkielégítésre van igénye. Kimondatik az is, hogy a nőalkälmazottak a férfialkalmazottakkal teljesen egyenlő elbánásban részesülnek. (Helyeslés jóbbfelől.) Az özvegynek nyugdíjra van igénye : ha férjével annak tényleges szolgálata előtt vagy alatt lépett házasságra ; ha a házasság megkötése előtt férje nem volt ínég 57 éves ; ha a házasságkötés férje halálát három hónappal megelőzte ; végül, ha az özvegy férje halálakor vele együtt élt. Kimondatik, hogy az özvegynek nemcsak saját, hanem férjének előbbi házasságából származott gyermekeit is el kell tartania és neveltetnie. Minden törvényes vagy törvényesített gyermek 24 éves koráig, illetőleg korábban bekövetkezendő ellátásáig nevelési járulékkal bir; ez egy ötöde az anya nyugdijának. A szülőtlen árváknak másfélszeres ilyen nevelési járulék jár akkor, hogyha kettőnél többen vannak, ha csak ketten vannak, akkor kétszeres. Nyomorék szülőtlen árváknak életjáradék jár. A törvényjavaslat V. fejezete az országos nyugdíjintézet jövedelmeit tárgyalja. Ezek elsősorban állandóak. Ide tartoznak: a mindenkori tőkekamat, a fentartók. alkalmazottak, tanulók járuléka és az államkincstár hozzájárulása. Másodszor vannak átmeneti jövedelmek, amelyeknek apróbb részleteivel itt nem akarok részletesebben foglalkozni. Fontos az, hogy a fentartók és a tanulók eddigi hozzájárulásuknak a kétszeresét fizetik ; az államknicstár pedig a maga eddigi hozzájárulásának az ötszörösét adja. Hiszen csak e mellett a nagy áldozatkészség mellett volt lehetséges egyáltalában, hogy ez a törvényjavaslat létrejöjjön. Részletezzük mostan e jövedelmeket. A fentartó minden intézeti állás után a javadalomnak 7%-át fizeti; a gyógypedagógiai intézeteknél, ahol tudvalevőleg nincs tanulódij) 10%-át. Az alkalmazottak javadalmuk 600 K-án felüli összegének egyharmadát fizetik egyszersmindenkori járulék-