Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

232 554. országos ülés 191b Julius H-én, kedden. Sághy Gyula : És ezzel az igazságügyminister UT felszólalásával annál inkább végezhetek, mert az igazságügyminister ur ugyanabban a helyzetben volt, mint néhányan itt, az ellenzéki oldalon vagyunk, akik nem tekintjük magunkat szakértőknek, ő sem tekinti magát annak, pedig neki, mint az igazságügy vezetőjének, mégis inkább kellene szakértőnek lennie, de ő magával a javaslattal alig foglalkozott. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) A javaslatnak védelmére nem kelt és nem jelezte a kormány álláspontját, hogy mennyiben óhajtja módosítani a javaslatot és mennyiben nem. Pedig az volna kívánatos, hogy itt kontradiktórius tárgyalást folytassunk és felvilágosításokat kapjunk. Először czáfolni kellene a mi kritikánkat, ha ugyan lehet czáfolni azt a kritikát, amely ezen az oldalon igen magas nivón eszközöltetett ; ezt az igazságügyminister ur sem vonta kétségbe. Nekünk arra volna szükségünk, hogy mi felvilágosítást kapjunk, mi a kormány álláspontja ezen kritikákkal szemben, mennyiben tartja helytállóknak és mennyiben nem, czáfolja meg, ha nem tartja helytáll óknak és jelentse ki azt is, hogy amennyiben egyes kívánságokat, megjegyzéseket megfelelőknek, alaposaknak, helyeseknek tart, mit várhatunk a részletes tárgyalásnál és milyen irányban hajlandók a javaslatnak egyes részleteit a maguk részéről módosítani ? Minderre azonban nem kaptunk az igazságügyminister úrtól felvilágosítást, egyáltalában nem hajlottunk ugyszólva semmit a minister úrtól a javaslat részleteiről, legfeljebb egy-két megjegyzést, egy pár választ Springer barátomnak, azt sem a javaslat érdemére nézve, hanem azon kivül álló dolgokra és igy én nem vagyok abban a helyzetben, hogy a minister urnak a javaslatra vonatkozólag valamit válaszolhassak. Én ugyanazon helyzetben vagyok, mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és barátom, hogy t. i. először nem érzem magamat szakértőnek ebben a kérdésben és másodszor, hogy eredetileg csakugyan nem volt szándékom e javaslatnál felszólalni. Két körülmény indított a felszólalásra. Az egyik az előbb emiitett inczidens, amely különben is felszólalásra késztetett és ha már egyszer felszólaltam, nem akartam pusztán személyes kérdésben felszólalni. (Helyeslés a baloldalon.) A másik indító okom az, hogy a t. pénzügyminister úrtól, aki beterjesztette a. javaslatot, akitől várnánk a felvilágosításokat és tájékozást vagy a mi oldalunkról gyakorolt kritikának a czáfolatát vagy helyeslését, esetleg útbaigazítást arra nézve, hogy milyen irányú és mennyire mélyreható módosításra számithatunk e javaslat megjavítása tekintetében a részleteknél, eddig egyáltalában minderre nézve tőle egy szót sem hallottunk. Minderre nem hallottunk tőle semmi nyilatkozatot. Ha a minister ur ebbe a dologba belemélyedt volna ugy, amint azt tőle vártuk, ez arra indíthatott volna, hogy ne szólalj ak fel, mert nem éreztem volna szükségét a kérdés felvetésének. A minister ur azonban, aki a javaslatot beterjesztette és aki hivatva volt bennünket tájékoztatni, mély hallgatásba merült. Amennyire én ismerem az ő tehetségét és eddigi működését, nem tételezhetem fel, hogy nem szakértő. Talán egy másik körülménynek tulaj donithatom ezt, talán annak, hogy t. i. nem régi parlamenti ember és igy nem tudja, hogy milyen benyomást tesz ez az eljárása. Azt a benyomást teszi, hogy nemcsak az ellenzéknek lekicsinylése, hanem lekicsinylése magának a parlamentnek, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) mert hiszen a parlamentáris rendszer mellett elsőrangú kötelessége a ministernek a házat tájékoztatni és a felmerült ellenvetésekre és czáfolatokra választ adni, a tekintetben is felvilágosítást adni, hogy milyen irányban hajlandó módosításokat elfogadni, ö ezt tőlem érthetőnek fogja tartani, aki régen ismerem őt és az ő kiváló képessegeit, hogy eljárását annak tulajdonítsam, hogy nem régóta vesz még részt a parlamenti életben és hogy igy még nem ismeri kellőleg a parlamenti szokást. Gr. Apponyi Albert: Rossz tanítómestere van. Sághy Gyula : De most már, ha fel van e tekintetben világosítva a t. minister ur, arra kérem, teljesítse ezt a kötelességét, mert ellenkező esetben a parlamentnek és a parlamentarizmusnak szándékos lekicsinylését kellene hallgatásában 4átnunk, ha ezek után sem volna hajlandó ebbeli feladatának és kötelességének megfelelni. Ezek után áttérek magára a javaslatra, előre is jelezve, hogy csupán néhány általános megjegyzésre fogok szorítkozni . (Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) \ Mindenekelőtt kijelentem én is, — amint többi képviselőtársaim is tették — hogy ezt a javaslatot még általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés baljelöl.) Nem fogadhatom el először is azért, mert ez egészen egyoldalú, fiskális szempontból indul ki és az igazságszolgáltatási állapotokat nemhogy javítaná, hanem ellenkezőleg rosszabbítja, (Igaz! Ugy van baljelöl.) amennyiben azokat az előnyöket, amelyeket az uj perrendtartás az igazságszolgáltatás szempontjából megvalósítani törekszik, sok tekintetben megbénítja és ellensúlyozza. (ügy van! baljelöl.) Hiszen tudjuk, hogy a polgári perrendtartás egész czélzata tulaj donképen az iffazsa gszolgáltatás javítása volt, az igazságszolgáltatás alaposságának, olcsóságának és gyorsaságának előmozdítása által; ez a javaslat pedig ennek a czélnak egy irányban mindenesetre gátat vet, megakadályozza azt, ami a palgári perrendtartás elkészítésénél a törvényhozás szemei előtt lebegett, hogy t. i. az igazságszolgáltatás olcsó legyen, amennyiben a javaslat épen ellenkezőleg az igazságszolgáltatást óriásilag megdrágítja. (Igaz ! ügy van ! baljelöl.) Megdrágítja különösen azokra a szegényebb felekre nézve — amit az épen közvetlenül előttem szólott gróf Apponyi Albert ' barátom és képviselőtársam is hangsúlyozott már