Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

55í. országos ülés 15 ilyen fontos, ilyen nagy horderejű törvényjavaslatot, amely a társadalmi élet minden vonatkozását érinti, abnormis parlamenti viszonyok között beterjeszteni a képviselőházhoz akkor, amikor előre tudják, hogy az ellenzék elvi álláspontjából kifolyólag nem vehet részt a tárgyaláson ? (Ugy van! a baloldalon.) És hozzá meg annyira siettek a javaslat előterjesztésével, hogy az még kellőkép elő sem volt készítve. Az indokolásnak egy részét alig egy vagy két hete kaptam kézhez. Hogy lehet egy törvényjavaslatot beterjeszteni, mielőtt az indokolás készen van ? Bikádi Antal: Beismeri maga a pénzügyminister ur, hogy nem készült el. Sághy Gyula: Nem az illetékről beszélek most, hanem a polgári törvénykönyv előterjesztéséről. Ilyen fontos, mélyreható, századokra szóló törvényjavaslatot nem szabad ennyire előkészitetlenül beterjeszteni még rendes viszonyok között sem, annál kevésbbé ilyen abnormis parlamenti viszonyok között. (Ugy van! a baloldalon.) A fő mégis csak az, hogy az a törvénykönyv alapos, jó legyen, minden azzal szemben méltán támasztható igényt kielégítsen. Az már nem tesz nagy különbséget, hogy egy vagy két évvel előbb vagy később lép hatályba. De az, igenis, nagy különbséget von maga után az életre való kihatásában, ha nem lesz kellő alapossággal előkészítve. (Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok e javaslat kritikájába belebocsátkozni, mert hiszen nincs szőnyegen és nem akarok a tárgytól eltérni. De annyit talán szerénytelenség nélkül mondhatok, hogy a polgári törvénykönyv tekintetében szakértőnek mondhatom magam, inkább, mint az illetékről szóló törvényjavaslat tekintetében; abban a törvénytervezetben nagyon sok hiba van, különösen az örökjogról, a hagyatékról szóló részben, ami képtelenségre vezet a gyakorlati életben, ha megpróbálják keresztülvinni. Van még több ilyen hibás szakasza annak a törvénytervezetnek ; de — mondom — evvel most nem foglalkozom, csak mert az igazságügyminister ur különösen hivatkozott erre, kötelességemnek tartottam e részben az ő állítását a maga valóságában megvilágítani. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarok most bővebben foglalkozni azzal sem, amit az igazságügyminister ur mondott a tekintetben, hogy az illetékjavaslat folytán előálló állami bevételi többletből körülbelül fél millió koronát az ügyvédi nyugdijalapra akar fordítani. Ha nem ilyen specziális törvényjavaslatnál, hanem az állami budget keretében ajánltatnék fel ez az 500 ezer K az ügyvédi karnak mint állami segély, akkor állana mindaz, amit a minister ur mond. De épen az a baj, hogy ez az összeg nem mint államsegély, hanem mint borravaló ezen törvény kapcsán ajánltatik fel. Ebben van az, ami az ügyvédekre nézve bántó és nem mintha az ügyvédi karról feltételeznék, hogy ezzel le lehet kenyerezni. Nem volt abban, amit ellenzéki képviselőtársaim e részben felhoztak, semmi sértő az ügyvédi karra, ellenkezőleg, védelem volt az ügyí július ií-én, kedden. 231 védi karra nézve az ilyen bántó eljárással szemben. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Már mostan arra vagyok bátor az igazságügyminister úrral szemben reflektálni, hogy ő idedobta nekünk a következetlenség vádját és elvi álláspontunk elhagyását azért, mert ezen javaslat tárgyalásában résztveszünk. Erre már megfelelt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és barátom s amit mondott, azt én mind aláírom, sőt ahhoz még valamit hozzá is teszek. Es pedig két megjegyzést. Először azt, hogy valahányszor az ellenzék igy egyes javaslatoknál indíttatva érzi magát arra, hogy a tárgyalásokba belemenjen és résztvegyen, akkor alig tart még csak egy-két napig is a vita, már is mindenféle eszközökhöz, az ülések meghosszabbításához stb. nyúlnak ; tehát nem áll az, amit az igazságügyminister ur mondott, hogy az ellenzék az ő szólásszabadságának gyakorlatában korlátozva ne volna, mert ha nap-nap mellett hosszabb időn át folyton ilyen hosszú ülések vannak, akkor fizikai lehetetlenség, hogy az ellenzék a maga szólásszabadságát kellőképen gyakorolhassa. Azután a minister ur szerint nem áll meg az időszerűség elleni ellenvetésünk. Bocsánatot kérek, két irányban áll meg. Megáll mindenekelőtt abból a szempontból, mert a parlament a túloldal saját beismerése szerint, azáltal, hogy uj választási törvényt alkotott meg, nem illetékes többé nagyobb alkotásokra, egészen eltekintve attól, hogy forognak fenn erre egyéb okok is, nemcsak szépséghibák, hanem egyenesen a jogalap hiánya, amiről nem akarok most beszélni, mert sokszor beszéltünk róla. Nem akarom kutatni azt sem, hogy a többség képviseli-e a nemzet igazi akaratát, vagy pedig csak formális többség. Mondom, erről nem akarok szólni, hanem csak azt emelem ki, hogy, a maga szempontjából sincs semmi jogosultsága uj törvényalkotásokra, mert a választási törvény megalkotásával ezt maga elismerte ; a választási törvény megalkotása után tehát a parlamentet fel kellett volna oszlatni és megkérdezni a nemzetet azokra a fontos törvényjavaslatokra nézve, amelyek azóta tárgyaltatnak és tárgyaltatni szándékoltatnak. De már most az időszerűség egy másik szempontból is kifogásolható. Már gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is jelezte a nyári időszakban való tárgyalás helytelen voltát. En hozzáteszem még, hogy ezen időszerűségen kivül még az a másik is, meg van, hogy óriási kegyeletsértést követnek el azáltal, hogy a parlamentet összetartják, a mikor tulajdonképpen nemzeti gyász van. Látszik, menynyire hatja önöket át ezen nemzeti gyász érzése, mert ha áthatná, akkor nem volna szabad a parlamentet tovább együttartani; (Helyeslés a baloldahn.) csak a gyásznak lett volna szabad kifejezést adni és azután a parlamentet hosszabb időre el kellett volna napolni. Kún Béla: Külsőleg mutatják, belsőleg nem gyakorolják.