Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

554. országos ülés WPi Julius 14-én, kedden. 237 ték ezt a törvényjavaslatot, csak akkor szólhattak hozzá és jöhettek ide a képviselőház elé a maguk kérvényével. Ezek mind olyan okok, amelyek teljesen indokolttá tesz k, hogy a javaslatot az ellenzék el ne fogadja és a magam részéről én is visszautasítsam és azt még általánosságban sem fogadjam el a részletes tárgyalás alapjául. (Hosszas éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Jaczkó Pál! Jaczkó Pál: T. ház ! Amikor a törvénykezési illetékről szóló törvényjavaslathoz hozzászólok, előrebocsátom, hogy tekintettel az eddigi beható és szakszerű felszólalásokra, teljesen felmentve érzem magam az alól, hogy a beszédek eddigi menetét kövessem s ugyanazokat mondjam el, amelyeket előttem felszólalt t. barátaim már elmondtak. Teszem ezt különösen azért, mert hiszen az anyag maga oly nagy, hogy igazán kerülnöm kell az ismétléseket, nehogy tiilságosan hosszura nyúljon felszólalásom. Biztat engem másrészt az a hit ós remény, hogy amennyiben az egyes szakaszokhoz lesz talán valamely észrevételem, a részletes vita során lesz majd módom és alkalmam megjegyzéseim megtételére. T. képviselőház ! Én most teljesen arra a térre szoritkozom, amelyről a részletes vita során az elnökség minket leszoríthatna, t. i. én csakis általánosságban foglalkozom a javaslattal és már előre jelzem, hogy körülbelül egész beszédemnek motívuma és irányelve az, hogy kimutattam, az előadó urnak, de különösen a javaslat indokolásának tekintetbevételével, azt, hogy, amikor az előttem felszólalt t. képviselőtársaim az átalányrendszert tartják helyesnek, a javaslat végkonkluzióban nem ezt állítja be, hanem teljesen önkényesen és, mondhatom, teljesen indokolatlanul az egyesnek nevezett — amelyet különben véleményem szerint egyenkintinek kellene nevezni — rendszert veszik elő és megtartja az eddigi rendszertelenséget a pénzügyi illetékek terén, ugy, hogy azt hiszem, semmivel sem javul a helyzetünk, sőt félek, hogy eltekintve attól, hogy az egyes fokozati illetékek magasabbak, ép oly bizonytalanságban leszünk ezután is, mint idáig voltunk. (Ugy van! a baloldalon.) Köztudomású, hogy mi, akik gyakorlatilag elég sokszor foglalkozunk az illetékkel, kénytelenek vagyunk beismerni azt, hogy az illetéktörvények és rendeletek zűrzavarában a legtöbb esetben kiismerni nem tudjuk magunkat, ha pedig valamely nem mindennap előforduló kérdésről van szó, kutatunk törvényekben és rendeletekben és igen gyakran találkozunk a jegyzetrovatban egy megjegyzéssel, — természetesen a Corpus juris-ról beszélek, amely igy tartja ezt nyilván — hogy hatályon kivül helyezte ez a törvény vagy módositotta amaz a törvény, vagyis át kell kutatnunk néha öt-hat törvényt, amig megállapítjuk azt, hogy erre az esetre tényleg milyen illeték T. ház ! Szerintem a pénzügyi illetékeknek egyik legfontosabb kritériuma épen az volna, hogy könnyen áttekinthetők, könnyen megtanulhatók és könnyen észben tarthatók legyenek. Épen azért kifogásolom a törvényjavaslatban használt rendszert, amely indokolásában igyekszik kimutatni azt, hogy bizonyos fokozatok beállításával a fokozatosság és progresszivitás nyer benne kifejezést. Ez a fokozatosság azonban — amint beszédem során ki fogom mutatni — igazán csak látszólagos, sőt ha a 14. és a 15. §-t figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy a kisebb pereknél emelkedő a százalék és az illeték csak a nagy pereknél igazán progresszív. Annak a nagy bizonytalanságnak és határozatlanságnak, amelyben az illetékek tekintetében a mai napig élünk, az az oka, hogy 1850-ig illetékről és bélyegről nálunk egyáltalán nem beszéltek. 1850 augusztus 2-án nyiltparanes hozta be a magyar korona országaiba az illetéket. Posgay Miklós : Most is csak ugy van ! A munkapárt parancsol! (Zaj bálfelől.) Jaczkó Pál: Addig az állam háztartásában szerepeltek ugyan némi igazságügyi illetékek és egyes közigazgatási ügyekben voltak ugyan illetékek, sőt a fejedelmi adományozások, valamint egyházi javadalmak osztogatása alkalmával szedett az állam dijakat, de ezek mind olyan jelentéktelenek voltak, hogy az államháztartásban igazán nem szerepeltek nagy összeggel. Posgay Miklós: Most a pártkassza szed dijakat! (Ugy van! Ugy van! bal felől. Zaj.) Jaczkó Pál: A nyilt parancs augusztus 2-ánadatott ki és — ha jól emlékszem — szeptemberben vagy novemberben lépett hatályba. Meg kell jegyeznem, hogy ez a nyilt parancs még csak az a. n. bélyegezett iveket hozta be, t. i. a bélyeg már magán az ivén rajta volt és ahhoz képest, hogy ki hány ivet használt fel, rótta le mindenki az illetéket. Rakovszky István: A szószátyár többet fizetett ! Jaczkó Pál: Leszek bátor kimutatni, hogy ez a mostani illetékrendszerünkben is mtgvan s az uj törvényjavaslatban még jobban kidomborodik az, hogy az állam nemcsak illetékeket szed, hanem valóságos fogyasztási — még pedig az előbbiek alapján azt kell mondanom, hogy papirfogyasztási — adót szed be külön az állampolgároktól. Az 1850-ik évi nyiltparancsban lefektetett elvek azok, amelyek körülbelül ma is kutforrását képezik a mi illeték- és bélyegrendszerünknek. Igaz, hogy azóta tömérdek ministeri rendelet és törvény' látott napvilágot; hiszen pl. a bélyegi vre vonatkozó rendelkezés is csak 1854-ig volt érvényben, mert 1854-ben a pénzügyminister ezt egy ujabb rendelettel hatályon kivül helyezte és behozta az u. n. bélyegjegyeket, amelyek 1858 októberében csakugyan érvénybe is léptek s akkor hatályon kivül helyeztettek ezek az u. n. ivbélyegek vagy bélyeges ivek. Az illetékekről intézkedik az 1869 : XVIL, az 1870 : LVIIL, az 1871: XLIII.,